Folytatjuk a szentévek történetét ismertető sorozatunkat. Ez alkalommal a XVI. század jubileumait idézzük fel, amelyek zarándokai között volt Loyolai Szent Ignác, Néri Szent Fülöp, Michelangelo, Giorgio Vasari. A reneszánsz utolsó évszázadának első részében következett be a protestáns reformáció, majd az évszázad második felében megrendezett tridenti zsinattal megkezdődött katolikus megújulás.
A XVI. század első szentéve Rodrigo de Borja y Borja, olaszul közismertté vált nevén Borgia pápához, azaz VI. Sándorhoz fűződik. A reneszánsz pápa nagy gonddal készítette elő az új évszázad jubileumát, amelyet 1499. március 28-án, nagycsütörtökön, „Inter multiplices” k. bullájával ünnepélyesen meghirdetett.
„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül…”
VI. Sándor pápa azt kívánta, hogy a jubileumi év egy erőteljes hatású szimbolikus eseménnyel vegye kezdetét. Ezt pedig a Szent Kapu megnyitásában jelölte meg, kifejezett utalással Szent János evangéliumának szavaira: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál” (Jn 10,9). Ezért elrendelte, hogy az 1500-as szentévben a négy patriarchális bazilika, vagyis a vatikáni Szent Péter bazilika, a Falakon kívüli Szent Pál bazilika, a lateráni Keresztelő Szent János főszékesegyház és a Santa Maria Maggiore-bazilika kapuját egyidejűleg nyissák ki, a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitását pedig fenntartotta saját magának. Erre 1499 Karácsonyának vigíliáján került sor, megfelelve elődje, II. Pál pápa elhatározásának, amelyet az 1470-ben kiadott „Ineffabilis Providentia Summi Patris” k. bullájában tett közzé.
„Tárjátok ki nekem az igazság kapuit…”
VI. Sándort a vigília vesperása előtt Róma összes harangjának zúgása kíséretében a hordozható pápai trónszéken magasba emelve vitték el a Szent Péter bazilika oszlopos előcsarnokába. A pápát a bíborosok körmenete követte, kezükben hosszú égő gyertyákkal. Miközben a kórus a 118-as zsoltár sorait énekelte: „Aperite mihi portas iustitiae...” „Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak”, VI. Sándor többször kopogtatott egy kalapáccsal a Szent Kapu közepén, majd leült a trónra és várta, hogy a munkások feltárják az ajtó szárnyait. Amikor kinyitották a Szent Kaput, a pápa letérdelt, elmondott egy saját kezűleg írt imát, végül Johannes Burckardt (Giovanni Burcardo) német püspök, pápai szertartásmester kíséretében átlépte a küszöböt, bal kezében gyertyát tartva, jobbjával pedig áldást osztva.
Szent Kapu és alamizsnagyűjtő láda
A Szent Kapukat VI. Sándor pápa rendelkezése szerint éjjel-nappal nyitva kellett tartani. Négy egyházi személy állt őrt előttük egymást felváltva, koldusok és betegek nem tartózkodhattak közvetlen közelükben. A pápa a Szent Péter kapu mellett egy nagy alamizsnagyűjtő ládát helyeztetett el három zárral, amelyek kulcsait a pápai udvar három méltóságára bízták. Mindenkinek, aki el akarta nyerni a bűnbocsánatot, a bűnökért járó ideig tartó büntetés elengedését és a jubileumi kegyelmeket, át kellett lépnie a Szent Kapun, és el kellett helyeznie felajánlását az alamizsnagyűjtő ládában. Ez a körülmény táplálta azt a megítélést, hogy a híveknek fizetniük kell a búcsú elnyeréséért és ez vezetett el néhány évvel később, 1517-ben Luther Márton 95 híres tételéhez, amelyekben érvelt a „pénzért adott bűnbocsánat” ellen.
VI. Sándor megerősítette a déli harangozás gyakorlatát
Az 1500-as szentév egyik eseménye volt, hogy augusztus 9-én VI. Sándor pápa újra elrendelte és megerősítette a déli templomi harangozás gyakorlatát. Erre azért volt szükség ötvennégy évvel III. Kallixtusz pápa imabulláját követően, mivel 1499-ben, az első lepantói csata után ismét kiújult az akkori Európát fenyegető veszedelem, az oszmán hódítás, ugyanis a török tengeri flotta győzelmet aratott a velencei hajóhad felett. Míg III. Kallixtusz 1456-ban „inter nonas et vesperas” – vagyis a három órai és az esti ima között jelölte meg a harangozás idejét, VI. Sándor a déli időpontban határozta meg a gyakorlat folytatását, imára buzdítva a keresztényeket.
