Főoldal / Magyar Tartomány / Egy félrehallott „havazószerda” nyomában – nagyböjti áhítat a Péter-Pál Óvodában
Egy félrehallott „havazószerda” nyomában – nagyböjti áhítat a Péter-Pál Óvodában
2026-02-19 Ma | #Magyar Tartomány
Február 18-án Török Laci bácsi, iskolánk igazgatóhelyettese diakónusi szolgálatában látogatott el óvodánkba, hogy együtt vágjunk bele a nagyböjt időszakba.
A közös beszélgetést egy kérdéssel kezdte:
„Miért jöttünk ma össze?”
A Pillangó csoportos gyerekek lelkesen válaszoltak:
„Hogy megkeresztelj minket!” – mondták.
Laci bácsi mosolyogva pontosított:
„Szerintem mindenki meg van már keresztelve, valami más miatt jöttünk ma össze.”
Erre érkezett az új válasz:
„Havazószerda miatt!”
Így derült ki, hogy nem havazószerdáról, hanem hamvazószerdáról van szó, a kifejezés nem a hóból, hanem a hamuból ered. Ezzel a nappal kezdetét veszi a nagyböjt időszaka. De mi is az a nagyböjt?
A gyerekek gyorsan rávágták: „Húsvétot várjuk!”
Valóban, húsvétra készülünk, Jézus feltámadásának ünnepére. Mivel ez a legnagyobb ünnepünk, negyven napon át készülünk rá. Jézus példáját követjük, aki mielőtt nyilvánosan tanítani kezdett volna, negyven napra elvonult a pusztába, imádkozott, és a Mennyei Atyával beszélgetett. Ez a nap örömteli is, hiszen már csak negyven nap van hátra húsvétig, pontosabban, ahogy Laci bácsi megsúgta a kuncogó felnőtteknek, valójában negyvenhat, mert a vasárnapok nem számítanak bele a böjti időszakba, azok mindig Jézus feltámadásának ünnepei. Laci bácsi egy különleges ajándékkal is érkezett: egy marék hamuval, amelyből mindenkinek jutott egy apró kereszt a homlokára. Egy régi magyar közmondás szerint olyan az ünnep, amilyen a készület, ezért szeretnénk alaposan, lélekben is felkészülni húsvétra. Ahogyan egy ünnepre szép ruhába öltözünk, megmosakszunk és megfésülködünk, úgy a nagyböjt idején a lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük. Arra törekszünk, hogy ne csak kívül legyünk szépek, hanem belül is. Ha van bennünk olyan tulajdonság, mint például hangoskodás, irigység, veszekedés, amitől szeretnénk megszabadulni, ebben kérjük Jézus segítségét. Ennek a bűnbánatnak a jelképe a hamu. A gyerekek azt is megtudhatták, hogy régen a gyász és a szomorúság jeleként hamut szórtak az emberek a fejükre. A mai hamu pedig a tavalyi barkaszenteléskor megáldott barka elégetéséből származik. Jézust eredetileg pálmaágakkal köszöntötték, de mivel Magyarországon nem terem pálma, nálunk a barkát használjuk erre a célra. A hamu arra is emlékeztet bennünket, hogy minden mulandó: a virágok elhervadnak, a fák lehullajtják leveleiket. Mégis ott él bennünk a vágy, hogy örökké boldogok legyünk. Jézus azt tanítja, hogy Isten országa örökké tart, soha nem múlik el. A keresztségkor mindannyian meghívást kaptunk ebbe az országba, egy belépőjegyet, amelyre vigyáznunk kell. A homlokunkra rajzolt hamukereszt ezt jelképezi: egyrészt emlékeztet erre a meghívásra, másrészt arra is, hogy összetartozunk, hiszen mindannyian ugyanazt a jelet viseljük.
A reggel folyamán két nagyböjti éneket is tanultunk, amelyeket Laci bácsi kifejezetten kisgyermekek számára írt. Gitáros kísérettel, nagy örömmel énekeltük együtt ezeket. Hálás szívvel köszönjük Laci bácsinak ezt a szép, közös nagyböjti áhítatot és a lelki útravalót, amellyel elindított bennünket húsvét felé.
Bihari Nóra/Szaléziak.HU
