Főoldal / Szalézi világ / Egy hálás szívű levél - a rendfőnök júniusi üzenete
Egy hálás szívű levél - a rendfőnök júniusi üzenete
2021-06-14 Hétfő | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
“Amikor a papírjaimat rendezgettem rábukkantam egy borítékra, amelyben egy olyan levél volt, amelyet egy fiatal lány adott nekem, amikor Brazíliában jártam, Americana városában, az egyik szalézi házban.”
Jó Atyánk a Szalézi Értesítő lapjain elmesélte olvasóinak azt, mi történt Valdoccóban és a többi szalézi házban, lelkesítette fiait és olvasóit az Amerikából - először Argentínából, majd a többi országból - érkező hírekkel.
Úgy vélem, most is kötelességünk lelkesíteni, megismertetni a jót és elkísérni a bánatot, nemcsak amit a Covid okozott, hanem azt a szenvedést is, amit Brazíliában és Indiában kénytelenek elszenvedni az emberek. Ezek az események közelebb kell, hogy vigyék szívünket a másik emberhez. Ilyen az élet: rengeteg dolog van, amiért hálásak lehetünk, számos okunk van örülni és sírni, és odaállni amellé, aki szenved.
Aki hét éve olvassa soraim, bizonyára észrevette, hogy ezekben a beköszönésekben próbálok átadni valamit az életemből, valamit azokból a csodákból, amelyeket az Úr látni engedett nekem a világot járva. Próbálom közvetíteni az egyszerű, ám szívmelengető tanúságtételeket, mint amilyen most is következik.
Amikor a papírjaimat rendezgettem rábukkantam egy borítékra, amelyben egy olyan levél volt, amelyet egy fiatal lány adott nekem, amikor Brazíliában jártam, Americana városában, az egyik szalézi házban.
Emlékszem, hogy ezalatt a látogatás alatt nagyon mély és tartalmas beszélgetést folytattam az ottani fiatalokkal (16 és 24 év között). Két órán keresztül beszélgettünk az “emberiről és az isteniről”. Körülbelül száz fiatal volt jelen abból a szalézi házból.
Amikor megtaláltam a levelet és újraolvastam, úgy éreztem - Elian feltételezett hozzájárulásával -, meg kell osztanom veletek a tartalmát, hogy egy olyan fiatal lány szívén keresztül fejezzem ki magam, akinek megváltozott az élete, miután rátalált arra a szalézi házra, arra a környezetre, azokra az emberekre.
Don Bosco jutott eszembe, aki olyan lelkesen mutatta be a jót, és hogy az ő nevelési módszere, miként alakította át fiai életét.
Ma is bizonyára örülne, ha megismertethetné, mit mondanak a mai fiatalok. Néhányan talán elégedetlenek, de sokan vannak olyanok, akik boldogok Don Bosco házaiban, ahol barátokat találtak, akikkel örömteli pillanatokat éltek át együtt; iskolát, amely felkészíti őket az életre, amelyben megismerhetik szabadon Isten; egy házat, amely feltétel nélkül befogad, ahogy Eliannal is történt.
Változás az életemben
Így szól a levél: “Americana, 2017.október 12. Kedves Angel atya! Elian T.S. a nevem és 17 éves vagyok. Izgatott vagyok, mert nem esik meg velem gyakran, hogy abban a megtiszteltetésben legyen részem, hogy valaki olyannal találkozhatok, aki azokat képviseli, akik ilyen szép és nagy munkát végeznek, amely megváltoztatta az életemet.
Annyit mondhatok, hogy aki ismeri vagy csak a közelében van a szaléziaknak, többé már nem ugyanaz az ember, vallástól, etnikumtól vagy bőrszíntől függetlenül. A tanításuk, az értékek és a szeretet, amit felénk, fiatalok felé közvetítenek, olyan mély nyomot hagy bennünk, hogy az megmarad egy életre.
2005-ben érkeztem ebbe városba, és bár egy másik vallási környezetből származom, 7 évesen magába szippantott a szalézi világ.
Don Bosco történetén és művén keresztül jobban megismerhettem az életet, azt amit sok fiatal keres, de nem talál. Láttam, hogy az élet nehéz pillanatai segítséggel, mosollyal átvészelhetők. Megtapasztaltam, hogy a papok lehetnek barátok és tanácsadók, és hogy semmi sem szebb, mint Isten cselekvő jelenléte az életünkben.
Nem mondhatom, hogy mindig könnyű volt. Sokszor éreztem fáradságot és tehetetlenséget, és sokszor szerettem volna otthagyni vállalt feladataimat, de szerencsére Don Bosco segítségével találkozhattam olyan emberekkel - mindegyiknek emlékszem az arcára -, akik mindig a segítségemre voltak, nem hagytak “elveszni”, emberekkel, akik kinyitották a szívüket, és megtanítottak engem úgy szeretni mint Jézus. Mint a fiatalok Atyja és Tanítója a fiait. Így csatlakozhattam a Missziós Csoporthoz, a Jézus Szíve Csoporthoz és a Savio Szent Domonkos Oratóriumhoz, ahova most is tartozom, és egyszerűen nagyon sokat jelent nekem, mert a gyerekek mosolyán keresztül, akikkel foglalkozom, tudom és érzem, hogy ez az egész megéri.
Tudom, sokat beszélek, de igazából nem lehet szavakkal kifejezni hálámat és szeretetemet ezért a hívő emberért, aki odaadta önmagát értünk, fiatalokért; és azokért, akik ugyanezt teszik ma is, szaléziak és férfiak és nők Don Bosco házaiban. Csodálatos!
Köszönet mindenért Rendfőnökünk.
Sok szeretettel: Elian T.S.”
Eddig tart ennek a fiatal lánynak a levele. Nem tudom, hol van most. Talán tanul az egyetemen vagy elkezdődött egy másik szakasza az életének, talán dolgozik, és a jövőjén gondolkodik, talán, talán, talán...De egészen biztos vagyok abban, hogy az amit a szívében hordoz, elég erőt ad neki, hogy remek ember legyen, és a legjobbat adja önmagából a többieknek. Ez a nevelés és a család értelme.
Felkészülni az életre, hogy mindig a legjobbat adjuk önmagunkból.
Az Élet Ura áldjon meg benneteket!
Ángel Fernández Artime SDB, szalézi rendfőnök
Szaléziak.HU
