Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco és a környezet, mint a kommunikáció új élőhelye
Don Bosco és a környezet, mint a kommunikáció új élőhelye
2022-10-18 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Újabb részét közöljük Gildasio Mendes, a tömegtájékoztatásért felelős főtanácsos tíz cikkből álló sorozatának a "Don Bosco és a digitális és virtuális valóság" témában. Ebben a cikkben a középpontban Don Bosco és a környezetről mint a kommunikáció új élőhelyéről alkotott nagyszerű víziója áll.
A "Don Bosco, a digitális és virtuális valóság" című sorozat új cikkét néhány feltételezéssel szeretném kezdeni, amelyek a cikk alapját képezik, és amelyek az itt kifejtett gondolataim alapját képezik. Az indíték az, hogy elmagyarázzam, miért lényeges az emberi és kulturális környezet a digitális kommunikációhoz, és hogyan azonosíthatjuk a környezet fogalmát Don Bosco nevelési módszerében.
Mi az internet? Egy kulturális környezet!
Mi a közösségi média? Egy emberi élőhely!
Mi tartja mozgásban a virtuális világot az interneten és a közösségi médiában? Emberi és kulturális rituálék!
Alapvetően, amit az interneten való navigálás és a közösségi médiához való csatlakozás során teszünk, az emberi és kulturális rituálék kifejezése.
Mi itt a cél? Csak egy olyan ablakot szeretnék nyitni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a nagy technológiai átalakulások összefüggésében tágítsuk a digitálisról alkotott képünket, fenntartva, hogy az internet és a közösségi média a környezetről, az emberi kapcsolatokról, a csoportos és közösségi hálózatépítésről szól. Egyszerűen fogalmazva: emberi és kulturális rítusaink alapján kommunikálunk! Ezért szükségünk van néhány fogalomra, amelyekből kiindulhatunk.
A rituáléknak társadalmi, kulturális és vallási jelentése van. Fontos figyelembe venni, hogy a rituálék nem csak vallási rítusokat jelentenek, mint például a katolikus egyházban a keresztelési szertartás.
A rituálék a legalapvetőbb emberi megnyilvánulásokkal kapcsolatosak, mint például a szavak sorozatának kiejtése, gesztusok végrehajtása, szokások követése, mint például az evés, alvás, munka, öltözködés és így tovább. Vannak születéssel kapcsolatos rituáléink, és gyakorlatilag minden társadalomnak megvan a maga módja az esküvők, sportgyőzelmek, tánc- és zenei fesztiválok, temetések megünneplésére.
Az emberek rituálékon keresztül fejezik ki hiedelmeiket, értékeiket és szabályaikat. Az antropológusok úgy vélik, hogy a rituálék fontosak, és értékes információkat szolgáltatnak az emberekről, kultúrájukról, történelmükről, hiedelmeikről. A rituálék az emberek hitének, elképzeléseinek és érzéseinek konkrét és anyagi kifejezése. A rituálék nemzedékről nemzedékre öröklődnek.
A rituálék a kommunikáció hiteles és közös módjai. Szavakon, gesztusokon, szimbólumokon, kódokon, hangokon keresztül az emberek kommunikálnak egymással, megértik egymást. Például amikor két futballcsapat a stadionba megy játszani, a két csapat szurkolói szimbólumokat és rituálékat használnak, hogy kommunikáljanak egymással (zászlók, dallamok stb.).
Ez a feltevés alapvető fontosságú annak megértéséhez, hogy a kommunikáció minden dimenziójában – interperszonális, társadalmi, közösségi, intézményi – az emberi személyben gyökerezik, és beágyazódik az emberi kultúrába és rítusokba, amelyek felfedik az emberiség erejét és gazdagságát, összefonódva emberekkel és csoportokkal.
Ráadásul a digitálisnak az emberi lények és kulturális rítusaik tágabb értelemben vett szemlélete segít elkerülni a személy és a digitális, a fizikai valóság és a virtuális valóság, az offline és az online közötti dualizmust.
A virtualizációnak ez a szélesebb, antropológiai nézőpontból történő szemlélete tágabb módot kínál számunkra virtuális valós időnk és térünk értelmezésére, és arra, hogy mi késztet bennünket arra, hogy állandóan használjuk az internetet. Ezzel a kérdéssel azonban ezúttal nem foglalkozunk.
Csak a rítusok szemléletéhez szeretnék visszatérni, hogy azt az internetre alkalmazzuk.
