Főoldal / Szalézi világ / A jelenvaló anya - a rendfőnök májusi üzenete
A jelenvaló anya - a rendfőnök májusi üzenete
2018-05-01 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Április elsején ünnepeltük a húsvétot. Bejrútból, Libanonból írok most, és hálával emlékezem arra, mennyire fontosak ezek a dátumok a Szalézi Család számára.
1846. április 5-én a valdoccói "lapályon", éppen ott, ahol jobbról azt a teret lehetett látni, ahol az akasztófa állt, egy fiatal pap egy csapat fiú felé fordult, akik egy réten zsúfolódtak össze, és azt kiáltotta nekik: "Csak vidáman, fiacskáim! Megtaláltuk az oratóriumot! Lesz templomunk, iskolánk és udvarunk, ahol ugrálhattok és játszhattok. Vasárnap megyünk oda. Ott van, a Pinardi házban!"
Virágvasárnap volt. A következő vasárnap volt húsvét. A fiúk hullámokban érkeztek. Felépítették a fészert és átalakították kápolnává, amelyet a szomszédos földszalag határolt és rétek vettek között.
Csendben vettek részt a misén, amelyet Don Bosco értük mutatott be. Aztán a cipóval a kezükben, kirobbanó örömmel kirohantak a mezőkre. Örömmel, hogy végül van egy házuk, amely "egészen az övék".
Ettől a húsvétvasárnaptól máig az isteni Gondviselés és Szűz Mária számtalan beavatkozását tapasztalhattuk meg.
Azon az esős napon is húsvétvasárnap volt, amikor 1934. április 1-én Don Boscót szentté avatták. Ebben az évben is április 1. az a nap, amikor Urunk a húsvéti ünneplés ajándékát adta nekünk a világ minden táján és minden jelenlétünkben, függetlenül attól milyen helyzetben vannak. Van, ahol gyönyörű templomban ünnepelünk, máshol meg egy fa alatt, mint a Palabek menekülttáborban Ugandában, vagy Jubában, Dél-Szudánban, ahol a szalézi közösség a legutolsókkal, az elutasítottakkal osztja meg az életét. Köszönjük az Úrnak az élet és a feltámadás e jeleit, mert szegénységükben és fájdalmukban még mindig érzik, hogy különlegesek az Úr számára. Mi, emberek vagyunk azok, akik felelősek az igazságtalan helyzetek megteremtéséért - nem Isten.
És mindig ezekben a napokban visszhangzik az ősi, csodálatos ének: "Stabat Mater". Szinte le sem fordítható latinról: "A jelenvaló anya." A nagypéntek könnyeiben és a feltámadás örömeiben az Anya ott volt!
Azt mondják: "Ahol Don Bosco van, ott van Mária is!" Azt is mondhatjuk: "Ahol van egy szalézi, ott van a Segítő Szűz Mária!"
Ezen a délutánon Bejrútban voltam és a szalézi rendtársakkal együtt meglátogattam a Libanoni Szűzanya szentélyét. A szentély egy gyönyörű helyen van egy hegyen, ahol a Szűz Mária hatalmas szobra kitárja a karját, hogy magához ölelje Bejrút városát. Egy kis kápolnába mentünk, hogy imádkozzunk. Nagyon sok ember imádkozott ott, akik között volt sok fiatal is. Ez mélyen megérintett. A tekintetem egy fiatal anyára és 14 éves fiára esett. Az anya becsukott szemmel, mélyen összpontosítva, nagy odaadással imádkozott. A fiú az anyja mellett állt. Már egy kicsit türelmetlen volt, mert csendben kellett állnia, de csak nézte az anyját - én pedig őket néztem, mert ez a gyönyörű jelenet mély benyomást tett rám. Mennyi hit! Biztos, hogy a fiatal anya szíve együtt dobogott a másik anya, Jézus Anyja, mindannyiunk anyja szívével.
Elgondolkodtam ezen a jeleneten, amely összekapcsolódott sok más ilyen jelenettel a szívemben – amelyek során ugyanaz történik mindig. A Boldogságos Szűz mennyi érzékenységet, gyengédséget és szeretetet ébreszt a gyermekeiben az egész világon.
Idén májusban ünnepeljük a torinói Segítő Szűz Mária-bazilika felszentelésének 150. évfordulóját, amilyet Don Bosco épített, válaszolva a Szűz Mária kérésére. Ez egy szent hely, ahol konkrét formát öltenek a mi Anyánk szavai: “Hic domus mea – inde gloria mea.” (“Ez az én házam; innen ered az én dicsőségem.”)
Elvittük a nevét és a dicsőségét az egész szalézi világba, 134 országba. Egy világba, tele templomokkal, kápolnákkal, Mária-szentélyekkel és bazilikákkal, ahol a mi Anyánk továbbra is arra hívja minden kultúrájú és bőrszínű gyermekét, hogy jöjjenek hozzá, hogy találkozzanak vele, hogy megtartsa őket anyai szívében, és mindig elvezesse őket szeretett Fiához.
Meg vagyok győződve róla, hogy a jelenet, ami Bejrútban játszódott le az édesanya és a fia között, minden nap több ezer alkalommal ismétlődik meg világszerte. Mert a mi Anyánk figyel ránk, védelmez és gondunkat viseli, nem kell félnünk semmitől sem.
Nem feledhetjük el Don Bosco álmát, amelyet Marseille-ben látott, amikor üldözték a szerzetesrendeket és kongregációkat: “Láttam magam, amint a Szent Szűz előtt vagyok. Magasan volt, éppen úgy, ahogyan a Keresztények Segítsége kupoláján áll. Egy nagy köpenye volt, amely hatalmas teremként beterített mindenkit, aki körülötte állt; és ott láttam Franciaország összes házát. A Madonna mosolygó szemmel nézte ezeket a házakat, amikor hirtelen egy szörnyű vihar kerekedett, vagy inkább egy földrengés, villámlás, jégeső, szörnyű szörnyek minden formában és alakban, lövöldöztek, ágyútüzet ontottak, és ez mindenkit pánikkal töltött el. Mindezek a szörnyek, villámok és golyók ellenünk fordultak, akik Mária köpenye alatt voltunk; de senkiben nem okoztak kárt azok közül, akiknek ilyen erős védelmezőjük volt: minden lövedék lepattant a köpenyéről, és leesett a földre. A Boldogságos Szűz, egy fénytengerben, ragyogó arccal és mennyei mosollyal azt mondta, amit időközben többször is elmondott: “Szeretem azokat, akik szeretnek engem.”
Ma is, mint akkor, a Szűzanya mindazokat megvédi, akik a köpenye alatt keresnek menedéket, ezért semmit sem kell félnünk.
Szalézi szemmel nézve ismerjük fel ezt, ahogy Don Bosco a maga idejében: “Mária volt az, aki mindezt tette" - és továbbra is tenni fogja!
Kívánok áldot Segítő Szűz Mária ünnepet. Május 23-án Valdoccóban ünnepélyesen megnyitjuk a Segítő Szűz Mária-bazilika felszentelése 150. évfordulójának ünnepét. Hatalmas lehetőség lesz számunkra, hogy egyesüljünk minden olyan szentélyben, kápolnában, templomban és bazilikában a világon, ahol Ő, a mi Szent Anyánk továbbra is ontja az ő anyai gyengédségét, éppúgy, mint ma Bejrútban.
Tanú vagyok rá: Bejrúttól Valdoccóig, Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában, Mária mindig jelen van.
Szaléziak.HU
