Emlékezés és remény: Ferenc pápa Halottak napján a római katonai temetőben
2023-11-02 Csütörtök | #Egyház | ARCHIVÁLT
Emlékezzünk elhunyt szeretteinkre, mindazokra, akiket a háború ragadott el tőlünk, és imádkozzunk az Úrhoz: érjen véget a hasztalan öldöklés! Isten adjon reményt, hogy meglássuk: mindig van kiút! – fohászkodott Ferenc pápa november 2-án délelőtt, a római katonai temetőben bemutatott szentmisén.
A Szentatya csütörtökön a halottak napi szentmisét valamennyi meghalt hívőért a római katonai temetőben mutatta be. Esős időben, mintegy 300 hívő várta a pápát, aki kerekesszékben, egy csokor fehér rózsával érkezett a temetőbe, amit elhelyezett az egyik katona sírjánál, majd imára kulcsolt kézzel járta végig az emlékhelyet. (A Rome War Cemetery azt követően épült, hogy a szövetséges csapatok 1944 júniusában bevonultak Rómába. Az egykori Brit Nemzetközösség 426 katonájának sírja található itt, akik harcoltak a második világháborúban és Rómában estek el. Felirat őrzi a háborús időszakot és azoknak a katonáknak az emlékét, akik hozzájárultak Olaszország felszabadításához.)
Emlékezet és remény
Ferenc pápa homíliájában Halottak napjának ünnepléséről szólt, amely két gondolatra indít minket: az emlékezésre és a reményre. Emlékezünk mindazokra, aki előttünk jártak, éltek, akik sok jót tettek, családtagokra, barátokra. És emlékezünk azokra is, akiknek nem sikerült annyi jót tenniük, de akik Isten emlékezetében, irgalmában vannak. Ez Isten nagy irgalmának misztériuma – állapította meg a Szentatya, majd így folytatta homíliáját: „A remény kapcsolódik az emlékezethez, mert ma előre tekintünk az előttünk álló útra. Egy találkozásra készülünk az Úrral és mindenkivel. Kérnünk kell az Úrtól a remény kegyelmét, mely soha nem okoz csalódást. A reményt, ami a mindennapok reménye és ami segít a tovább jutásban, a problémák megoldásában és a kiútkeresésben.” Ez a teológiai erény, melyet a pápa „konyhai” reménynek hív, ugyanis mindig kéznél van és segít. Ebben a feszültségben élünk az emlékezet és a remény között, mely soha nem csal meg.
Hősök? Derékba tört életek
A Szentatya homíliájában elmondta, hogy elgondolkodtatták a katonai temetőben a sírokon látható dátumok, az elhunytak fiatal kora. Többségük 20-30 évesen esett el a harcokban. Kerékbe tört sorsok, jövő nélküli életek. „A szüleikre gondoltam, az édesanyjukra, akik levelet kaptak: „Asszonyom, az a megtiszteltetés ért, hogy közöljem: az Ön fia hős lett”. „Igen, hős, de elragadták tőlem!” Mennyi könnyet hullattak a széttört életek miatt! És ma is ugyanez történik: sok fiatallal és nem fiatallal a világ számos pontján dúló háborúban, Európában és távolabb... mennyi halott! Anélkül pusztítják az életet, hogy tudomást vennének róla.”
A háborúnak csak vesztesei vannak
„Ma a halottakra gondolva, a halottak emlékezetét és a reményt őrizve kérjük az Úrtól a békét, hogy az emberek ne öljék többé egymást a háborúkban. Hány ártatlan halál, hány katona, aki életét veszti, és miért? A háború mindig vereség, sosincs teljes győzelem. Igen, valaki győz a másik fölött, de mindig meg kell fizetni az árát. Imádkozzunk az Úrhoz halottainkért, mindenkiért: hogy az Úr fogadja be mindannyiukat! És imádkozzunk azért is, hogy az Úr kegyelmezzen nekünk és adjon reményt: a továbblépés reményét, és hogy együtt találkozhassunk mindenkivel az Úrnál, amikor majd hív bennünket” – fohászkodott végül a Halottak napi szentmisén a pápa.
Az emlékezés helyszínei
A pápa minden évben a fájdalom és az emlékezés egy szimbolikus helyét választja a halottak napi szentmise celebrálásának helyszínéül. Így misézett több római temetőben, (Laurentino, Verano, Prima Porta), a francia temetőben és a nettunói amerikai temetőben. Tavaly ekkor utazott Bahreinbe, és a Szent Péter-bazilikában mutatott be szentmisét az év során elhunyt püspökökért és bíborosokért, majd megállt a vatikáni teuton temetőben, ahol egyedül imádkozott.
vaticannews.va/Szaléziak.HU
