Don Bosco 150 évvel ezelőtti franciaországi érkezésének története
2025-11-19 Ma | #Aktuális
Don Bosco • alapítás • Franciaország •
1875. november 9-én négy szalézi, Giuseppe Ronchail, Enrico Guelfi, Filippo Capellaro és Jean-Baptiste Perret érkezett Nizzába, és egy korábbi fonodában telepedtek le a Rue Victoron. Maga Don Bosco, a Páli Szent Vince Konferencia vezetőinek kérésére, döntött úgy, hogy kiküldi őket. Miután Don Bosco 11. utódja, Fabio Attard atya november 15-én és 16-án Nizzában tartózkodott, visszatekintettünk a torinói pap által alapított kongregáció első Olaszországon kívüli alapítására.
Don Bosco nagyon komolyan vette a nizzai ház alapítását, különös jelentőséget tulajdonított neki. Már alapított egy sor művet Olaszországban, de ezúttal egy idegen országban... Az igazat megvallva, nem is annyira idegenben, mivel a tengerparti Nizza a Piemonti Királyság része volt, és csak mintegy tizenöt évvel korábban vált franciává, Cavour miniszter ajándékaként III. Napóleonnak, hogy megköszönje az Ausztria elleni segítségét.
Antiklerikális intézkedések
Ez a körülmény némi óvintézkedést igényelt, egyrészt azért, mert Nizza nem minden lakosa örült ennek a Franciaországhoz való ragaszkodásnak; voltak „szeparatisták”, köztük a papság körében is. Másrészt azért, mert a Harmadik Köztársaság kormányai egyértelműen antiklerikális intézkedéseket hoztak, amelyek odáig mentek, hogy kiutasították a szerzetesrendeket, kezdve a tanítórendekkel. Don Bosco tudatában volt annak, hogy óvatosan kell hozzáállnia a dolgokhoz, és műveit az agresszív szekularizmus kontextusában kell bemutatnia. Legitimációját arra alapozta, hogy a szaléziak a franciák kérésére érkeztek Franciaországba, hogy gondoskodjanak az elhagyott fiatalokról.
De miért ragaszkodott Don Bosco ahhoz, hogy Nizzában alapítsa meg műveit, és tegye azzzá a hellyé, ahol eszméi és pedagógiája gyökeret eresztenek? Franciaország nagy tekintélynek örvendett Olaszországban. Egyetemes kultúrát képviselt egy olyan Európában, amely még mindig erősen széttagolt volt, és Don Bosco, aki sokat olvasott, a kultúra szeretetét akarta elültetni a fiatalokban. Ráadásul így is kimutatta, hogy magáévá teszi az ország kultúráját. Nizza, egy olyan város, ahol franciául és olaszul beszéltek, kedvezőnek tűnt számára a nyelvet nem ismerő szaléziak számára.
Egy ügyvéd, Ernest Michel hívása
Eleinte a háttérben maradt, és az alapítvány francia szereplőit javasolta. Mindenekelőtt Pietro Sola püspököt, aki nagyra értékelte Don Boscót. Bár Carmagnolában, Don Bosco szülőföldjén született, és Torinóban tanult, a francia egyházat képviselte; a nizzai házat tiszteletére „Patronage Saint-Pierre”-nek nevezték el. Aztán ott volt a Páli Szent Vince Konferencia, amely a város keresztény és jótékony arisztokráciáját tömörítette, elnöke Ernest Michel ügyvéd volt, aki nagyon aktív volt a szociális területen. 1853 óta, több mint 20 évvel korábban, ez a konferencia fontolgatta egy „patronage” szervezet létrehozását, amely szegény gyermekeket fogadna be a városból és a vidékről. Nizza megye valóban nagyon szegény volt, és sok nincstelen ember élt ott. De a szükséges embereket és a pénzügyi forrásokat nem sikerült előteremteni. Egészen addig, amíg Don Bosco beleegyezett, hogy embereket küld oda, ígérve, hogy adományok is érkeznek majd.
Az első konkrét lépést a „tanoncok” pártfogása felé egy nagylelkű férfi tette meg, akit egy fiatal szeminarista segített, de a kísérlet csak egy évig tartott, 1874 októberétől 1875 októberéig. Csak ekkor lépett Don Bosco határozottan a színre, 1874 decemberében. Novíciusai között nem volt hiány vállalkozó szellemű fiatal szaléziakban, és már korábban is megkereste Nizzát a liguriai tengerparton található alapítványokon keresztül, nevezetesen Sampierdarenában. Amikor Michel ügyvéd rámutatott neki, hogy a kincstár szinte üres, Don Bosco ezt a nagyszerű választ adta: „Isten műveiben csak azt kell mérlegelni, hogy szükségesek-e vagy sem. Ha nem szükségesek, akkor ne törődjünk velük; de ha szükségesek, akkor félelem nélkül kell végezni őket, mert az anyagi eszközök a többlet, amit Isten ígért, és ő betartja ígéreteit.”
Egy régi fonómalom
Az első szaléziak 1875 novemberében érkeztek Nizzába, és egy régi fonodában telepedtek le. November 28-án Sola püspök megnyitó misét celebrált. Don Bosco nem volt jelen, így a színpadot a püspöknek és a franciáknak hagyta.
A fonógyár helyiségei azonnal egyértelműen elégtelennek bizonyultak. Don Bosco, bár nincstelen volt, bátran megvásárolta a Villa Gauthier-t, amely helyet biztosított a tanoncok gépeinek és egy kertet, ahol a fiatal fiúk gyakorolhattak. Azonnal jótevőket talált, akik biztosították számára a szükséges anyagi forrásokat, és a patronátus 1876-ban beköltözött a villába.
Don Bosco nizzai alapítványának fontosságát jól mutatja, hogy Giuseppe Ronchail apátot, egyik fiatalját választotta a közösség és a mű igazgatójának, akire a leginkább támaszkodott, és akit szilárd személyiségnek tartott. A Laux-Sestrière völgyéből származott, ahol franciául beszéltek. John Caglierót is fontolóra vette, de végül Cagliero vezette az első missziós expedíciót Argentínába.
ANS-Nizza/Szaléziak.HU
