Főoldal / Szalézi világ / Antonieta Böhm, Szűz Mária áldó keze
Antonieta Böhm, Szűz Mária áldó keze
2018-04-27 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Isten szolgálója Antonieta Böhm, Don Bosco nővér hosszú évekig misszionáriusként szolgált Latin-Amerika több országában és 2008. április 27-én tért meg Teremtőjéhez a mexikói Coacalcóban. Szerteágazó szociális munkát végzett, különösen a szegények és betegek között. Ma van a tizedik égi születésnapja.
Antonieta Böhm a németországi Bottropban, Vesztfáliában (Németország) született 1907. szeptember 22-én. Ő volt a legidősebb a család tíz gyermeke közül. Apjától, Hermanntól és anyától, Antonette-től tanulta el a mélyen gyökerező, élő hitet. A Segítő Szűz Mária Leányai 1922-ben érkeztek Németországba, és bár nem értette olasz beszédüket, Antonietát lenyűgözte derűs és apostoli életmódjuk. 1926-ban posztuláns lett Eschelbachban, majd Olaszországban, Nizza Montferratóban (Asti) folytatta a novíciátust. 1928-ban letette első szerzetesi fogadalmát, Torinóban zenét tanult és a pisai egyetemre járó lányok valamint a casanovai novíciák asszisztense lett.
Miután letette örökfogadalmát, elhagyta Torinót és útnak indult Amerika felé. 1934. augusztus 5-én kezdte meg misszionárius életét: először Argentínában (1934-1965), majd Peruban (1965-1969), végül Mexikóban szolgált (1969-2008). Volt zenetanár, ápolónő, vikária, igazgatónő, tartományfőnöknő. Mindenhol, minden feladatát határozott, erős nőként látta el, aki mindig nyitott rá, hogy másokat meghallgasson, és biztos volt benne, hogy támaszkodhat Isten és Mária a Keresztények Segítsége támogatására és közreműködésére. Megszilárdította a meglévő műveket és új perspektívákat nyitott meg. Élete utolsó 30 évét (1979-től) a coacalcói "Villa Spem" közösség tagjaként töltötte, mint vikária és igazgató. Az apostolkodás gyümölcsöző évei voltak ezek, amelyeket lelkivezetőként, és a szegények istápolójakét, szociális munkával töltött.
1973-ban a beteg Ersilia Crugnola anya mellett volt a kórházban, aki örökül adott neki egy kis Madonna-szobrot, és egy meghívást, hogy ossza vele a Szűzanya áldását. Antonieta nővér először szabadkozott és nem akarta elfogadni, mondván, hogy neki nincs adottsága hozzá, de amikor látta, hogy egy megáldott személy teljesen meggyógyul, félelme eloszlott.
Antonieta anya azt szokta mondani: "Az első áldástól az utolsóig, a Szűzanya éjjel-nappal dolgozik, és így a küldetése eljut postán, faxon, e-mailen keresztül különböző helyekre Mexikóba és a világ számos más részére.” Bízva Mária segítségében és az áldásával rendkívüli kegyelmeket eszközölt ki. 1985-ben megszervezte az "Obra Sabatiná"-t, ami élelmiszernek osztását jelentette a leginkább rászorulóknak, és 2000-ig személyesen követte az egész szervezést. Az emberek tudták, hogy néhány kilométerre Mexikóvárostól minden szombaton reggel Antonieta anya lisztet, babot és ruhát oszt a rászorulóknak. Ő maga volt az első, akit meglepett az a bőség, amely áradt a kezéből: "Egyre többet adok, és az Úr mégsem hagyja soha szűkölködni a szükséget szenvedőket."
De az élelmiszer és ruhaosztás mellett ügyelt arra, hogy Isten szava beragyogja a szegények életét és erősítse a bizalmukat Szűz Máriában. Együttérzett bárkivel, akiben felfedezte a szomorúság, a betegség és a fájdalom gyökereit. A találkozók során előnyben részesítette a gyermeket váró édesanyákat, akik gyakran aggódtak a terhességük, vagy a bejelentett kockázatok miatt. Bátorította őket, hogy bízzanak Máriában, és megjósolja a boldog eredményt.
Mindezek után nyugodtan elfogadta, hogy ereje csökkenőben van, és hagyta, hogy gondját viseljék, tanította az újoncokat és mindazokat, akik a házban megfordultak.
2008. április 27-én hunyt el Coacalcóban (Mexikó), 100 évesen, ebből 80-at szerzetesként, 74-et misszionáriusként töltött. Mária áldásos kezének karizmája nem hagyta el a halála napjáig.
Végrendeletében ránk hagyta Jézus lelkes szeretetét, korlátlan bizalmát Máriában, a Keresztények Segítségében, nyugalmát, barátságos jóságát és azt a nagylelkűséget, amivel mindig rendelkezésre állt a missziók számára, Isten országának kiterjesztésére a különböző kultúrákban, a családokban és a nép szívében.
Boldoggá avatási eljárását 2013-ban indították meg.
Pierluigi Cameroni/biesseonline.sdb.org/Szaléziak.HU
