Főoldal / Szalézi világ / Carlo Gastini, Don Bosco oratóriumának első volt növendéke
Carlo Gastini, Don Bosco oratóriumának első volt növendéke
2020-03-18 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Carlo Gastini volt az egyike az első fiatal fiúknak, akik az oratóriumban laktak Don Boscóval. Kezdetben érdeklődött a szerzetesi élet iránt, de végül a világi életet választotta. Tőle indult Don Bosco Szalézi Családjának egyik legszámottevőbb világméretű ága, Don Bosco Volt Növendékeinek Világszövetsége (EX.DB).
Az Oratórium épületét Don Bosco kezdetben menedékháznak nevezte. Napjaink nyelvezete ma kollégiumnak nevezi. Kezdetben csak iparos növendékeknek adott szállást. Az első Val Sesiából jött gyereket, akit a nagy eső alatt Margit mama fogadott be a konyhájukba, Buzzetti és Gastini követte, utána pedig évente 10 új növendékkel gyarapodtak. Van, aki néhány hónapig, van, aki több évig, olyan is volt, aki élete végéig Don Bosconál maradt.
Carlo Viglietti beszámolói szerint Carlo Gastini 1843 elején érkezett az oratóriumba. Ő volt az egyike azoknak a fiúknak, akik nem lettek szerzetesek, de az oratóriumban maradtak más volt növendékekkel együtt. Don Bosco krónikása a történetet így örökítette meg:
A kis fodrász megérkezik
1843 elején Don Bosco egyszer fodrászhoz ment. Egy inas szappanozta be az arcát.
– Hogy hívnak? Hány éves vagy?
– Carlino. 11 éves vagyok.
– Jól van Karcsikám, kérek egy előkelő szappanozást. Édesapád hogy van?
– Meghalt, csak édesanyám van.
– Szegény gyermek, sajnálom! – A gyermek befejezte a szappanozást. – És most bátorság, borotválj meg!
A mester közbe akart lépni:
– Tisztelendő atyám, az ég szerelmére! Ez a gyermek nem tud még csak szappanozni.
– Hát egyszer csak el kell kezdeni a borotválást is, nem igaz? Nincs kifogásom, hogy rajtam kísérletezzen. Kezdd el Carlino!
Carlo tényleg úgy remegett, mint a nyárfalevél. Amikor az állát borotválta, még bele is izzadt. Itt-ott megvágta Don Bosco arcát, de azért megborotválta.
– Jól van Carlino! – mosolygott Don Bosco. – Most, hogy barátok lettünk, szeretném, ha néha meglátogatnál.
Gastini rendszeresen látogatta az Oratóriumot, nagy tisztelője és barátja lett Don Boscónak. Abban az esztendőben a borbélyműhely közelében többször találkozott Carlóval. Egyszer keservesen sírt.
– Mi történt?
– Meghalt édesanyám, és a gazdám elbocsátott. Van ugyan egy nagyobb testvérem, de ő katona. Nem tudom, hová menjek.
– Gyere velem!
Miközben Valdocco felé tartottak, Carlo meghatottan hallgatta Don Bosco szavait, melyeket biztosan még sokan hallgattak volna:
– Látod, én csak egy szegény pap vagyok, de megígérem neked, ameddig lesz egy darab kenyerem, a fele mindig a tiéd lesz.
Margit mama egy újabb ágyat készített.
Négy gyermek és egy fehér zsebkendő
Gastini és Reviglio, az Oratórium két olyan növendéke volt, akiket Don Bosco különös figyelemmel kísért. 1848-ban tizenegy gyerekkel elvégeznek egy lelkigyakorlatot. Ebben az évben is megismétlik immár 69-en, két csoportra osztva. Don Bosco elképzelése „megfigyelni, megismerni, kiválasztani” néhány fiatalt, akik papi hivatásra adnak reménységet. A lelkigyakorlat végén magához szólítja négy növendékét, és ezt mondja nekik:
– Szükségem van valakire, aki segítségemre lenne az Oratóriumban. Mit szóltok hozzá?
– De hogyan segíthetnénk?
– Először is tovább kellene tanulnotok. Kemény órarenddel, bele értve a latin nyelvet is. Ha Isten akarja, papok is lehettek.