1525 az egyháztörténelem kilencedik szentévi jubileuma
Már kezdett érezhetővé válni az a nagy válság, amely rövidesen a protestáns reformációval érte el Európát, amikor VII. Kelemen pápa (1523-1534) 1524. december 17-én „Inter sollicitudines” k. bullájával meghirdette a következő szentévet, amelyre az előző jubileumokhoz képest jelentősen kisebb részvétellel került sor. A pápa intézkedett a jubileumi bűnbocsánat vitatott kérdésében is, kiterjesztve azt minden Rómába zarándokló hívőre. Azt is meghatározta, hogy ha különböző okokból a hívek nem tudják Róma városában elvégezni a feltételként meghatározott ájtatossági cselekedeteket, akkor is elnyerhetik a jubileumi búcsú kegyelmét, ha szentgyónáshoz, a kiengesztelődés szentségéhez járulnak. VII. Kelemen pápa, hogy mindenki számára megkönnyítse a jubileumi bűnbocsánat megszerzését, felmentette a zarándokokat az alamizsna felajánlás kötelezettsége alól is. 1524. december 24-én aranykalapáccsal nyitotta meg ünnepélyesen az egyháztörténelem kilencedik jubileumi Szent Kapuját a Szent Péter-bazilikában.
Loyolai Szent Ignác, Néri Szent Fülöp, Michelangelo zarándoklatai
III. Pál pápa hirdette meg az 1550-es jubileumi szentévet, de 1549-ben bekövetkezett halála miatt utódja, III. Gyula volt az, aki megnyitotta. A zarándokok nagyszámú beáramlása sok problémát okozott a segítségnyújtás terén. Néri Szent Fülöp kezdeményezésére ekkor alakult meg 1548 augusztusában a ma is működő társulat, a „Szentháromság Testvérület”, amely a zarándokok és betegek lelki és testi gondozásával foglalkozott.
Az 1550-es jubileumra Rómába zarándokolt Loyolai Szent Ignác is, aki 1540-ben alapította meg a Jézus Társasága jezsuita rendet, továbbá Borgia Szent Ferenc jezsuita generális 80 spanyol lovag kíséretében. Jelen volt Michelangelo, akinek világhírű remekművei közé tartozik a Szent Péter bazilikában látható Pietà szobor, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, amely a világ legnagyobb egybefüggő freskója, valamint a Szent Péter bazilika kupolája. A szentév zarándokai között volt Giorgio Vasari is, a XVI. század híres itáliai humanistája, festő, építész, akit a világ egyik első művészettörténészeként tartanak számon.
A jubileumi búcsú megnyitja a mennyország kapuit
A katolikus megújulást elindító, 1545-63 között megtartott tridenti egyetemes zsinatból megerősödve kikerülő egyház számára az igazi próbatételt az 1575-ös szentév jelentette, amelyet XIII. Gergely pápa „Dominus ac Redemptor noster” k. bullájával hirdetett meg. A bullát 1574. május 10-én, áldozócsütörtökön, Urunk mennybemenetelének ünnepén tette közzé, egyértelmű utalással a mennyország kapujának megnyitására, amelyet a jubileumi bűnbocsánat biztosít a bűneiket igazi bánattal meggyónó bűnösöknek. Becslések szerint körülbelül 400 ezerre tehető az 1575-ös szentév általános zarándokforgalma, miközben Róma lakossága abban az időben mintegy 80 ezer fő volt.
Néri Szent Fülöp úgy tekintett a jubileumra, mint egyedülálló lehetőségre, hogy a legtávolabbi keresztényeket is megsegítse, mind anyagi, mind erkölcsi és vallási téren. Az általa kezdeményezett „Szentháromság Testvérület” ebben a szentévben naponta 600 zarándoknak nyújtott segítséget és számítások szerint a jubileum idején mintegy 170 ezer embert fogadott Európa minden részéből. A hívek nagyszámú részvétele megerősítette a pápa felsőbbrendűségét, a szentév elmélyítette a keresztények körében a Szűzanya és a szentek kultuszát.
vaticannews.va/Szaléziak.HU
