Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco: mindig Istenre hangolódva, mindig a fiatalokkal
Don Bosco: mindig Istenre hangolódva, mindig a fiatalokkal
2026-08-16 Ma | #Szalézi világ
2026. augusztus 16-án 211 éve, hogy megszületett az a szent, aki több ezer fiatal életét megváltoztatta – nemcsak a saját korában élőkét, hanem a világszerte számtalan későbbi generációét is. Pap, pedagógus, tanár, gyóntató… olyan ember volt, aki mindig fülelt Isten akaratára, és szeme mindig szeretett fiataljaira irányult. Éppen ezért alakja örök aktualitással bír.
Sok olyan mű, amelyet ma spontán módon Don Boscóhoz kötünk, nem tőle származik. Már léteztek oratóriumok, iskolák és ifjúsági oktatási kezdeményezések. Mégis minden, ami a kezei között átment, új formát öltött. Don Bosco rendelkezett azzal a ritka tehetséggel, hogy a meglévő eszközöket olyan oktatási modellekké alakította, amelyek képesek voltak időket és kontinenseket átívelni. Éppen ezért, születése után majdnem két évszázaddal is továbbra is szól a mai fiatalokhoz és pedagógusokhoz.
Ereje valószínűleg abban rejlett, hogy a látszat mögé tudott látni. Ahol mások egy eltévedt fiút, egy csavargót vagy egy leendő bűnözőt láttak, Don Bosco lehetőséget látott. El tudta képzelni azt a hozzáértő munkást, a felelősségteljes apát, a becsületes polgárt, akivé ez a fiatal válhat. Don Bosco már a nevelés előtt is tudta, hogyan kell hinni.
Ahogy Fabio Attard rendfőnök atya nemrégiben megjegyezte, Don Bosco valójában elsősorban az aszkézis és a miszticizmus embere volt: „A fiatalok iránti szeretete Istennel való egyesüléséből fakadt, amelyet az Eucharisztia, a Szentírás feletti elmélkedés és a szüntelen ima táplált” (Atti del Consiglio Generale 448). Csak Istennel való bensőséges kapcsolatán keresztül – amelyet mindenekelőtt a Szűzanya alakja, állandó vezérlő fénye közvetített – bontakozhatott ki a leginkább veszélyeztetett fiatalok iránti kitartó, állandó és mindent átfogó elkötelezettsége.
A fiatalok nemcsak különleges helyet foglaltak el a szívében: abszolút prioritást élveztek. A beszámolók szerint csupán két okból szakított félbe bármilyen beszélgetést: ha a pápa hívta, vagy ha egy fiatalnak szüksége volt rá. Meglepő fontossági sorrend, ami sokat elárul arról, hogyan élte meg saját küldetését.
Építkezések, utazások, prédikációk, építendő projektek, találkozások a jótevőkkel és a szegények segítése közepette mindig szakított időt arra, hogy a fiataljaival legyen. Mindenekelőtt arra, hogy meghallgassa őket. Ismerte a történeteiket, a sebeiket, a félelmeiket. És gyakran egyetlen szó, egy bizalomkeltő szó, az a híres „fülbe súgott szó”, elég volt ahhoz, hogy újraélessze a bizalmat és a reményt.
Rendkívüli pedagógiai képességei az életéből is fakadtak. Fiatal korában az akrobatáktól tanulta meg, hogyan kell magára vonni a kortársai figyelmét; megtapasztalta az árvaságot, a mezőgazdasági munka nehézségeit, a családtól való korai elszakadást; közelről ismerte meg az anyagi nehézségeket és azt, hogy saját erejéből kellett finanszíroznia tanulmányait; fiatal papként saját bőrén tapasztalta meg a börtönök és a halálra ítéltek szenvedéseit. De semmi sem veszett kárba: minden élmény, még a legnehezebbek és legfájdalmasabbak is, tanulsággá váltak számára, amelyet a fiatalok szolgálatába állíthatott.
Abban az időben, amikor az Egyház gyakran távolinak tűnt a munkásosztálytól, Don Bosco a közelség útját választotta. Kiment, hogy találkozzon a fiatalokkal ott, ahol éltek, korának anyagi és egzisztenciális perifériáján. A szalézi munka egésze egyetlen egyszerű gesztussal kezdődött: találkozásával egy fiatal kőművessel, Garelli Bertalannal. Ebből a meghallgatásból született egy nevelési mozgalom, amely az egész világot elérte.
Talán éppen ebben rejlik rendkívüli aktualitásának titka. Don Bosco nem a múlté, mert arról beszélt, ami soha nem múlik el: arról, hogy szükségünk van arra, hogy meghallgassanak, befogadjanak és kísérjenek minket, miközben mindig egy világos cél, a Mennyország áll előttünk. Éppen ezért ma is, minden kontinensen, több ezer család bízza gyermekeit egyszerűen „Don Boscóra”. Ő pedig ugyanolyan erővel szól az új generációkhoz, mint annak idején.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