A négy fiú egymásra nézett, és elfogadta az ajánlatot. Giuseppe Buzzetti, Giacomo Bellia, Carlo Gastini és Felice Reviglio volt a nevük. Don Bosco csupán egy feltételhez kötötte ajánlatát. Elővett zsebéből egy fehér zsebkendőt és markába gyűrte:
– Csak azt kérem tőletek, hogy olyanok legyetek a kezemben, mint ez a zsebkendő: mindenben engedelmesek.
A négy közül csak Bellia és Reviglio lettek papok, de nem maradtak az Oratóriumban. Buzzetti Don Boscóval maradt, de nem pap lett belőle, hanem szerzetes testvér.
Gastini reményét veszítve félbeszakította a tanulmányait. 50 éves koráig az Oratóriumban maradt. Vidám és élénk volt, ő szervezte meg az ünnepeket. Tréfás jeleneteivel mindenkit megnevettetett. Amikor azonban Don Boscóról beszélt, úgy sírt, mint egy gyermek. „Nagyon szeretem.” Volt egy költeménye, amit meg is zenésített, s amelynek refrénjét az egész Oratórium torkaszakadtából énekelte:
„Ha Don Boscónál maradok,
hetven évig élni fogok”.
Ez volt az egyik „prófécia”, amit Don Bosco növendékeinek szellemesen mondott. Carlo Gastini 1902. január 28-án halt meg, 70 éves korában.
A volt növendékek első csoportja
1870. június 24-én történt egy közismert történet: Carlo Gastini és a Valdocco első volt növendékeinek egy csoportja elment meglátogatni Don Boscót, hogy gratuláljanak neki a névnapjára. Kávéscsészéket ajándékoztak neki, hogy köszönetet mondjanak az oktatásért és a szeretetért, amit tőle kaptak. Ebből az alkalomból Don Bosco először beszélt velük "volt növendékekként" (Ex-allievi – EX.DB). És ebből az első csoportból alakult meg és terjedt el egy mozgalom, amely hatalmas és jelen van az egész világon.
Carlo Gastini és munkatársai az oratórium idősebb tanulói voltak. Ők hívták életre az a szervezetet, amelyet a volt növendékek „anya” szövetségének tekintünk .
1893- ban , a franciaországi Lille- ben született a második, a "kölcsönös segítségnyújtás szövetsége" formájában.
Úgy tűnik, hogy a volt növendékek első helyi szövetséget, amelynek szabályait megőrizték, 1894- ben alapították Torinóban az első ünnepi oratórium legrégebbi tanulói között. A szövetség olyan statútummal rendelkezik, amelyben először jelenik meg az „Unió” kifejezés. 1898-ban részt vettek a Castelnuovo d Asti-ban felállított Don Bosco-emlékmű ünnepélyes felavatásán.
1896-ban alakult meg a Pármai Volt Növendékek Egyesülete körülbelül hetven taggal. Ugyancsak 1896-ban született a nizzai és a marseille-i szövetség - ez utóbbi az alapokmányban először "tagsági díjat" ír elő az Unió költségeinek fedezésére.
Az 1897 virágvasárnapján, csak tizenhat évvel a szaléziak Faenzába érkezése után, 28 fiatalból álló csoport gyűlt össze, hogy megalapítsák a Faenzai Szalézi Intézet Volt Növendékeinek Egyesületét.
És 1897- ben Genova Sampierdarenában az Intézet alapításának 25. évfordulója alkalmából megtartották a volt növendékek konferenciáját.
1899-ben megszületett a volt növendékek egyesülete Spanyolországban (Sarrià) és Belgiumban, Liège-ben.
A tizenkilencedik század vége és a huszadik század eleje között egyesületek és kezdeményezések, amelyeket XIII. Leó pápa Rerum Novarumja ösztönöz, virágzásnak indulnak.
1901-ben megjelennek az első tengerentúli volt növendékek Argentínában.
Michal Hort, a Világszövetség elnöke 2019 júniusában ezt írta: "Don Bosco akkoriban, de még ma is meghív minket, hogy maradjunk vele. Szeretete és barátsága nem ideiglenes, hanem felhívás arra, hogy jó keresztények és becsületes állampolgárok legyünk akkor, most és örökre. "
Forrás: Teresio Bosco – Don Bosco új életrajza, Don Bosco Kiadó 2012.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
