Főoldal / Magyar Tartomány / Az első magyar szalézi, Zafféry Károly fogadalomtételének 125. évfordulóján
Az első magyar szalézi, Zafféry Károly fogadalomtételének 125. évfordulóján
2026-09-30 Ma | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Zafféry Károly 1901. szeptember 30-án Foglizzóban tett szerzetesi fogadalmat Don Rua kezébe, ezzel ő lett az első magyar szalézi - így 2026. szeptember 30-án pontosan 125 éve, hogy megtörtént ez az esemény.
Zafféry Károly életrajzából a fogadalomtétel 125. évfordulója kapcsán három nagy gondolat rajzolódik ki:
- Hivatás, amelyre sokáig kellett várni. Jezsuiták, trappisták, karthauziak és más közösségek után közel hatvanévesen talált végleges otthonra Don Bosco családjában.
- Ő nem egyszerűen az első magyar szalézi volt, hanem a magyar szalézi mű egyik elindítója. Magyar fiatalokat toborzott, tanított, lelkivezetőjük volt; kiadványokat szerkesztett és kapcsolatot teremtett Magyarország és Torino között.
- A történet végül hazatért: Zafféry Károly, aki Torinóban lett szalézi, végül Magyarországon, Nyergesújfalun fejezte be életét. Szép történelmi ív, még ha az emberi élet ritkán hajlandó olyan egyenes vonalban haladni, ahogy egy jubileumi plakát kedvéért szeretnénk.
1901. szeptember 30. – 2026. szeptember 30.
125 éve tette le első szerzetesi fogadalmát Zafféry Károly, az első magyar szalézi.
Ádám László atya Rendtörténeti tanulmányában így írja le az eseményeket:
„1900. augusztus 2-án a lelkigyakorlat kapcsán megejtett hivatás-vizsga után Cavagliában kezdte meg noviciátus évét, nem pedig Foglizzóban, ahol 1887 óta szabályszerű noviciátus működött. Don Rua saját hatáskörében felmentést adott a 60 éves dr. Zafférynak, annál is inkább, mert Innsbruckban szabályszerű két évet töltött, mint jezsuita novícius, rá nemsokára pedig a szigorú trappista noviciátusban sajátította el a lelkiélet és a szerzetesi erények sajátos tudományát. Közben, rendfőnöki utasításra, hazánkban és Németországban toborozó körutat tett. Don Zafféry első toborozása nem járt eredménnyel. Don Rua fél tucat fiú kedvéért nem áldozhatta fel Castelnuovo d Astit, s eredeti elgondolásától eltérően Torinóban, az anyaintézetben szorított helyet a magyar vándormadarak részére. Mikor pedig ezek az aranykalitkából kiröppentek, újabb pályázatot hirdetett.
A próbaév leteltével 1901. szeptember 30-án Foglizzóban fogadalmat tett Don Rua kezébe, majd hamarosan végigszáguldotta szülőhazáját, konferenciabeszédeket mondott, triduumokat vezetett a fontosabb központokban, számos munkatársat s jótevőt nyert a mű számára s hivatásokat toborozott az ifjúság körében, s ennek eredményeképpen most már tizenhárman jelentkeztek. Ideiglenesen Foglizzóban telepítette le őket, ahol Don Zafféry vezetésével tanulták az olasz nyelvet.
1902 januárjában azonban a közben megürült cavagliai fészekbe került át a kisded csapattal Zafféry atya. Ott is maradt abban s a következő évben. Magyar s a hazai történelmet tanította, meg a lelkivezetést látta el. Évenként egyszer-kétszer hazalátogatott propaganda körútra, s mindannyiszor újabb csapatot vezérelt a Szent István Magyar Intézetbe. Közben négy ismertető füzetet adott ki Don Boscóról s műveiről.”
Szaléziak.HU
