Főoldal / Magyar Tartomány / 450 éve született Szalézi Szent Ferenc
450 éve született Szalézi Szent Ferenc
2017-08-21 Hétfő | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Ma van Szalézi Szent Ferenc születésének a 450-ik évfordulója, hiszen ő 1567. augusztus 21-én született Savoyában. Sokféle módon tehetjük meg azt, hogy rá figyelünk. Az egyik talán legfontosabb az, hogy Don Bosco szemével, szívével tegyük ezt.
Tudjuk azt, hogy amikor Bosco János megveszi Torino külvárosában, Valdoccóban az oratórium állandó helyét, ami aztán később majd a szalézi közösség anyaháza lesz, akkor ott egy hatalmas mező van, egy egyszerű épület, amelynek az egyik szobájába beköltözik. Ebben a szobában nincs sok minden: van egy ágy, egy asztal, egy szék, egy feszület, de talán ebből a nagyon puritán berendezésből kilóg egy festmény, egy egyszerű olajnyomat, ami Szalézi Szent Ferencet ábrázolja. És Don Bosco ezt a képet akarja elhelyezni, mint szobája díszét, üzenetét.
Savoya szentje sok mindenben, számos külsőségben más, mint a mi Bosco Jánosunk, hiszen ő arisztokrata, nemes, jómódú családból származik, akinek a taníttatása és útja sima és rendezett. Püspök lesz belőle. De ezek a külsőségek eltörpülnek, hiszen szívükben, lelkükben nagyon közel állnak egymáshoz – bár 200 év van közöttük.
Mind a kettőnek megvan a maga történelmi kihívása: Szalézi Szent Ferenc a tridenti zsinat után, egy nagyon erős protestáns térítési időszakban születik egy nagyon komoly protestáns helyen. Úgy lett Genf város püspöke, hogy oda hivatalosan be sem mehet. Kétszer járt ott álruhában, életét kockáztatva. Bosco János pedig az itáliai vadkapitalizmus, a hirtelen jött iparosodás és az akkor ezzel együtt szárba szökkenő egyfajta szélsőséges liberalizmus az, ami támadja. Szó szerint, hiszen azok a kapitalisták, akiknek bizony rálép a tyúkszemére azzal, hogy például munkaszerződéseket köt a gyerekeknek, azok merényletet kísérelnek meg ellene.
Mindkettőnek megvan a maga korának sajátos kihívása, amiben erősen ott van közös pontként az egyház iránti elköteleződésük, a pápa iránti hűségük. Szalézi Szent Ferencnek és Don Boscónak egy nagyon mély, közös attitűdje ez, hogy mélyen beleágyazódnak, beletartoznak a katolikus egyház egészébe, és katolikusként az egyház egész közösségében tudnak gondolkodni.
Don Bosco már korábban megismeri Szalézi Szent Ferencet. Az biztos, hogy a legmarkánsabban Chieriben, a szemináriumban. Szalézi Ferenc a halála évében, 1622-ben járt Chieri városában, ami nincs messze Torinótól, ma észak-itáliai, akkor a Savoyai hercegséghez tartozó város, és ennek a látogatásnak kapcsán a város szemináriuma később, amikor szentté avatják Szalézi Ferencet, akkor a város védőszentjeként tekint rá és úgy mutatják föl a papnövendékeknek, mint a Krisztus szíve szerinti jó pásztort, aki Jézus szíve szerint vezetgeti az ő közösségét.
Sok minden van, ami Don Boscót és Szalézi Szent Ferencet összeköti, az egyik legfontosabb azonban a keresztény ember gondolkodásában, hogyan tekint Istenre és hogyan tekint a másik emberre: az istenkép és az emberkép. És ebben ők ketten nagyon mélyen találkoznak egymással. Mindkettőjük istenképe egy nagyon pozitív, optimista, reményteljes istenkép, ahol az a legfontosabb az Istenben, hogy ő egy értünk cselekvő Isten, aki üdvözíteni akar mindenkit. Aki nem elítélni akar, nem strigulákat húz és a bűneinket számolja, nem számon kérni akar. Persze, Isten igaz bíró, de az igazsága mellett az irgalmasságát és a mindenkit üdvözíteni akaró jóságát, szeretetét emelik ki gondolataikban mind a ketten. Szalézi Szent Ferenc műveiben, a Filóteában és a Teotimuszban, de a leveleiben is találkozunk ezzel, ahogy Don Boscónak a nagyon egyszerű, kamaszokhoz, utcagyerekekhez szóló tanításaiban, igehirdetéseiben is.
Don Bosco maga is szívesen játszik a szavakkal, hiszen a „sales” szóból gyártja azt a szójátékot, hogy „sal et lux”, azaz só és fény, és azt mondja: „Ne felejtsük el, hogy szaléziak vagyunk: Sal et Lux. Az édesség, a türelem és a szeretet sója. Fény pedig minden tettünkben.” Igen komoly, egész életre szóló jelmondatot ad ezzel a szaléziaknak Don Bosco.
Szalézi Szent Ferencnek és Don Boscónak közös az emberképe is, egyfajta reménnyel teli emberkép. Az Alapszabály úgy fogalmaz, hogy a szalézi emberkép, amit Szalézi Szent Ferenctől tanulunk és kapunk, az egy olyan fajta humanizmus, ami „hisz az ember természetes és természetfeletti erőforrásaiban, bár nem ismeretlen előtte az emberi gyengeség.”
Szalézi Szent Ferenc és Don Bosco emberképe reális emberkép, és pont ezért tud nevelni, közösséget teremteni, célt adni a fiataloknak, mert reálisan tekint rájuk. Hasonlóan fogalmazták meg azt is, hogy nem siránkoznak a mai dolgok miatt. Ez is az egyik közös pontja Szalézi Szent Ferencnek és Don Boscónak.
Don Bosco sokszor hangsúlyozta Szalézi Szent Ferenc példáját és feladatul adta a szaléziaknak, hogy ismerjék meg rendjük névadóját. Választása egy tudatos döntés következménye. Megismerte és megkedvelte Sales grófját, felfedezte benne a Krisztus szíve szerinti Jó Pásztort. Példaképül adta nekünk Ferenc püspököt, és az ő választását komolyan kell vennünk, el kell mélyítenünk, hogy Don Bosco igaz fiai lehessünk.
Ábrahám Béla SDB/Szaléziak.HU
