Ferenc pápa katekézise az imádság küzdelmeiről
2021-05-13 Csütörtök | #Egyház | ARCHIVÁLT
Ferenc pápa • ima •
Hosszú idő után ismét nyilvános a szerdai általános kihallgatás, minthogy május 12-én szerdán délelőtt Ferenc pápa az Apostoli Palota Damazusz udvarában tartotta meg katekézisét. Az érvényes szabályok betartásával mintegy kétszázan vettek részt az audiencián, melynek során a Szentatya katekézisében az imádság során felmerülő lelki küzdelmekről tanított.
Katekézise kezdetén Ferenc pápa örömmel szólt az újrakezdés jeléről, hogy „ismét szemtől szembe állnak egymással és nem a semminek kell beszélnie egy szobában”. Köszönetet mondott munkatársa, Sapienza prelátus bátorságáért, aki azt javasolta, hogy a szabadban tartsák meg a kihallgatást. „Itt lehet találkozni ugyanis az emberekkel, akik saját konkrét történetükkel érkeznek, Itáliából, az Egyesült Államokból, Kolumbiából. Mindenkit látni itt közületek nagy öröm számomra, mert mindnyájan testvérek vagyunk az Úrban. Köszönöm, hogy eljöttetek erre a látogatásra. Vigyétek el a Pápa üzenetét mindenkinek. A Pápa üzenete pedig az, hogy imádkozik mindenkiért és kérem, hogy ti is imádkozzatok értem, az imában egyesülve! – szólt Ferenc pápa bevezető köszöntője.
Menekülés az imádság elől
A katekézis témájára térve a pápa megállapította, hogy a „keresztény imádság, miként az egész keresztény élet nem egy sétaút. A Biblia és az Egyház nagy imádkozói közül egyet sem találunk, aki számára az imádság „kényelmes” lett volna. Lehet imádkozni papagáj módjára, de ez nem imádság. Az imádság bizonyára nagy békét ad, de egy benső küzdelmen keresztül, mely néha kemény és elkísérheti akár az élet hosszabb periódusait is. Nem könnyű imádkozni és menekülünk el az imádságtól. Mindahányszor imádkozni kezdek, rögtön eszembe jut sok-sok tennivaló, melyek abban a pillanatban fontosnak és sürgősnek tűnnek. Ez velem is megtörténik!” – vallotta meg a pápa. Megyek imádkozni egy kicsit, de nem, előbb ezt meg kell csinálnom. Menekülünk az imádság elől, nem tudom miért, de így van! Persze, miután elhalasztottuk az imádságot, szinte mindig észrevesszük, hogy azok a dolgok nem is voltak olyan fontosak és csak időt pazaroltunk. Így szed rá minket az Ellenség!
A „lélek sötét éjszakája”
Isten emberei nemcsak az ima öröméről szólnak, hanem a nehézségről és a fáradságról is: néha kemény küzdelem hűségesen kitartani az imádság idején. Néhány szent éveken át hordozta az imát, anélkül, hogy tetszését vagy bármi hasznát lelte volna benne. A csend, az ima, a koncentrálás nehéz gyakorlatok, néha a természet is fellázad. Szívesen lennék bárhol másutt, mint a templom padjában. Aki imádkozni akar, emlékezzék, hogy a hit nem könnyű, néha teljes sötétségben halad, biztos fogódzópont nélkül. A hitéletnek vannak sötét pillanatai, amiket az egyik szent a „lélek sötét éjszakájának” nevez: Sötét éjszaka, amikor az ember nem érez semmit, de továbbra is imádkozik.
Az imádság küzdelem, de az Úr ott van velünk!
A katekizmus felsorolja az imádság ellenségeit, melyek azt nehézzé teszik. Ha az Isten mindenható, miért marad csendben? Isten felfoghatatlansága előtt némelyek azt vélik, hogy az ima csupán csak egy pszichológiai művelet, ami hasznos lehet, de valójában nem szükséges és lehet valaki hívő, ima nélkül is. Az ima legrosszabb ellenségei bennünk vannak, a katekizmus így nevező őket: „Végül harcunkkal szembe kell szállnunk azokkal a dolgokkal, melyeket kudarcként élünk meg imádságunkban: a szárazságunkból fakadó elkedvetlenedéssel; a szomorúsággal, hogy nem adtunk oda Istennek mindent, mert „nagy vagyonunk van”; a csalódással, mert nem a saját akaratunk szerint nyerünk meghallgatást; a bűnös voltunk miatti méltatlankodástól megkeményedő gőgünk sérülésével; az imádság ingyenes voltával kapcsolatos tévedésünkkel stb. A konklúzió mindig ugyanaz: minek imádkozni?! Ezen akadályok leküzdéséért alázatosan, bizalommal és kitartóan kell harcolnunk” (KEK 2728). Az imában tapasztalt nehézségek leküzdéséhez nem elméletek kellenek, hanem konkrét elhatározás. Példaként idézte a pápa Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatait, mely megtanítja rendbe tenni az életet, mely küzdelem Krisztus zászlaja alatt a gonosz ellen. A szerzetességet megalapozó Szent Antal apát rendkívüli nehézségekkel nézett szembe, melyekben az imádság kemény harccá változott át. Életrajzírója, Alexandriai Szent Atanáz beszámol egy esetről, amikor Szent Antal 35 évesen, az életút felénél, az ilyenkor fellépő nehézséggel szembesült. Zavarba jött, de kitartott keményen. A próbatétel elmúltával, immár ismét békében, megkérdezte az Urat: „Hol voltál? Miért nem jöttél a segítségemre, hogy véget vess szenvedéseimnek?” Az Úr ezt válaszolta: „Antal, ott voltam! Csak vártam, hogy lássam a küzdelmeidet”. Ennek kapcsán Ferenc pápa felidézte egyik személyes emlékét egy csodás gyógyulásról. Egy argentin házaspár kilenc éves kislányát kórházba vitte súlyos betegséggel. Menthetetlen! – közölték velük, mire az apa éjjel elutazott a 70 km-re levő Lujani Boldogasszony kegyhelyére, ahol a bezárt templomrácsba kapaszkodva imádkozott – egész éjjel. Visszatérve a kórházba, kislányát gyógyultan találta. Az imádság küzdelem, de az Úr ott van velünk! Jézus mindig velünk van, akkor is, ha a vakság idején nem vesszük észre a jelenlétét, mint ami Jákob ősatyával történt álmában, ami után így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam.” (Ter 28,16). Ezt mindnyájan elmondhatjuk! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
https://www.vaticannews.va/Szaléziak.HU
