Főoldal / Szalézi világ / 100 éve ébredt Boldog Eusebia Palomino hivatása
100 éve ébredt Boldog Eusebia Palomino hivatása
2021-02-09 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A Szalézi Családban február 9-én Boldog Eusebia Palomino Yenes szalézi nővérről emlékeznek meg. Ráadásul ebben az évben ünneplik a századik évfordulóját annak, hogy 1921-ben a Jóisten meghívta a szalézi szerzetesi életre.
Eusebia 1899. december 15-én született Cantalpinóban, Salamanca tartományban (Spanyolország) egy nagyon szegény, de nagy hittel rendelkező családban. Korán otthagyta az iskolát és kezdett el szolgálni: Salamancába költözött, hogy munkájával anyagi támogatást nyújtson családjának. 1912. május 24-én a Mária-körmenetet nézte, amint elhalad a Segítő Szűz szobrával, és amikor a szobor előtte volt, halljotta, amint a Szűzanya azt mondja neki: „Te a lányom leszel!” Tizenöt nappal a találkozó után egy fiatal nő meghívta az oratóriumba, amit a Segítő Szűz Mária Leányai vezettek, ahol a kápolnába látogatva újra meglátta a Keresztények Segítségét. Letérdelt elé, és ezt hallotta: "Ez az a hely, ahol akarlak."
Ettől a naptól kezdve egyre növekedett Eusebia vágya, hogy lássa a Szűzanyát, így vasárnaponként elment az oratóriumba. Hamarosan a szalézi nővérek felismernek a kislányban, akinek nem volt sok kultúrája, de egyszerű és őszinte volt, valami különlegeset. Udvarias és tisztességes volt, miért ne ajánlottak volna fel neki helyet a kollégiumukban? Isten tervei fokozatosan megvalósultak. Ott Eusebia azonnal elfoglalja magát, gondoskodik a ház takarításáról, segít a konyhában és a sok munka mellett megtalálja a boldogságot, örömmel szolgál.
Mivel nagyon szegény volt, Eusebiának nem volt könnyű vállalkozni a szerzetesi életre. José Binetti atya, szalézi tartományfőnök, miközben látogatást tett a salamancai nővéreknél, találkozott vele, és megkérdezte tőle, hogy a Szűzanyának akarja-e szentelni magát. A lány igenlő válaszára a fejére tette a kezét, és kimondta a Segítő Szűz Máriának való felszenteltség képletét. Eusebia nem értette a latin nyelvet, de a tartományfőnök hozzátette: „Mától kezdve Máriáé vagy, ő majd segít neked, útmutatást ad, minden eszközt megad, hogy teljesíthesd kívánságait. Addig is imádkozom érted.”
A lány folytatta életét a kollégiumban, amelynek egyetlen célja, hogy jót tegyen másoknak és megszentelje magát. A kollégium már az otthona volt, és apránként a jelenléte igen értékesnek bizonyul, amit a Salamancában vele élő nővérek néhány vallomása is megerősít:
„Mindig édes mosoly ült ajkán, ami azt az érzetet keltette, mintha mindig az Úr jelenlétében lennék.”
„Különleges adottsága volt arra, hogy a katekizmust tanítsa a kicsiknek, lelkesedéssel magyarázta el a tant, amivel a saját buzgalmát adta át.”
„Jótékonykodott a szegényekkel, a saját ennivalóját adta oda, hogy segítsen a rászorulókon.”
„Mindig kész örömet okozni másoknak, soha nem hallottam, hogy bárki rosszat beszélt volna róla.”
„Erős, uralkodó jelleme volt, de az ellenkezőjét bizonyította, és mindig spontán módon, legkisebb hivalkodás nélkül sikerült megtalálnia azokat a munkákat, amelyek a legtöbb áldozatot igényeltek.”
„Külső megjelenése nem volt vonzó, erénye, jósága, mindenki iránti nagy szeretete - az Isten iránti hatalmas szeretetének gyümölcse - olyan kedves és megértő vonást adott neki, amelyet mindenkit szeretett.”
„Fényt és meleget sugárzott. Csodálták és szerették ... ajándék lett belőle.”
1921 első hónapjaiban Enrichetta Sorbone anya, az FMA Intézet egyetemes vikáriája a salamancai házba látogatott, és Eusebia beszélhetett vele, hogy kifejezze vágyát, hogy szerzetes legyen és elé terjessze a szegénysége miatti nehézségeket. Enrichetta anya azt mondta Eusebiának, hogy többé ne aggódjon, mert felveszik a rendbe.
1921 végén Eusebia Cantalpinóba ment, hogy engedélyt kérjen szüleitől a belépéséhez a Segítő Szűz Mária Leányai Intézetbe. 1922. január 31-én, 22 éves korában Eusebia átvette a posztuláns érmet és Salamancában maradt, hogy a konyhában szolgáljon.
Eusebia nővér élete mindenki számára Isten hangja: jelzi, kik a gazdagok és bölcsek Isten előtt, és állandó emlékeztető arra, hogy a szalézi hivatás hétköznapjait rendkívüli módon, egyszerűséggel és rejtetten élje.
A Valverde del Camino színházi csoport (Huelva) 2018-ban létrehozott egy musicalt "Isten hangja" címmel Mati Valero rendezésében, amelyben kiemelik a Boldog Eusebia Palomino szellemiségét.
www.cgfmanet.org/Szaléziak.HU
