Főoldal / Szalézi világ / Argentína –Zatti testvér – egy örömteli válasz, amely Don Boscóra emlékeztet
Argentína –Zatti testvér – egy örömteli válasz, amely Don Boscóra emlékeztet
2022-09-29 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Zatti • szentség • szent • szalézi testvér •
Viedmában vagyunk, 1940 körül. Néhány éve Artemide Zatti szalézi testvér a lelke a „San José” kórháznak, amelyet a szaléziak a 19. század vége óta vezetnek Argentínában, ebben patagóniai városban. Egy hely, ahol a gondoskodás az életről nem korlátozódik a testi egészségre, hanem integrált módon kínálják fel az embereknek... minden embernek.
Egy szegény gazdálkodó több hónapja kórházban volt. Hálás volt azért, amit Artemide Zatti az egészségéért és egész személyéért tett – anélkül, hogy bármit is kért volna érte, mivel nem tudott fizetni. Ki akarta fejezni neki a háláját. Nem tudván, hogyan kell ezt megtenni, azt mondta neki: "Köszönök mindent, Zatti úr. Üdvözlöm önt, és adja át üdvözletemet a feleségének is, bár még nem volt szerencsém találkozni vele...." – Én sem – válaszolta Zatti nevetve.
Nagy dolgokban lehet színlelni. Kis dolgokban az ember olyannak mutatja magát, amilyen. És ebből a válaszból megsejthetünk valamit Zatti testvér életéből és szívéből.
Felebarát, testvér
Zattinak meg kellett tapasztalnia a kitelepítést, a kivándorlást, a gazdasági korlátokat, amelyek arra kényszerítették, hogy abbahagyja a tanulást, hogy dolgozzon, és a közösségben való eligazodás nehézségeit. Minden szempont a szegénység tünete ... és ez paradox módon segített neki megérteni a szegények fájdalmait és szükségleteit.
Szalézi hivatásának megélése szalézi „testvérként” megkönnyítette ezt a közelséget. Don Bosco úgy gondolt a szalézi testvérekre, mint akik szorosan jelen vannak az oktatásban a fiatalok körében és a munkásosztályban. Ezt társadalmi kontextusban tette, Olaszországban az ipari forradalom kezdetén, ahol az emberek részéről hiányzik az empátia minden iránt, ami "szerzetesi" vagy "kolostori".
Ez az egyszerűség és az egyházi „formák” hiánya a szalézi testvéreknél – ami nemcsak a szokásról vagy az elvégzett feladatokról szól, hanem a gondolkodásmódról is, a világot olyan helynek tekintve, ahol Isten Országa növekszik és fejlődik – lehetővé teszi számukra, hogy közel legyenek, egy legyenek a tömegben, hogy olyan környezetbe és emberekhez is eljuthassanak, akik különben távol lennének a hittől.
Így a szalézi testvér hivatása nem annyira vonatkozik arra, hogy az ember mit tehet vagy mit nem, hanem arra, hogyan kell a cselekvésben részt vennie. Így sokszor találkozunk olyan testvérekkel, akik olyan feladatokat vagy javaslatokat tesznek, amelyek nem megszokottak a szalézi tevékenységben, mint Zatti testvér, aki betegápoló volt.
Zatti szalézi testvéri hivatása nem a szükség vagy a hiány eredménye, mert „nincs más választása”, tekintettel a tüdőbajra, amin a bernáli szalézi szemináriumban esett át, ami megakadályozta abban, hogy folytassa álmát, hogy szalézi pap legyen. E körülmény alapján inkább más módot talál arra, hogy fejlessze életét, szolgálat- és boldogulási vágyát. Ahogy az lenni szokott, a fájdalomból és a korlátokból még több szeretet és a vártnál sokkal szélesebb látókör alakulhat ki.
Zatti testvér eme közelsége egy másik részletben is kifejezésre jutott: továbbra is kerékpáron járt. Felajánlották, hogy vesznek neki egy autót, hogy "gyorsabban" közlekedjen és "több embert érjen el", hogy hatékonyabb legyen - ezt az ajánlatot mindig visszautasította. Előnyben részesítette a kerékpárt, amely lehetővé tette számára, hogy megálljon és időt töltsön az emberekkel.
Örömmel
Dr. Ecay, a kórház orvosa egyszer megkérdezte tőle: "Zatti testvér, hogy van az, hogy mindig jó hangulatban van?" Mire Zatti így válaszolt: "Ez könnyű, doktor úr: nyeld le, ami keserű és köpd ki édesen."
A vidám arc és a humoros reagálás még a legnehezebb körülmények között is olyan szívből fakad, amely békében van Istennel, és érzi, hogy Ő szereti, és tudja, hogyan kell relativizálni a helyzeteket, azonosítani a lényegeset.
Talán Zatti testvér a vallási élet teológiájára összpontosító érvvel válaszolhatott volna annak a személynek, aki üdvözletét küldi a feleségének... de a válasza más volt. Megértve azt is, hogy a szalézi testvér hivatása egy kicsit ismeretlenebb és félreérthetőbb, néha még a társadalmi elismerés hiánya miatt is, tekintettel arra, hogy a társadalom milyen értéket képvisel a pap alakjával kapcsolatban. De ez nem aggasztotta Zattit és nem szomorította el. Megértette, hogy továbbra is a "nép" a lényeg - Da mihi animas, caetera tolle - és az ő jólétük, és ennek szenteli magát.
Azok az ápolónők, akik néha látták, amint fél hatkor, a szalézi közösséggel folytatott ima előtt leborulva a kápolnában, arcát a padlóra szorítva, mély imába merült, tudták, hol találja Zatti az erőt, hogy továbbhaladjon a néha rögös és nehéz úton mások szolgálatában.
Közösségben
A kórházban mindig kiváló csapat volt, amit Zatti a maga képére alakított. Más szaléziak és a Segítő Szűz Mária Leányai dolgoztak ott, valamint számos orvos és nővér. Mindenkiben az volt a kezdeti motiváció, hogy professzionalizmussal és integrált emberlátással tudjon segíteni a leginkább rászorulókon. Zatti szemszögéből pedig, hogy segítsen a vele együtt dolgozóknak növekedni a hitben.
Az egyik orvos, akinek komoly kétségei voltak a hitével kapcsolatban, még azt is elmondta: "Itt, Zatti előtt megingott a hitetlenségem... ha vannak szentek a földön, akkor ő is közéjük tartozik. Amikor kézbe akarom venni a szikét a műtőben és látom, ahogy segít a műtéteknél, ápolói bölcsességével és a rózsafüzérrel a kezében, valami természetfelettivel telik meg a levegő..."
Az ima, amellyel Zatti testvér közbenjárását kérjük, így hangzik: „Az öröm, hogy láthatjuk őt szentjeid között a Mennyországban ragyogni, segítsen bennünket, hogy tanúi legyünk Fényednek.” Jézus-követő élete Don Bosco stílusában bátorítson mindannyiunkat arra, hogy tudjuk, hogyan vizsgáljuk felül utunkat, és engedjük meg, hogy hivatásunkban és munkánkban Isten alakítsa mindennapi cselekedeteinket.
ANS-Buenos Aires/Szaléziak.HU
