Főoldal / Szalézi világ / Boldog Augustus Czartoryski, az alázat példaképe
Boldog Augustus Czartoryski, az alázat példaképe
2018-04-08 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Április 8-án van Boldog Augustus Czartoryski szalézi szerzetes, lengyel herceg halálának 125. évfordulója. August atya az imádság embere volt. Súlyos betegsége ellenére sem mondott le az önmegtagadásokról. Rendi kötelességeit hűségesen, példamutató odaadással végezte. Rendtársai számára az alázat és a szeretet példaképe volt.
A száműzött lengyel herceg, Augustus Czartoryski 1858. augusztus 2-án született Párizsban. Hatévesen elvesztette édesanyját. Tíztől tizenhét éves koráig a francia fővárosban, illetve Krakkóban tanult.
A széles körű és befolyásos kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata Czartoryski család az úgynevezett novemberi felkelés után hagyta el Lengyelországot, majd hosszú évtizedeken át központi szerepet játszott a lengyel emigráció életében. A család tulajdonában lévő párizsi Hotel Lambert a lengyel hazafiak fő találkozóhelyeként vonult be a történelembe. A mindenkori családfőket az emigráció tagjai a szabadságmozgalom eszmei vezéreiként tisztelték.
Így volt ez August édesapja, Władysław esetében is. August édesanyja, Maria Amparo hercegnő a spanyol királynő lánya volt. A kis Guciót, ahogyan gyermekkorában nevezték, a spanyol királyi pár tartotta a keresztvíz alá.
Édesanyja tüdőbajban halt meg, apja néhány évvel később ismét megnősült. Második felesége, Marguerite Adéalide Nemours orléans-i hercegnő, Louis Philippe király unokája, nagyon szerette Augustot, anyja helyett anyja lett.
August 1868-ban kezdte meg iskolai tanulmányait a párizsi Nagy Károly Líceumban. Két év után tanulmányait magánúton, otthon folytatta. Tizenhárom éves korában járult először a szentáldozáshoz a sieniawai templomban. Itt volt a Czartoryski család ősi birtoka, és itt, a templom kriptájában helyezték örök nyugalomra August anyjának földi maradványait is.
August Czartoryski gyermekkorától tüdőbajban szenvedett. A betegséggel vívott küzdelem, és a szenvedések keresztjének hordozása által egyre közelebb került Istenhez. Fokozatosan megérlelődött benne a vágy, hogy életét Istennek szentelje. A társasági élet és a világ hiúsága soha nem vonzotta különösebben. Az impozáns külső mögött egyre világosabban látta az ürességet. Húszéves korában egyik levelében így írt apjának: „Bevallom, hogy elegem van ezekből a szórakozásokból. Nincs rájuk semmi szükség, és közben még fárasztanak is.”
A fiatal herceg nevelői között volt az a Józef Kalinowski is, aki szintén ebben az időben fedezte fel saját szerzetesi hivatását, és később karmelita szerzetes lett (II. János Pál avatta szentté). 1874–1877 között volt a herceg nevelője: nemcsak tudását, de tapasztalatait és hitét is megosztotta növendékével.
August életében döntő fordulópontot jelentett személyes találkozása Bosco Jánossal. Erre Párizsban került sor, a Hotel Lambert épületében. A fiatal herceg a találkozás után elhatározta, hogy maga is szalézi lesz. A család viszont már a házasság lehetőségeit mérlegelte, hiszen August volt a legidősebb fiú, a családi vagyon örököse. Ő azonban újra és újra elutazott Torinóba, hogy Don Boscóval találkozhasson. A későbbi szent vezetésével hosszú lelkigyakorlatokat tartott, és figyelmesen hallgatta bölcs tanácsait. Don Bosco sokáig vonakodott, hogy felvegye az előkelő családból származó jelöltet rendjébe, hiszen ismerte a család problémáit és elképzeléseit is. Kételyeit végül XIII. Leó pápa oszlatta el, aki személyesen járt közben a herceg érdekében.
1887. szentjúnius 17-én August herceg felvételt nyert a szalézi rendbe. Novíciusmestere, Don Barberis méltán csodálta az arisztokrata növendék alázatát. A fiatal szerzetesnövendék soha egyetlen szóval sem kérkedett nemesi származásával, és ha valaki más vetette fel a kérdést, általában azt válaszolta: az ember igazi nemességét nem a származás, hanem lelki nemessége adja. 1887. november 24-én Don Bosco kezéből vehette át ünnepélyesen a szerzetesi habitust. Az ünnepségre a torinói Keresztények Segítsége-bazilikában került sor. A szalézi rend alapítója ezekkel a szavakkal bátorította fiatal rendtársát: „Bátorság, hercegem. Ma csodálatos győzelmet arattunk, de nagy örömmel azt is el kell mondanom, eljön a nap, amikor pappá szentelik, és Isten akaratából sok jót tesz hazájáért.”
Egy évvel később August Czartoryski lemondott az elsőszülöttet megillető családi jogairól. Az őt illető vagyon egy részét a rendnek adományozta.1888.október2-án letette a szerzetesi fogadalmakat. Családja eleinte megpróbálta rávenni, hogy változtassa meg döntését, ő azonban újra és újra azt válaszolta, szalézi marad élete végéig. August testvér – betegsége ellenére – megkezdte teológiai tanulmányait, készült a papságra. Vágya 1892. április 2-án teljesült, San Remóban. Másnap bemutathatta első szentmiséjét, amelyen Witold öccse és nevelőanyja is részt vettek.
August Czartoryski atya nem sokáig örülhetett a földön papi hivatásának. Alig egy évig teljesített lelkipásztori szolgálatot az olasz Riviérához tartozó Alassio településen, ahol 1893. április 8-án elhunyt tüdőbajban. Halála előtt találkozott apjával, az ő jelenlétében szentmisét mondott hazájukért.
Czartoryski atya földi maradványait a családi kriptában helyezték örök nyugalomra Sieniawa plébániatemplomában, innen vitték át 1964-ben a szaléziak przemyœli Szent József-templomába. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2004. április 25-én. A boldoggáavatási szertartáson így méltatta honfitársa lelki nagyságát:
„Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! (…) Jobb egy nap a Te csarnokaidban, mint ezer nap Tetőled távol” (Zsolt 84,2.11). A zsoltárnak ezeket a szavait írta Boldog August Czartoryski újmisés szentképeire, életének mottójaként. Annak az embernek csodálatát tükrözik ezek a szavak, aki Isten hívását követve, felfedezi a papi szolgálat szépségét. De bennük cseng azoknak a választásoknak a visszhangja is, amelyeket mindenkinek meg kell hoznia, aki felismeri Isten akaratát, és teljesíteni akarja azt. August Czartoryski, a fiatal herceg eredményes módszert dolgozott ki, amely által képes volt Isten terveit felismerni életében. Minden kérdését, minden vívódását előbb Isten elé tárta őszinte imádságban, majd az engedelmesség lelkületében követte lelkivezetői tanácsát. Így ismerte fel hivatását is, hogy szegénységben élve a legkisebbeket szolgálja.
Ugyanez a módszer tette lehetővé számára, hogy egész életében olyan döntéseket hozzon, amelyek alapján ma elmondhatjuk, hogy Isten elképzeléseit hősies fokban követte.
Kívánom, hogy az ő életszentségének példája érintse meg különösen a fiatalokat, akik ma keresnek megfelelő módszert, hogy felismerjék Isten terveit saját életükben.
Koncz Éva/Szaléziak.HU
