Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Ifjúsági Jubileum: A „Sacro Cuore” Ifjúsági Központban
Olaszország – Ifjúsági Jubileum: A „Sacro Cuore” Ifjúsági Központban
2025-08-03 Vasárnap | #Szalézi világ
Róma jelképes Don Bosco helyszínei közül kiemelkedik a város főpályaudvara, a Termini mellett található „Sacro Cuore” központ, mint az egyik olyan hely, amelyet leginkább energiával tölt fel az Ifjúsági Jubileum által az Örök Városba hozott lelkesedés, öröm, melegség és remény hulláma. De a kapcsolat nem egyoldalú. Maga a központ is ad, minden egyes zarándoknak valami szépet kínálva, amit hazavihet, miután befejezte jubileumi útját.
A teljes szalézi komplexum – amely magában foglalja a Don Bosco által épített bazilikát, az új Don Bosco Ház Múzeumot, az ifjúsági központot, a rászorulók, migránsok és menekültek szociális szolgáltatásait, valamint a szalézi központi irodát – nap mint nap több száz fiatallal van tele.
Az első érkezők már a múlt hét végén jöttek, még a jubileumi hivatalos kezdete előtt. Az augusztus 3-i, vasárnapi zárás után is további csoportok várhatóan meghosszabbítják zarándoklatukat plusz megállókkal. Összesen körülbelül 12 000 fiatal zarándokot fogadtak, átlagosan naponta több mint 1000-et.
A fiatalok – főként Európából, köztük sok olasz, de a világ minden tájáról érkezők is – a Sacro Cuore udvarában biztonságos, kényelmes helyet találtak a pihenésre, étkezésre, az alapvető szolgáltatások igénybevételére és a feltöltődésre a zsúfolt programjaik között.
De a pihenésen túl sokkal többről van szó: a Sacro Cuore-ban tett látogatásuk lehetőséget kínál arra is, hogy meglátogassák a templomot és a múzeumot, hogy többet megtudjanak Don Boscóról, történetéről, pedagógiájáról és lelkiségéről; részt vegyenek csoportos katekéziseken és elmélkedéseken; pihenjenek, zenével, tánccal és dalokkal, amelyeket önkéntesek és a Szalézi Ifjúsági Mozgalom tagjai vezetnek.
Napi találkozások és megosztott történetek
A jubileum alatt a Sacro Cuore vendéglátó csapata naponta szervezett programokat kölcsönös eszmecserére, ünneplésre és tanúságtételekre az ifjúsági központ rendszeres résztvevői és a látogató zarándokok között.
Egy példa erre július 30-án, szerdán történt: a jég megtörését célzó zene és tánc, valamint Francesco Marcoccio igazgató atya üdvözlőbeszéde után több fiatal lépett színpadra, hogy megosszák, hogyan élik meg a szalézi lelkiséget a sebezhetőek szolgálatán keresztül.
Delia tanúságtétele : A szolgálat által újjáéledő hit
Elsőként Delia, egy filippínó hölgy szólalt meg, aki 40 éve él Rómában. Miután az élet nehézségei miatt elvesztette hitét, egy assisi zarándoklat során és a Sacro Cuore-ban összegyűlő filippínó közösség testvériségének érzése révén találta meg újra. Ez gyorsan önkéntes munkához vezetett:
„Csatlakoztam a »Tehetségek Bankjához«, egy hajléktalanokat segítő plébániai csoporthoz. A szendvicsek készítése és a barátainkkal való találkozás örömmé vált. A legszebb dolog az, ha beszélgetünk velük, meghallgatjuk a történeteiket, és időt szánunk rájuk. Örömöt látok a szemükben, mert érzik, hogy szeretik őket. Sokan hálásak nekünk, mert reményt adunk nekik a változásra. Minden pénteken várnak ránk – tudjuk a nevüket, és igazi barátságok szövődtek” – mesélte meghatódva.
Más önkéntesek és fiatalok beszéltek az Olasz Migráns Iskoláról – egy olyan projektről, amely számtalan más szolgáltatásban is segít, beleértve az adminisztrációt és az emberi segítségnyújtást –, valamint a pszichológiai támogató központról, amely értékes hely azok számára, akik a mindennapi élettel vagy mélyebb személyes problémákkal küzdenek. Itt a Pápai Szalézi Egyetem (UPS) önkéntes pszichológusai gyakorlati segítséget és hosszú távú terápiát is kínálnak.
Davide utazása: Az utcáktól a méltóságig
A legmeghatározóbb pillanatok közé tartozott Davide, a Sacro Cuore-i szalézi misszió egyik kedvezményezettjének vallomása:
„Egy hibákkal teli élet után elveszettnek, Isten által elhagyottnak éreztem magam Rómában. Egyedül voltam, az utcán aludtam, de egy másfajta életre vágytam. Aztán találkoztam ezekkel a fiatalokkal, akik minden pénteken ételt hoztak nekem, akik meghallgattak, akik segítettek megnyílni és megértettek. Az általuk elindított útnak köszönhetően, majdnem két évvel később újra felfedeztem a méltóságomat.”
Davide történetét hosszan tartó taps fogadta, amely láthatóan sok fiatal zarándok szívét megérintette – jubileumi útjuk felejthetetlen pillanata volt.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