Mi tehát az internet a rituálé szemszögéből? Személy szerint úgy gondolom, hogy az internet emberi és kulturális rítusok hatalmas hálózata; egy emberi és kulturális környezet, amelyben az emberek élnek, amelyben megosztják egymással rítusaikat. Az interneten találunk művészetet, kulináris érdekességeket, politikát, divatot, sportot, zenét, filmet, vásárlást, emberek közötti kapcsolatokat, információkat a mindennapi életről, vallási tartalmakról, gazdaságról, szerelemről, életről és halálról.
Amikor divatról, ételekről, zenéről, játékokról beszélünk, antropológiai szempontokról beszélünk, vagyis arról, hogyan lehet megérteni az embereket a kultúrájukon belül. Amikor az emberek a közösségi médiát használják arra, hogy a háborúról, politikáról, betegségekről, adókról, pletykákról, zenéről beszéljenek… kifejezik érzéseiket, gondolataikat, vágyaikat, képzeletüket, hozzáállásukat a saját életükben zajló eseményekről.
Ezért úgy gondolom, hogy az internetet és a közösségi médiára életünk részeként, az emberi rituálék kifejezéseként és kiterjesztéseként kell tekintenünk. Úgy gondolom, hogy ezekből a rituálékból, ezekből az antropológiai és kulturális elemekből jobban megérthetjük, mi történik a kommunikáció univerzumában és a változó világban.
Ezért az internet az emberi és kulturális rituálék széles világa!!!
De feltehetjük a kérdést: Mi a helyzet a technológiával, a bitekkel és bájtokkal, az alkalmazásokkal, az internetprotokollokkal, az optikai szálakkal, a műholdakkal? Az internet sebessége nem függ össze a technológiával? Mi köze ehhez az emberi és kulturális rituáléknak?
Természetesen a technológiának alapvető szerepe van az interneten. Mondhatnánk, hogy a technológia is a kultúra része, de nem akarok ebbe az összetett kérdésbe belemenni. Alapvetően kijelenthetjük, hogy az emberi és kulturális rituálék a technológiához kapcsolódnak. Nincsenek ellentétben egymással! Az emberi lények technológiát hoznak létre. A technológiát más találmányokkal is összekapcsolják, mint például az elektromosság, a telefonhálózat, a művészet.
Mondjuk egyszerűen, hogy ami az internetet alkotja, az emberi rituálék, emberi kapcsolatok. Enélkül az internet üres lenne!!!
Az emberi lények alkotják az internetet és a közösségi médiát. Minden, az interneten közzétett, megvitatott és megosztott kérdésnek köze van az emberi körülményekhez és valósághoz!
Az utóbbi időben ezen a területen az egyik nagyon növekvő kutatási szegmens a digitális etnográfia és a netnográfia. A kutatók a rituálék szemszögéből próbálják vizsgálni az internetet és a digitális kommunikációt. Ez azt jelenti, hogy az internet és a digitális nem csak a technológiáról szól, hanem valami mélyebb és tartalmasabb dologról.
Figyelembe véve az internetnek az emberi és kulturális hálózatépítésnek ezt a vízióját, megpróbálhatunk megtalálni a digitális és Don Bosco rituális környezetünkről alkotott nézetei közötti párbeszédet.
Ahogy azt már korábban is mondtuk, az emberi és kulturális rituálék lehetővé teszik az emberek számára, hogy kommunikáljanak egymással, kifejezzék gondolataikat, érzéseiket, kapcsolatokat teremtsenek és közös projekteket hajtsanak végre. Például az oktatás a rituálék kifejeződése: minden nap iskolába járni, egy adott tantárgyat tanulni, bizonyos szabályokat betartani az iskolában, betartani a vizsgarendet, részt venni az érettségin, a tanárral, osztálytársakkal való kapcsolattartás, stb.
Érdekes, hogy a rituálék általában a környezetet és más embereket érintik. A környezet alapvető fontosságú a rituálék végrehajtásához. A rituálé megköveteli a másikat, kapcsolatokat teremt, részvételt, érzelmi kötelékeket hoz létre, összetartozás érzését kelti, lehetővé teszi az emberek számára, hogy kifejezzék szabadságukat, érzéseiket, szavaikat és értékeiket. Gondoljunk például egy házassági szertartásra. Ez az ünneplés általában a család és a barátok részvételével zajlik. Gondoljunk egy egyházi vagy polgári esküvőre: kell hozzá környezet, szimbólumok, zene, ünneplési ok, öltözet, testtartás stb.
A kommunikációs környezet nagyon is emberi kapcsolatokból áll! Nem csak egy földrajzi helyről van szó. Ez az emberi kapcsolatokhoz kapcsolódik. Mint egy család: az apa és az anya és fiaik szeretete alkotja a környezetet, az összetartozás érzéséről és arról, ami családként összeköti őket.
