Főoldal / Szalézi világ / A Szalézi Család: mint egy fa ágai
Mindig is csodáltam Don Boscót, a fiatalok iránti szenvedélyét, az örömből és konkrétságból fakadó lelkiségét, de nem tudtam, hogy nagy család van körülötte. Amikor egy ideje valaki először beszélt nekem a Szalézi Családról, egy nagy tölgyfára mutatott, amely méltóságteljesen állt előttem, és így szólt hozzám: „Nézd azt a fát. A Szalézi Család ilyen: erős és szilárd törzse van, amely Don Bosco, jól gyökerezik a földben, a mindennapi élet konkrét valóságában - a fiatalok, a szegények, a mindennapok kihívásai, amelyek válaszra várnak, … - és sok ága van, amelyek az ég felé néznek - az ő karizmájából született különféle csoportok. Léteznek szerzetesi és világiakból álló csoportok, férfiak és nők, nem kevesebb, mint harminckét valóság, amelyek ugyanazt a lelkiséget, ugyanazt a küldetés iránti szenvedélyt osztják, de mindegyik a maga sajátos módján hajtja végre!”
Tetszett a fa képe: az ágak közel voltak egymáshoz, önállóan nőttek, de a törzshöz csatlakozva, ugyanannak a növénynek a nedvével táplálkoztak. Együtt lombossá, dússá tették a fát, amely kivételes menedéket nyújt annak a sok madárnak, akik otthonuknak választották. Nekem is otthon lehet! Tetszett a "család" ötlete is: csillogott a jóságtól, az intimitástól, a kölcsönös támogatástól.
Az első dolog, ami felkeltette az érdeklődésemet, az a tény, hogy autonómiája ellenére az összes csoport együtt egy nagyszerű valóságot alkot, ahol a testvériség és az öröm, a közelség és a bizalom légköre uralkodik. Ez egy stílus, amely minden csoportra jellemző: a Don Bosco Szaléziak, a Segítő Szűz Mária Leányai, a szalézi munkatársak, az ADMA és mindazok, amelyeket az évek során "Don Bosco fiai" alapítottak, mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Vannak apácák, akik leprásokról gondoskodnak, és olyanok, akik küldetésüket olyan kisvárosokban végzik, ahová nem jönnek mások; apácák, akik a bennszülöttek szolgálatába állnak, és mások, akik szívesen látják a gyermekeket. És vannak laikusok csoportjai, a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül evangelizálóktól kezdve az ad gentes missziós tevékenységben részt vevőkig, vagy akik elkötelezettek a társadalomban való jelenlét iránt, és a kapott értékeket behozzák a szalézi körökbe. Végül, vannak férfi és női világi intézetek is, ahol felszentelt laikusok vállalják a küldetést a világ szívében.
A hivatások sokfélesége, amelyet egyetlen karizma, egyetlen lelkiség egyesít: Don Boscóé.
Én is szerettem volna részt venni ebben a kalandban. Ahogy folytattam, megértettem, mit jelent az "együvétartozás": hogy egy természetes családhoz tartozni nem egyszerűen azt jelenti, hogy ugyanaz a vezetékneved, hanem azt is jelenti, hogy részt veszünk a történetében, megosztjuk értékeit, projektjeit, erőfeszítéseit. a szalézi családnak szól. A hozzátartozás egy választás, ez egy hivatás, amelyre válaszolunk, és ettől a pillanattól kezdve együtt növekedünk, kötődések jönnek létre és újjáéledünk, együtt álmodozunk, együtt tervezünk, együtt építünk, támogatjuk egymást, SZERETJÜK egymást. Mindez teszi ki a családot!
Don Bosco akkori utódja, Pascual Chavez atya már 2009-ben határozottan kijelentette: „Sürgősen felkérem ezt a családot, hogy sajátítson el egy új mentalitást, hogy mindig mozgalomként gondolkodjon és cselekedjen, intenzív közösségi szellemben (concordia), a szinergia meggyőződésével (a cél egysége), a hálózatban való munka érett képességével (a projektek egysége)”.
