Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy megbocsássunk másoknak, függetlenül attól, hogy őszintén bocsánatot kértek-e vagy sem. Amikor valaki megbánt, hosszú az út az őszinte bocsánatkérésig. A szívem hajlandó gyorsan felengedni, felgyorsítva azt a képességemet, hogy megbocsássak. És mégis – sóhaj -, amikor ideje bocsánatot kérni valakitől, kínosan makacs vagyok. Arról vagyok ismert, hogy többször is beleestem a „rossz” bocsánatkérés csapdájába - a bocsánatok kérve gyorsan felhívtam a figyelmet valakit másra, mint aki nem hiteles, és a szerepek megfordultak.
1. Sajnálom, de. . .
Mielőtt ezt a cikket megírtam volna, megkérdeztem Instagram követőimet, hogy mit tartanak ők rossz bocsánatkérésnek, és nagyon sok ember írta ezt, tehát az első helyre teszem. Ezek egyben a „bocsánatkérés sarkalatos bűnei” is, amelyeket hajlamos vagyok a legtöbbször elkövetni.
Sajnálom, de te kezdted.
Sajnálom, de ha nem beszéltél volna velem így, akkor én nem válaszoltam volna így.
Sajnálom, de nagyon rossz napom volt.
Bármikor, ha a „sajnálom” végére beírod a „de”-t, akkor ürügyet keresel arra, hogy miért így cselekedtél, és valaki mást hibáztatsz, valószínűleg azt a személyt, akitől bocsánatot kérsz. A cselekmények uralása fontos lépés a bocsánatkérés alkalmával és a bocsánat kérése szempontjából.
2. Nyilvánvalóan nem erre gondoltam.
Hááááát, nem is olyan nyilvánvaló, ha valaki bocsánatot kér. Kicsi gyerekként emlékszem, amikor véletlenül fájdalmat okoztam a nővéremnek, ha gorombák voltunk, vagy hógolyócsatát vívtunk, vagy bármilyen más alakalommal, ami fizikai érintkezéssel járhatott. Anyám mindig bocsánatot kéretett velem. Egyrészt, igen, játszottunk, és nyilvánvaló volt, hogy nem akartam. De bántottam, és anyám hangsúlyozta annak fontosságát, hogy elismerjük, hogy fájdalmat okoztunk és fiatalon felvállaljuk.
Ahogy öregszem, a „gorombáskodást” felváltotta a szarkazmus. Nagyon szarkasztikus lehetek, amit általában humorosnak gondolok, de néha a szarkazmusom ennél messzebb megy és ez keserű. Más esetekben szarkasztikus vagyok valaki iránt, aki nem érti a szarkazmust és sértik a szavaim. „Nyilvánvalóan szarkasztikus voltam” - nem javítja meg a kapcsolatot, és nem ismeri el, hogy a hangom és a szavaim milyen hatással voltak valakire. "Sajnálom, hogy a szavaim és a hangom fájdalmasak voltak számodra, próbáltam szarkasztikus lenni, de rájöttem, hogy túl messzire mentem", ez egy sokkal őszintébb bocsánatkérés.
3. Passzív-agresszív bocsánatkérés
Okéééé, peeeersze, sajnálom - elkerülöm a szemkontaktust, vállat vonok. Ez egy másik rossz bocsánatkérés, amiért bűnös vagyok. Persze, kimondtam azokat a szavakat, amelyeket a másik hallani akart. De minden mással azt kommunikáltam, hogy nem igazán érdekel, és valójában nem is sajnálom.
4. Sajnálom, hogy így érzed/Sajnálom, ha úgy érzed, megbántottak
Ez a legkevésbé kedvelt bocsánatkérésem, amit próbálok tudatosítani, talán azért, mert hajlamos vagyok érzékeny lenni és ezt már sokszor mondták nekem. Ne kérj bocsánatot valakinek az érzései miatt. Az érzés szubjektív. Még ha úgy gondolja is, hogy túlreagálták vagy túl érzékenyek voltak, mindenki másképp tapasztalja meg a dolgokat. Mit számít, hogy megsértetted ezt a személyt. Mondhatnád: "Sajnálom, hogy az, amit mondtam, ilyen érzéseket okozott neked", vagy: "Nem akartalak megbántani az érzéseidben, sajnálom" - de mindkét kifejezésben fontos, hogy bocsánatot egy embertől kérsz, nem egy érzéstől.
A kibékülés és a megbocsátás minden kapcsolat fontos része, még az Istennel való kapcsolatunknak is. Nem mindig könnyű felismerni hiányosságaidat, vagy elismerni, hogy tetteid és szavaid valakit megbántottak (még akkor is, ha nem akartad), ez bátorságot igényel. Hasonlóképpen, a megbocsátás felajánlása néha fájdalmas és kihívást jelenthet. Mégis ezt teszi Istenünk értünk, és arra hív fel minket, hogy mi is megtegyük másokért.
https://lifeteen.com/Szaléziak.HU
