Főoldal / Szalézi világ / Angola – Berta, Luanda Margit mamája
Angola – Berta, Luanda Margit mamája
2020-01-29 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Margit mama • Afrika •
Csupán néhány nap választ el minket Don Bosco ünnepétől, ezért szinte elkerülhetetlen, hogy megemlékezzünk életének egyik kulcsfontosságú alakjáról, Margit mamáról. Ugyanúgy, mint ahogy sok szalézi misszionárius van, akik a 21. században a szaléziak alapítójának élő képmásai, úgy van sok „Margit mama” is, akik megsokszorozzák a misszionáriussok munkáját a hátrányos helyzetű emberekkel a világ több mint 130 országában. Az egyik ezek közül Berta André, egy angolai nő, aki egész életét az ország fővárosának, Luandának a legszegényebb és legveszélyesebb környékén élte le.
Ott föl tudott nevelni öt gyermeket és egyetemi végzettséget biztosítani nekik, további három gyermeket pedig örökbefogadott, otthonában pedig több mint 100 elhagyott gyermeket nevelt és tanított, akiket az utcákon gyűjtöttek össze, vagy az anyjuk küldte őket Luandába a háború éveiben.
Az élete nem volt könnyű. A férje ivott, és elhagyta otthonát, magára hagyva őt öt kis gyermekkel: Ecsonnal, Stanislaóval, Brigidával, Luziával és Georgióval. Aztán, amikor az 1990-es évek végén a szaléziak elkezdték gondját viselni az utcagyerekeknek, és nekik anyára volt szükségük, Berta fölmondott a munkahelyén. Öt gyermekével egy kis házba költözött, hogy nyolc utcagyereket gondozzon; egy héttel később már 12-en, egy évvel később pedig már 25-en voltak. „Az idősebb gyermekeim sokat segítettek nekem, mindannyian testvérek voltak. Reggel felkeltem, hogy reggelit készítsek, vizet hoztam a fürdőbe, elvittem őket az iskolába, ápoltam őket, ha betegek voltak. Minden áldozatot meghoztam értük.”
Berta számukra sokkal több volt, mint anya, és példakép volt az egész szomszédság számára is, mert időt szakított rá, hogy meglátogassa a betegeket és a közösség vezetője legyen, mint tanár, hitoktató, ápoló, kőműves ... „Néha már érzem, hogy valami fáj, de abban akarom felemészteni magam, hogy odaadom magam másoknak.”
"A misszionáriusok azt mondták nekem, hogy az Úr kiválasztott engem. Segítettek nekem, hogy felfedezzem, hogy másoknak kell adnunk magunkat, mint például Don Bosco. Egyszer gondoltam arra, hogy bedobom a törülközőt, de az Úr és Mária a Keresztények Segítése mindig segítettek nekem"- bizonygatja.
Berta ismeri Margit mama életét, ezért azt mondja: "Ugyanez történt velem is, néha a fiúk loptak tőlem is, de ha a szíveddel dolgozol, akkor minden könnyebb"- mondja, majd hozzáteszi: "Minden Isten műve. Sikerült sok gyermeknek segíteni azzal, hogy felkészítettük őket arra, hogy visszatérjenek a családjukba és a társadalomba, és visszakapják a méltóságukat. Nem tudom, hogyan köszönhetném meg Istennek és Don Boscónak mindezt."
Berta legnagyobb büszkesége a több mint 100 gyermek, akik a házában megfordultak, és akiket mindig gyermekeiként kezelt: "A gyerekeim, akiknek nekem kellett példát mutatnom."
ANS-Luanda/Szaléziak.HU