Tehát nem csoportok halmaza, amely a monádokhoz hasonlóan önreferenciálisan él, figyelmen kívül hagyva mások útját, hanem inkább a teljes közösségben való életre adott válasz, egy igazi kopernikuszi forradalom megvalósítása! Arról van szó, hogy amikor valaki egy szalézi csoport részévé válik, képes-e felfogni, hogy nincs egyedül, hanem elsősorban egy család, az apostoli lelkiség mozgalmának a részévé válik, amelyet aztán egy sajátos módon éli ugyanazt az ajándékot. Arról van szó, hogy megtanuljuk felismerni magunkat egy egész részeként, és megérteni, hogy ha másokkal együtt járunk és dolgozunk, mindannyian gazdagodunk, és jobb eredményeket érhetünk el. Arról van szó, hogy megtanuljuk felismerni mások karizmáinak gazdagságát, elkötelezzük magunkat amellett, hogy ne csak a magunkét fejlesszük,
Don Boscónak valóban volt egy eredeti és lenyűgöző intuíciója: egyesíteni kell erőinket egy hatékonyabb küldetésért!
Valójában a Giovanni Cagliero bíborosnak írt levelében (1876. április 27.) Don Bosco ezt írta: " Egykor elég volt az összefogás az imában, de most, hogy a romlásnak oly sok eszköze van, különösen mindkét nem fiataljainak kárára, szükség van arra, hogy összefogjunk a cselekvésben és a munkában.”
És ismét az 1878. januári Szalézi Értesítőben így szól a munkatársakhoz: „Egyesülnünk kell magunk között és mindannyiunknak a Kongregációval. Egyesüljünk tehát azáltal, hogy ugyanazt a célt tűzzük ki célul, és ugyanazokat az eszközöket használjuk annak eléréséhez. Egyesüljünk tehát egy családként a testvéri szeretet kötelékeivel."
Ez az „együttműködés” nem mindig jelenti azt, hogy „kéz a kézben” dolgozunk, nem azt jelenti, hogy a beavatkozás egységes, nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt csinálja, hanem azt, hogy tudjuk, hogyan kell a személyes és a társadalmi összefüggéseket összeolvasni, tudni megtalálni a lehetséges beavatkozási stratégiákat a közös célok elérése érdekében, tudni, hogyan kell összehangolni, szinergiában, kölcsönösségben, közösen és mindenki felelősségére.
Mint minden családban, a Don Bosco családjában is mindenkinek megvan a maga szerepe, de mindannyian ugyanazokat a célokat akarják elérni. Minden csoportnak megvannak a sajátosságai, amelyeket tiszteletben kell tartani és értékelni kell; megvan a maga jellemzése, amely önmagában nem meríti ki azt a karizmát, amelyet a Lélek Don Boscón keresztül adott az Egyháznak és a világnak, hanem mindig kiemeli annak új és eredeti aspektusait. Másrészt senkiről sem lehet azt mondani, hogy a karizma "gazdája", hanem egyszerűen a letéteményese! A Szalézi Családban elmondható, hogy mindegyik csoport hiányos a másik nélkül. Mindebből Don Bosco egy sok puzzle-darabból készült arca jut eszembe: ha néhány darab hiányzik, a figura vonásai eltorzulnak, az arcot nem lehet felismerni. Az összeillesztett lapkákon egy teljes Don Bosco látható.
Együtt, közösségben éljük meg a küldetést! Így minden csoport együttműködhet a formációban és a karizmatikus elmélyülésben; konkrét helyzetekből kiindulva közösen tervezhetnek és elősegíthetik a közös elkötelezettséget azon a területen, ahol mindenki felajánlhatja a saját „specializációját”; testvéri szellemben hálózatba léphetnek, hogy hatékonyabbak legyenek.
Nagyon jól tudjuk, hogy mennyire sürgős ma egy igazságosabb és emberibb világért küzdeni; mennyire szükséges, hogy reményteljes távlatokat mutassunk meg oly sok fiatalnak; mennyire nélkülözhetetlen, hogy tanúságot tegyünk a szolidaritásról, az egységről, a közösségről egy olyan társadalomban, amely állandóan kísértésbe esik, hogy bezárkózzon önmagába.
Igen, ez valóban egy gyönyörű család!
Szeretnék köszönetet mondani Don Boscónak, aki a Szentlélek rendelkezésére állva magot vetett a földbe. Ez a mag kicsírázott, nagy növény lett belőle, sok ággal, levelekkel, virágokkal: … egy nagy fa.
Most már tudom, hogy bárki, aki ugyanazt a szenvedélyt érzi, mint Don Bosco, ugyanazt a vágyat, hogy küldetést vállaljon a fiatalok, a szegények, a legkisebbek javára, megtalálja a helyét az ágai között, és hozzájárul a világ szebbé tételéhez.
Giuseppina BELLOCCHI
donbosco.press/Szaléziak.HU
