Boldoggá avatták a zsidómentő hétgyermekes vértanú Ulma családot
2023-09-11 Hétfő | #Egyház | ARCHIVÁLT
Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa prezideálásával avatták szeptember 10-én boldoggá a lengyelországi Markowában a hétgyermekes zsidómentő, vértanú Ulma családot. A délkelet-lengyelországi településen bemutatott ünnepi szentmisén együtt ünnepelt hét bíboros, ezer pap, és több mint 32 000 hívő. Példájukról Ferenc pápa is megemlékezett az Angeluskor.
A boldoggá avatott családtagok Jozef és Wiktoria Ulma, valamint gyermekeik Stanisława, Barbara, Władysław, Franciszek, Antoni, Maria és a meg nem született gyermek, akivel édesanyja várandós volt a vértanúság időpontjában. Az Ulma család azért halt vértanúhalált, mert 1944-ben nyolc zsidót rejtegettek otthonukban.
A szentmisén mondott homíliájában Semeraro bíboros hangsúlyozta, hogy Ulmaék családi háza „olyan fogadó lett, ahol a megvetetteket, kitaszítottakat és halálraítélteket befogadták és gondozták”.
Jozef és Wiktoria „olyan szentséget éltek meg, amely nemcsak házastársi volt, hanem teljes mértékben része lett az egész családjuknak”.
A dikasztériumot vezető prefektus kiemelte a meg nem született gyermek tanúságtételét is. „Anélkül, hogy egy szót is szólt volna, ma a kis Áldott a modern világ felé kiált, hogy fogadjuk be, szeressük és védelmezzük az életet, különösen a védtelenekét és a kirekesztettekét, a fogantatás pillanatától a természetes halálig”.
Semeraro bíboros rámutatott: „A gyermek ártatlan hangja fel akarja rázni egy olyan társadalom lelkiismeretét, ahol az abortusz, az eutanázia és az élet elvetése, amelyet tehernek és nem ajándéknak tekintenek, elharapózott".
„Az Ulma család példája arra bátorít bennünket, hogy reagáljunk erre a leselejtező kultúrára, amelyet Ferenc pápa is elítél” – mondta homíliájában a prefektus.
Az Ulma család hétköznapi életet élt a második világháború idején. Josef a földeken dolgozott, míg Wiktoria az otthonukat vezette, és gondoskodott hat gyermekükről, valamint várandós volt egy újabb gyermekkel. Egyszerű mindennapjaikkal példát mutattak az evangélium tanításaiból. A családi imádságok, a közös hitoktatás és a bibliaolvasás olyan otthonná alakította háztartásukat, amelyet II. János Pál pápa „házi egyháznak” nevezett, és melegségüket és támogatásukat a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjaira is kiterjesztették, beleértve a zsidókat is, akiknek óriási veszéllyel kellett szembenézniük.
Manuela Tulli olasz újságíró és Paweł Rytel-Andrianik pap-történész feltárta az Ulma család történetét, és közösen kiadták a Vértanúk és áldottak együtt: Az Ulma család rendkívüli története című könyvet.
Egy ukrajnai utazás során Tulli belebotlott a történetükbe, és ez a felfedezés mélyen visszhangzott a szívében. Ulmaék története az adott kor Lengyelországában egy fiatal házaspárt ábrázoltak, számos gyermekkel. Ez a megható kép elgondolkodtatta a szerzőt az adott korról és a vészterhes időkről, barátságokról, és Ulmaék figyelemre méltó tettéről, amikor megnyitották szerény – mindössze két szobából álló – házukat nyolc menedéket kereső zsidó embernek.
A család az irgalmas szamaritánus példájára igent mondott mások megsegítésére, amely elkötelezettséget jelentett egy erőszakkal és megosztottsággal teli világ közepette.
A tragédia akkor következett be, amikor Ulmáékat a környéken élők feljelentették és elárulták. A náci erők megrohamozták otthonukat, és a padlásuk, ahol zsidó barátaikat rejtegették, a borzalom színhelyévé vált – mindenkit megöltek. Josefet és Wiktoriát gyermekeik szeme láttára végezték ki, Wiktoria hét hónapos terhes volt. Még a gyerekeket sem kímélték. A házat felgyújtották, ezzel mutatva elrettentő példát 1944. március 24-én a környékben lakóknak.
Paweł Rytel-Andrianik megjegyezte, hogy Ulmáék vértanúsága túlmutatott a keresztény kontextuson; zsidó-keresztény vértanúság volt. Ez a szemlélet hangsúlyozta az ártatlan életek – az Ulma család és nyolc zsidó – értelmetlen legyilkolását, beleértve azt a hátborzongató részletet, amikor az áldozatok kifolyó vére átitatta a két zsidó nő alá rejtett fényképet, amelyet ma mártíromságuk ereklyéjeként őriztek meg. Ez a szívszorító történet a borzalom és a remény kettősségét tanúsítja, ahogyan Ulmáék megpróbálják megtestesíteni az evangélium fényét a mindennapi lét kihívásai között.
Az Izrael Állam által a világ igazai között elismert és a Katolikus Egyház által boldoggá avatott Ulma család fénye továbbra is világít.
Történetük dacol a háború sötétségével, és boldoggá avatásuk – beleértve a meg nem született gyermekük boldoggá avatását is – figyelemre méltó megerősítése áldozatvállalásuknak. Az Ulma család öröksége teljes egészében a szeretet, az együttérzés és az áldozatvállalás erejét hangsúlyozza a legsötétebb időkben is.
magyarkurir.hu/Szaléziak.HU
