Főoldal / Szalézi világ / Csehország – A nyári táborok öröme az ukrán menekült gyerekeknek is jár
Csehország – A nyári táborok öröme az ukrán menekült gyerekeknek is jár
2022-07-08 Péntek | #Szalézi világ
nyár • tábor • menekültek •
A csehországi České Budějovicében a szaléziak és munkatársaik három nyári táborral készülnek a fiatal ukrán menekülteknek. Az elmúlt négy hónap rendkívül fájdalmas élményei után ez nem luxus, hanem szükséglet.
Minden tábor egy hétig tart, hétfőtől péntekig, és 8 és 16 óra között zajlik majd. Mindegyik rendezvényen egy körülbelül 15 fős, lehetőleg homogén korosztályú csoport vesz részt, hogy az egyes táborok tevékenysége a lehető legjobb legyen. Ily módon lehetőség nyílik a kikapcsolódásra és az növekedésre a szalézi mű által befogadott összes ukrán kiskorúnak, akik valójában valamivel több mint 40-en vannak. Velük megnövekedett a fiatalok száma, akiket a České Budějovice-i szaléziak követnek, és akik korábban főleg roma családokból származtak.
České Budějovicében az ukrán gyerekeket életkoruk szerint két csoportra osztották. Már hónapok óta kínálnak óvodai "foglalkozásokat" a kisebbeknek, kötetlen foglalkozásokat a nagyobbaknak. A hobbik, klubok, szabadidős programok is mindig elérhetőek voltak, a gyerekek anyukáinak pedig cseh nyelvtanfolyamot szerveztek, melynek célja az volt, hogy nagyobb önállóságot és több elhelyezkedési lehetőséget biztosítsanak az országban.
"Amit mindenki a legjobban értékel, az a szabadság érzése, az az érzés, hogy tisztelik és befogadják, szeretik és törődnek vele. Örülnek, ha találkoznak itt valakivel, aki beszél ukránul és oroszul" – vallja egy szalézi a közösségből. "Az ukrán menekültek a háborúról akarnak beszélni, olyan embereket keresnek, akik meghallgatják tapasztalataikat és megértik őket. Emlékezni akarnak otthonukra, családjukra, és beszélni akarnak róla."
České Budějovicében Bucsából és Mariupolból érkeznek emberek, két olyan városból, amelyek szörnyű összecsapások és mészárlások színhelyei voltak. Néhányan élénken emlékeznek arra, hogy állandóan menedéket kerestek és menekültek, mivel tartottak a veszélyektől. Néhányan meséltek arról az időről, amikor az egyik menhelyet eltalálták, és 30 ember halt meg egyszerre. Mindennek ellenére az emlékek – még a háború előtti boldog emlékek – megosztása segít csökkenteni a stresszt, ellazulni és normálisabbá válni.
Ezeknek az embereknek a legfélelmetesebb dolog bizonyos értelemben a csend, az a tény, hogy már nem hallják a légiriadó szirénákat. Annyira hozzászoktak ahhoz, hogy naponta többször hallják a hangjukat, hogy a rettenetes történésektől való megrögzött félelem miatt szoronganak és idegesek. Hetekbe telik, mire megszokja a csendet.
A menekültek közül a legtöbben haza akarnak térni: egyesíteni a családot az Ukrajnában maradt apákkal és férjekkel, újra otthon élni, gyerekkoruk óta ismert emberekkel együtt lenni.
Sokan azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy csak néhány hétre mennek el, és nem is nagyon aggódtak, hogy nem sok, amit magukkal visznek. "Hamarosan visszajövünk. Csak a minimumot hoztuk magunkkal" - mondják ma.
De sokan már nem biztosak benne, hogy visszatérnek: "Most azon tűnődünk… A gyerekek már elég jól beszélnek csehül. Mi is tanuljuk. A gyerekek többsége iskolába jár. Új barátaik vannak, már foglaltunk helyeket a következő tanévre, egészségügyi ellátást kapunk..."
És azon tűnődnek: "Otthon mindent elpusztítanak. Mindent újjá kell építeni. Ki segít nekünk ebben? Fegyvereket most kapunk, de vajon segítenek-e újjáépíteni egy egész országot? Ha a háború véget ér, ki fog emlékezni ránk, vagy gondolni a szükségleteinkre?"
ANS - České Budějovice/Szaléziak.HU
