Főoldal / Szalézi világ / Belgium – Egy elefántcsontparti szalézi önkéntes vallomása
Belgium – Egy elefántcsontparti szalézi önkéntes vallomása
2026-08-27 Ma | #Szalézi világ
misszió • önkéntesség •
A „Vides” szalézi nemzetközi önkéntes szolgálat lehetőséget kínál a fiataloknak, hogy néhány hónapot vagy egy évet külföldön töltsenek. Miután odaértek, az önkéntesek a Segítő Szűz Mária Leányaival és szaléziakkal együtt dolgoznak oktatási misszióikban. A 19 éves belga Mats Hovelaque az Elefántcsontparton dolgozik a szaléziakkal, és megosztotta történetét.
A fiatalember úgy döntött, hogy egy egész évet önkénteskedésnek szentel, mielőtt megkezdené egyetemi tanulmányait. Ahogy ő maga is elmeséli, ez a tapasztalat tavaly júliusban kezdődött, amikor egy barátja mesélt neki egy Calais-ban található, migránsokat támogató önkéntes táborról. Mats úgy döntött, személyesen is meglátogatja, és két hetet tölt ott. A szaléziakkal és társaival való együttműködés mély benyomást tett rá. „Láttam Jézust munkálkodni” – mondta. „A migránsok között, a mise alatt, a tanítások alatt és a párbeszéd pillanataiban ott van. Mi a migránsok mellett álltunk, teljes egyszerűséggel; nem hoztunk sokat, de remélem, napsugárként szolgáltunk számukra.”
Ezt követően Mats csatlakozott a „Vides”-hez, és megkezdte önkéntes szolgálatának egy évét, először Párizsban, ahol egy menedékkérőket befogadó központban dolgozott, fiatalokkal együttműködve, majd Tunéziában, ahol a nyelvi nehézségek ellenére egy ideig egy szalézi iskolában dolgozott. Innen visszatért Belgiumba, Ganshorenbe, ahol egy szalézi rendházi bentlakásos iskolában segített.
Februártól kezdve önkéntes munkája Matst Elefántcsontpartra, az abidjani szalézi közösségbe vitte. Eleinte nem volt könnyű számára: egy másik kultúra, egy nehezebben elviselhető éghajlat és a magány.
„Az időm nagy részét egy utcagyerekek és rászoruló gyermekek számára fenntartott menhelyen töltöttem” – mondta. „Apránként igazán összebarátkoztam velük, és most hiányoznak. Soha nem felejtem el azt a kisfiút a menhelyen, aki nagyon bizalmatlan volt velem, amikor megérkeztem; néhány nap múlva nagyon jó barátok lettünk. Csak később tudtam meg, hogy otthon rosszul bánnak vele, és így jöttem rá, miért félt eleinte… El sem tudom képzelni, miken mentek keresztül az életükben. A menhelynek köszönhetően van egy helyük, ahol szeretik őket, egy hely, ahol otthon érezhetik magukat.”
Ezután leírta az együtt töltött pillanatokat, amelyeket egyszerű, mégis jelentőségteljes tevékenységek jellemeztek, mint például dalszerzés, focizás és a házi feladatokban való segítségnyújtás. „Ezek a fiatalok mélyen megérintettek” – mondta Mats.
Folytatva beszámolóját, felidézte, hogy „szerencsés volt részt venni egy háromnapos egyházmegyei zarándoklaton: 6000 fiatal volt ott; a hangulat hihetetlen volt. Lehetőségem volt két másik elefántcsontparti közösséget is meglátogatni” – folytatta. „Jobban megismertem az elefántcsontpartiakat: meglepett a kedvességük és a nyugalmuk. Ami megfogott, az az volt, hogy a család nagyon fontos számukra. Valóban van köztük családias és testvéri szellem; nincs anyagiasság, de nagy mennyiségű spiritualitás van.”
Egy másik dolog, ami nagyon tetszett, az az volt, hogy a muszlimok és a keresztények tökéletes harmóniában éltek. Nem erre hív minket a Jóisten? Arra, hogy békében legyünk minden testvérünkkel és nővérünkkel?”
Egy hónappal hazatérése után a fiatalember azt mondta, igazán hálás ezért az élményért. „Hálát adok az Úrnak a bennünk minden nap megújuló szeretetért […]. És köszönet Videsnek, a Szalézi Családnak és Don Boscónak, akik nélkül mindez nem lett volna lehetséges. És köszönet minden szalézinak és minden szerzetesnek, akik Istennek és nekünk, fiataloknak szentelték életüket, hogy megmutassák nekünk, hogy értékesek vagyunk Isten szemében, és hogy jól vagyunk úgy, ahogy vagyunk, az erősségeinkkel és a gyengeségeinkkel együtt.”
ANS/Szaléziak.HU
