Főoldal / Szalézi világ / 150 év missziós szenvedély
Idén októberben, a missziók hónapjában Leó pápa arra hív bennünket, hogy imádkozzunk az egyházért, hogy szinódusi életmódot folytasson, meghallgatva, párbeszédet folytatva és együtt gondolkodva "a közös misszióért". És mi lehetne erre jobb alkalom, mint az első szalézi missziós küldetés 150. évfordulója.
Ma is, mint akkor, az Úr és Don Bosco továbbra is hív minket: "Hagyjatok el mindent, itt az ideje, hogy elmenjetek!" Ne féljünk igent mondani, elhagyni a komfortzónánkat, hogy elvigyük az evangélium örömét más nemzeteknek, kultúráknak és népeknek. Igaz, hogy "mindannyian misszionáriusok vagyunk", de szükségünk van misszionáriusokra "ad exteros" is, hogy "minden nemzetnek" hirdessük az Országot. Ezeknek a misszionáriusoknak köszönhetően a szalézi karizma ma 137 országban van jelen.
Misszionáriusként elindulni annyit jelent, mint megtanulni szeretni a sokféleséget, tisztelni a helyi hagyományokat, alázattal vetni az örömhírt, és hagyni, hogy gazdagodjunk azzal, amit a Lélek már elvetett minden népben. A misszió megtanít bennünket a találkozás szépségére, és arra ösztönöz, hogy együtt építsünk egy igazi evangéliumi interkulturalitást.
Ebben az októberi missziós hónapban újítsuk meg készenlétünket, elérhetőségünket: a világ várja a keresztény remény bátor tanúit!
És ti? Hajlandóak vagytok elindulni és "a remény misszionáriusai lenni a népek között"? "Lelkeket adj, a többit vedd el!"
P. Jorge Mario Crisafulli SDB, missziós főtanácsos
Kapcsolatok. Az élet minden formájával
Mint az ad gentes misszióban részt vevő szaléziak, gyakran találjuk magunkat a társadalom kevésbé fejlett perifériáin. Ilyen körülmények között nemcsak az evangelizációra és az oktatásra, hanem a fejlesztés társadalmi szolgálatára is elkötelezzük magunkat. A szalézi alkotmány elismeri a teljes fejlődés iránti elkötelezettségünk érvényességét: „Küldetésünk az egyház küldetésében való részvétel, amely Isten üdvözítő tervét, az Ő országának eljövetelét valósítja meg azáltal, hogy az embereknek az evangélium üzenetét hirdeti, amely szorosan összefügg a világi rend fejlődésével” (C.31; vö. Evangelium Nuntiandi, #31).
Amikor fejlesztési munkát végzünk, gyakran a szenvedély és az együttérzés mozgat bennünket. Sürgősséggel cselekszünk. Ezek a helyzetek megfosztanak bennünket a mérlegelésre és a tudományos megközelítésre szánt időtől. Miközben a sürgősség azonnali cselekvésre késztet, előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagyjuk a helyi nyelvek elsajátításának vagy a kulturális árnyalatok megértésének fontosságát. Sokat elérünk az időbeli sorrendben, és aztán rájövünk, hogy az emberekkel való kapcsolatunk szenvedett. Másrészt, ha időt szánunk a helyi kultúrák antropológiájának megbecsülésére, az hitelessé tesz bennünket abban, hogy olyan párbeszédet folytassunk, amely az emberekért való álmaink és az ő saját törekvéseik egyesüléséhez vezet. Ez a párbeszédes megközelítés valóban felszabadító, ahogy Paulo Freire is megerősíti. A fejlődésre irányuló erőfeszítéseinket így erősíti az őshonos kultúrák iránti tiszteletünk.
Hasonlóképpen, amikor a fejlődés szisztematikus megközelítését alkalmazzuk, érzékenyebbé válunk az élet ökológiai, pszichoszociális és spirituális dimenzióira. Emlékeztetnek minket arra, hogy minden fejlesztés a kapcsolatok ápolásáról szól - a marginalizált emberekkel, a teremtés többi részével és magával a Teremtővel. Ily módon nemcsak infrastruktúrák építőivé és intézmények alapítóivá válunk, hanem a kapcsolatok szövőivé is, tiszteletben tartva az életet annak minden formájában és szakaszában. Ez a küldetés szent ritmusa.
Sahaya G. Selvam SDB, ügyvezető igazgató, PDO, Nairobi
DBGA: VÁLASZ A FÖLD ÉS A SZEGÉNYEK KIÁLTÁSÁRA
Savio Silveira szalézi atya eredetileg Goából származik, a Mumbai Szalézi Tartomány tagja, mesterdiplomát szerzett a nemzetközi együttműködés és fejlesztés területén. Szaléziként főleg missziókban szolgált, különböző feladatokat látott el. Legutóbb a központi ifjúságpasztorációs csapat tagjaként az integrális ökológia területéért felelős.
Savio atya, ön a Don Bosco Zöld Szövetség koordinátora. Mesélne nekünk többet a DBGA-ról és céljairól?
A Don Bosco Zöld Szövetség az a platform, amely összefogja az ökológiai kezdeményezéseket és tevékenységeket az összes szalézi intézményünkben világszerte. Célja, hogy előmozdítsa az öko-lelkiséget, az öko-oktatást és az öko-akciókat a fiatalok körében, minden ifjúsági lelkipásztori intézményünkben. Így a DBGA arra törekszik, hogy válaszoljon "a Föld és a szegények kiáltására" (Laudato Si 49).
Hogyan látja az integrális ökológia és rendünk missziós jellege közötti kapcsolatot?
A nevelés és az evangelizáció szalézi missziónk két pillére. Ahogy a GC29 kiemelte: "Az integrális ökológia a nevelés és a lelkipásztori munka kiváltságos területeként jelenik meg". A fiatalok támogatása abban, hogy Isten teremtésének gondnokai legyenek, fontos eszköze annak, hogy hozzájáruljunk Isten országának építéséhez, amelyet a szeretet, a szolgálat, az igazságosság és a béke jellemez. A mai fiatalokat mélyen foglalkoztatják az ökológiai kérdések, és szívesen vesznek részt a környezet védelmére és helyreállítására irányuló erőfeszítésekben. Ez jelentős lehetőséget kínál számunkra, hogy elkísérjük őket az evangéliumi értékek konkrét ökológiai cselekvésen keresztül történő megélésében. A környezeti kihívások - mint például az erdőirtás, a környezetszennyezés és az éghajlat okozta migráció - aránytalanul nagy mértékben érintik a szegényeket és a kiszolgáltatottakat. Ezekkel az égető problémákkal foglalkozva megerősítjük szalézi missziós elkötelezettségünket Isten országának építése iránt.
Milyen konkrét lépéseket tehetünk az élet védelme és támogatása érdekében annak minden szakaszában és formájában?
Az első lépés az ökológiai oktatás előmozdítása lenne, hogy a fiatalok világos és átfogó képet kapjanak a világ előtt álló környezeti kihívásokról. Másodszor, be kellene vonnunk fiataljainkat olyan nemzetközi kampányokba, mint amilyeneket az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Laudato Si Mozgalom kezdeményezett. Végül pedig segítenünk kell a fiatalokat a helyi környezeti problémák kezelésében, mint például a levegőszennyezés, a vízszennyezés, a nem megfelelő hulladéklerakás, a biológiai sokféleség csökkenése és más, a közösségeiket közvetlenül érintő kérdések. És igen, mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk saját életmódunkat, és el kell döntenünk, hogy személyesen min kell változtatnunk!
Cagliero11/Szaléziak.HU
