Főoldal / Szalézi világ / A rendfőnök decemberi üzenete - A betlehemi barlang, ahol ég és föld találkozik
A rendfőnök decemberi üzenete - A betlehemi barlang, ahol ég és föld találkozik
2025-12-16 Kedd | #Szalézi világ | KIEMELT
rendfőnök • Fabio Attard • karácsony • üzenet •
A karácsony misztériuma egy szerelmi botránnyal kezdődik: a Nagy, aki kicsivé teszi önmagát. Ez nem egy költői kép, hanem az emberi történelem legforradalmibb valósága.
- ÖNZETLENSÉG: Isten feltételek nélkül jön
A betlehemi barlang a legszerényebb találkozási hely, amit el lehet képzelni. Nem palota, nem fenséges templom, még csak nem is méltóságteljes ház. Egy barlang, állatok menedéke, ahol a hideg van, a föld szaga és a szalma illata keveredik. Nincsen beléptető kapu, nincs szükség meghívóra, nincs szükség alkalomhoz illő megjelenésre. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll: a kopott köpenyes pásztorok, a szegények, a kirekesztettek előtt, akik nem tudnak más ajándékot adni csak a megsebzett emberségüket.
Szent Pál évszázadokon átívelő szavakkal emlékeztet minket: szolgai alakot öltött (Fil 2,7). Az univerzum Teremtője levetkőzi dicsőségét, lemond isteni kiváltságairól, hogy szolgai ruhát öltsön magára. Nem hódítóként jön, nem szigorú bíraként, aki számonkéri a tetteket. Úgy jön, mint aki szolgál: az utolsó helyre áll, megmossa a lábakat, mielőtt még járni tanítana.
Ez az önzetlenség igazán próba elé állít minket. Egy olyan világban, ahol mindennek ára van, ahol minden kapcsolat cserealapú, ahol még a szerelem is gyakran feltételekhez kötött, a karácsony emlékeztet minket arra, hogy létezik egy teljesen ingyen, önzetlenül adott ajándék. Ennek az önzetlenségnek az elismerése azt jelenti, hogy elfogadjuk, érdem nélkül szeretnek minket, még akkor is keresnek minket, amikor távol vagyunk, akkor is akarnak minket, amikor méltatlannak érezzük magunkat.
- KÖZELSÉG: Isten belép a történelmünkbe
A karácsony második mozzanata a radikális közelség. Isten nem távolról figyeli az emberi történelmet, mint egy közömbös néző. Belép a történelembe, annak szereplőivel együtt, akik olyanok, amilyenek: tökéletlenek, ellentmondásosak, törékenyek. Józsefnek kételyei vannak, Mária a félelmeivel, a pásztorok a társadalmi kirekesztettségükkel, a napkeleti bölcsek pedig a nyugtalan keresésükkel küzdenek.
Személyes történetünk, annak minden sötét hajtásával és árnyékos részével együtt, része az Ő történetének. Nem vagyunk idegenek, nem vagyunk nem kívánt vendégek. Fiak és leányok vagyunk, egy család tagjai, amelyet Isten soha nem tagad meg. A karácsony azt mondja nekünk, hogy Isten nem veti meg teremtményeit, nem nézi őket ellenszenvvel vagy csalódással. Éppen ellenkezőleg, pontosan a valóságosságukban, az autentikus emberségükben öleli át őket.
Mindannyian egyedi személyiséggel és megismételhetetlen történettel rendelkezünk. Vannak, akik élénkek, és vannak, akik visszafogottak, vannak, akik erősek, és vannak, akik törékenyek, vannak, akiknek nyílt sebeik vannak, és vannak, akiknek rejtett hegek vannak a lelkében. Isten pontosan ott találkozik velünk, ahol vagyunk, nem ott, ahol szeretnénk lenni, vagy ahol szerintünk lennünk kellene. Találkozik az alkoholistával a bárpultnál, a rabbal a cellájában, a megfáradt anyával a konyhában, a diákkal a magányában, az idős emberrel a csendjében.
De ez a közelség nem statikus, nem beletörődő. Isten ott találkozik velünk, ahol vagyunk, hogy elvezessen oda, ahol a megérdemelt helyünk van. Nem azért érdemeljük meg, mert megdolgoztunk érte vagy mert erényesek vagyunk, hanem azért, mert szeretett gyermekei vagyunk. Megérdemeljük az élet teljességét, a mély örömöt, a visszanyert méltóságot, a meggyógyult kapcsolatokat. Isten közelsége dinamikus: kinyújtott kéz, amely felkínálja nekünk, hogy újra felálljunk; hang, amely azt suttogja: „gyere közelebb”; jelenlét, amely mellettünk halad a fényesebb horizont felé.
- BEFOGADÁS: Az igazság kopogtat a szabadság ajtaján
És itt van a harmadik mozzanat, talán a legtörékenyebb: a befogadás. A barlangban játszódik le életünk legfontosabb mérkőzése. Ez nem retorikai túlzás, hanem létezésünk legmélyebb igazsága. Az a barlang minden belső barlangunk jelképe, szívünk rejtett zugaié, ahol eldöntjük, kik akarunk lenni.
Az Igazság – amely nem egy elvont fogalom, hanem egy Személy, az a Gyermek a jászolban – kopogtat a szabadságunk ajtaján. Ez a kopogás diszkrét, kedves, soha nem erőszakos. Isten betörhetné az ajtót, ránk kényszeríthetné magát mindenhatóságának erejével. De inkább a koldulást választja. Az Isteni az emberiség koldusa lesz. Micsoda elképesztő paradoxon! Aki mindent teremtett, tőlünk, a teremtményeitől kéri, hogy adjunk helyet neki.
Az Igazság hív, várva, hogy a Szabadság válaszoljon. Nincs kényszer, nincs manipuláció. Csak egy meghívás van, amelyet minden nap minden pillanatában megismétel: „Be akarsz fogadni?” Az emberi szabadságnak, amely egyszerre törékeny és erős, kell döntenie. Bezárhatjuk az ajtót, úgy tehetünk, mintha nem hallottuk volna, elhalaszthatjuk holnapra. Vagy kinyithatjuk.
A befogadás választása azt jelenti, hogy elismerjük saját ürességünket. Ahogyan az a barlang üres tér volt, készen arra, hogy megtöltsék, úgy nekünk is ki kell ürítenünk magunkat minden önteltségünktől és bálványainktól. A befogadás belső teret igényel. Nem fogadhatjuk be Istent, ha már tele vagyunk önmagunkkal.
És amikor úgy döntünk, hogy kinyitjuk azt az ajtót, amikor igent mondunk, akkor történik a csoda. Az a szegény barlang fényes katedrálissá válik. Hétköznapi életünk a Jelenlét helyévé válik. Törékenységünk olyan teret teremt, ahol a kegyelem működhet. A befogadás átalakít: már nem vagyunk ugyanazok, miután befogadtuk az Életet, amely meglátogatott minket.
A karácsonynak ez a hármas mozzanata az, amely teljes egészében magával ragad minket: felismerni az Isten felháborító nagylelkűségét, aki kicsinnyé válik; értelmezni annak a közelségét, aki belép a mi konkrét történelmünkbe; a befogadást választani, megnyitva szívünk ajtaját az igazságnak, amely kopogtat. A betlehemi barlangban, akárcsak a szívünk barlangjában, dől el minden. Minden karácsony alkalmat ad arra, hogy újra megválaszoljuk azt az ősi, de újra és újra feltett kérdést: „Van Számára hely?”
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
