A fiatalok szentévi jubileuma közepén, augusztus elsején pénteken több százezer fiatal vett részt azon a bűnbánati napon, melynek keretében – miután lelkileg felkészültek – a kiengesztelődés szentségéhez járultak, hogy majd megtisztult szívvel vegyenek részt szombaton este a Tor Vergata-i virrasztáson és a vasárnapi reggeli szentmisén Leó pápával.
Róma hét halma közül kettő közt építették meg egykor a Circus Maximust, a Nagycirkuszt, hogy a 300 ezer ember befogadására alkalmas óriási szabadtéri építményben szórakoztassák a Város lakóit. Ugyan az idő elemésztette az egykori pompás márványépítményt, de annak szerkezete megmaradt és a küzdőtér három focipálya nagyságú tere kínált most lehetőséget arra, hogy minden fiatal maga vegye kézbe saját sorsát és ne nézőként, hanem töredelmes szívű bűnbánóként legyen főszereplője saját sorsa alakításának.
Kétszáz gyóntató pavilon-sátorban ezer pap váltotta egymást
Mindehhez kétszáz gyóntató pavilon-sátort építettek sorba, melyekben ezer pap váltotta egymást, hogy tíz világnyelven hallgassák meg a fiatalok vallomásait. Közülük Mirjam – aki a Marche-i Adria partról érkezett – említette, hogy „ennyi ember között, egy nem éppen csendes helyen nem is gondoltuk, hogy ilyen erősen érezni fogjuk Isten ölelését”. A 29 éves Martina, aki a dél-olasz Foggiából érkezett vallotta szentgyónása után: „Minden áldás egy új élet első napja, és én most pontosan ezt érzem magamban”.
A gyónás mindig személyes találkozás
A 85 ezer négyzetméteres küzdőtér egyik oldalán, a Palatinus dombon a hajdanvolt császári lakónegyed máig fenséges palotaromjai tekintenek a cirkuszra, míg a másik oldalon az Aventinus domb áll, ahol egykor az Urbs-alapító Romulus és Remus döntöttek a Város alapításáról, ma pedig a dombon álló Santa Sabina, Sant’Alessio és Sant’Anselmo bazilikákban dicsérik az Istent.
A kegyelem-osztásra váró fiatalok puszta várakozása már önmagában is tanúságtétel
Színes zászlók jelezték tájékoztatásul a fiataloknak azokat a nyelveket, melyeken megvallhatták vétkeiket és röviden beszélhettek a gyóntató atyákkal, mert minden sátor-fülke előtt hosszú sorok álltak. Az egyébként sok fiataltól nyüzsgő és zajos városban erre a napra a Circus Maximus elcsendesedett és a kegyelem-osztásra váró fiatalok puszta várakozása már önmagában is tanúságtétel volt: Lám, mindenki rászorul Isten végtelen irgalmára! A rendezők arra is figyeltek, hogy a feloldozásra szomjas lelkek közben friss vizet kapjanak, ezért önkéntesek százai hideg ásványvizes palackokat osztottak szét mindenkinek.
Lángoló szívű fiatalok
Ám nemcsak a fiatalok, hanem a gyóntatóatyák is a világ minden tájáról érkeztek a Rómába vezető sokféle út egyikén, másikán. Mint például a 40 éves, Fülöp-szigeteki Mark Destura atya, aki egy kaliforniai, Los Angeles-i plébánián ifjúsági és hivatásgondozó lelkipásztori munkát végzett, de jelenleg a Pápai Gergely Egyetemen tanul. A gyóntatófülkékben egyik fiatal a másikat váltotta, többnyire a gyóntató pappal szemben ülve, némelyek letérdelve mondták töredelmüket. Egyik gyóntató atya, aki éppen a társa váltott fel, mesélte el, a „fiatalok szívében lángoló tüzet érzett, hiszen nekik is nagy szükségük van Istenre. Többnyire azért jönnek ide, mert a reményt keresik ebben a bizonytalanság és zavarodottság uralta világban”. Gyakori látvány volt, hogy a feloldozás után a pap és a gyónó felálltak, kezet fogtak egymással és sokszor mélyen átölelték egymást, mint a tékozló fiú és az eléje siető papája. José Maria fiatal tanárnő a spanyolországi Cartagenából érkezett: „Teljesen boldognak érzem magam. Még soha nem láttam ennyi katolikus embert egy helyen, szinte ugrálni szeretnék az örömtől. Hazatérve, még jobban fogok törekedni arra, hogy hitemet mind jobban átadjam tizenéves tanítványaimnak”.
vaticannews.va/Szaléziak.HU
