A fiatalok mindig a soha nem látott lehetőségek, a váratlan jövő felé haladnak. De a fizikai mobilitáson és a területi elmozduláson túlmenően a fiatalok a jelenlegi társadalmakban nagy áramlási és mozgási képességet mutatnak, amelyet erősítenek az új kommunikációs technológiák, interfészek és hálózatok.
A társadalmi mobilitás, az, amely az utcákon, és az, amely a hálózatokon, a közösségi tereken és eszközökön, a szemtől-szembe való érintkezés más fiatalokkal vagy a #hastag révén zajlik, nem ismeri el a felnőtt generációk szigorúan a bináris és a duális közé zárt, kettős vízióját: test és lélek, valós és virtuális, objektív és szubjektív, állandó és véletlenszerű. A fiatalok újra feltérképezik a területüket, mind a fizikai mozgás, mind a hálózatok területén, új kódokat, új nyelveket és új esztétikai megoldásokat hozva létre.
Természetesen, mint nevelők, nekünk is fontolóra kell vennünk egy új nyelvet, azt, hogyan gondolkodjunk az "ifjúsági mobilitásról", mert hozzászoktunk ahhoz, hogy a fizikai jelenlét szempontjából értelmezzük őket, alábecsülve a virtuális jelenlétet, mintha az nem is lenne valós. A fiatalok számára viszont nincs határ vagy korlát a kettős, fizikai illetve virtuális jelenlét között, számukra ez egyetlen tér/idő, amely összeköti a technológiai eszközöket a találkozások megszervezésével, egy csere, a jelenlét módjainak megkülönböztetése nélkül.
De figyelembe kell vennünk a fiatalok mobilitását az intézmények állandóságának függvényében is. A miénkhez hasonló intézményeknek kísérniük kell a fiatalok mozgását, vagy példátlan hanyatlásban lesz részük (ahogy ezt már megfigyelhetjük). Mindenekelőtt olyan javaslatokat kell megfogalmaznunk, amelyek szem előtt tartják, és a struktúráinkba és szervezeteinkbe beépítik az érzelmeket és az érzékenységet, az új ifjúsági szófordulatokat és a megváltozott kódokat; nem csak a racionálist és a normálist, a hovatartozást és identitást, a javaslatokat és válaszokat.
Annak érdekében, hogy a nyelv és a szabályok változásának ilyen gyakorlatát nyomon tudjuk követni, szükségünk van a jövőbelátás képességére: nem lehet az ifjúsági tapasztalatot az anakronisztikus intézménymodellekhez kapcsolni, amelyek régi értékekre épültek, vagy a dicsőséges, de már rég elszállt idők nosztalgiájára. A fiataloknak sürgősen olyan javaslatokra van szükségük, amelyek integrálják az érzelmi és értelmi összetevőket, beleértve a fiatalok tiltakozásának és lázadásának különböző formáit.
Ezeknek az új időknek a szalézi pedagógusa egy olyan személy, aki, mint Don Bosco, nem fél szembenézni az ilyen bizonytalan, állandóan mozgásban levő, változó helyzetekkel, és mindig figyelmesen meghallgatja a fiatalok aggályait, kérdéseiket és egyéb kifejezési formáikat.
Az ifjúság kimozdulásának új valósága kihívás a karizma és az intézmények számára. Ha az intézmények szeretnének jelen lenni a fiatalok világában, velük együtt kell mozdulniuk. Vagy meghalnak!
ANS/Szaléziak.HU