A környezet olyan, mint egy nagy mozaik. Különféle elemekből tevődik össze: fizikai tér, meghatározott helyiségek, emberek, tevékenységek, értékek, szimbólumok, emberi kapcsolatok.
Vizsgáljuk meg most Don Boscót, és azt, hogyan teremtett olyan rituális környezetet, amely nagyon hatékony volt a fiatalok nevelésében.
Mi volt Don Bosco nevelési módszerének alapja? Különféle elemek. Például nagy területet szeretett volna a fiataljai számára, hogy futkározhassanak, beszélgethessenek, játszhassanak és szocializálódhassanak egymással. A nevelőknek mindig barátként kell jelen lenniük, hogy motiváljanak, segítsenek, kapcsolati kötelékeket teremtsenek. Egyfajta kapcsolati hálót hozott létre! Olyan környezetet teremtett, amelyben a fiatalok kifejezhették magukat emberi és kulturális, vallási szertartásaikon (nyelv, zene, sport, vallás, barátság, munka, tanulmányok) keresztül.
Ez a hálózatépítés egyszerű volt, de gazdag szimbólumokban (liturgia), hangokban, zenében, drámában, játékban, keresztény szimbólumokban (keresztút, Mária-áhítat, Eucharisztia stb.)
Természetesen Don Bosco rituális környezetéhez hozzátartozott a tanulmányok elvégzése, a szakmai ismeretek elsajátítása, az élelem, amit enni lehetett, a hely, ahol aludni, élni, szeretni lehetett! Mindezeket a dolgokat nevezhetnénk emberi rituáléknak! Emberi vallási és kulturális értékek, kódok, szimbólumok, nyelv a kommunikáció érdekében.
Tudva, hogy a rituálék alapvetően az emberi lények szerves részét képezik, Don Bosco különféle művészi tevékenységeket alkalmazott egyfajta kommunikációs rendszer létrehozására, hogy lehetővé tegye a tanulók számára, hogy látás (olvasás), hallgatás (zene), érintés (játékok), ízlelés (étel fogyasztása) által megtapasztalhassanak dolgokat.
Az Oratórium egy olyan környezet, amely különböző elemekből áll, például a terekből, a tanulási és tanulási készségeket szolgáló szobákból, a templomból, az udvarból, festményekből, a nevelők jelenlétéből a fiatalok között, játékokból, zenéből.
Don Bosco számára a környezet alapvető fontosságú a nevelés szempontjából, mert ez az emberi és keresztény értékek megtapasztalásának kiváltságos helye, az emberi és kulturális rítusok kifejeződési helye.
Az Oratórium különböző elemekből álló környezet, például terek, tanulási és tanulási helyiségek, templom, udvar, festmények, pedagógusok jelenléte a fiatalok között, játékok, zene.
Ebben a környezetben Don Bosco ügyesen bevezette a vallást, a szeretetet, a párbeszédet, a nevelők baráti jelenlétét a fiatalok körében, a családias légkört, Istent és a Boldogságos Szüzet. Elmondhatjuk, hogy a környezet formálja, neveli, ösztönzi a kommunikációt.
Az internet egy környezet. A digitális egy élőhely. A kommunikáció a digitális környezetben valóban emberi és kulturális rituálék kifejeződése. Ez megmagyarázza, hogy az emberek miért kapcsolódnak naponta okostelefonjukon keresztül az internetre, hogy híreket olvassanak, videókat tegyenek közzé, zenét hallgathassanak, filmeket nézzenek, csevegjenek a közösségi hálózatokon, reklámozzanak, kifejezzék, mi az emberi rituálék része.
Az emberi és kulturális rituálék ezen kommunikatív univerzumán belül található az emberi személy a maga erényeivel és bűneivel együtt. És ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az internet nem egy semleges, békés, egységes hely. Az élet valóságát is képviseli, fájdalmaival és reményeivel együtt.
Az internet humanizálása és a közösségi hálózatokon való evangelizálás ma mindenekelőtt azt jelenti, hogy megismerjük és felismerjük az emberi természetet és annak társadalmi, kulturális és vallási szempontokhoz kapcsolódó rítusait. Ezekben a környezetekben, kulturális és rituális valóságuk megértésével párbeszédet folytathatunk az emberekkel, hogy kulturális és rituális helyükről kiindulva előmozdíthassák az igazságosságot, a tiszteletet, a párbeszédet, a békét és a testvériséget.
Don Bosco olyan nevelő volt, aki képes volt megérteni korát, és az emberi, kulturális és rituális valóság megértésével tudta, hogyan kell párbeszédet folytatni a fiataljaival, és bemutatni nekik, a környezetükben, az életre, másokra és Istenre való nevelés fontosságát.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
