Főoldal / Magyar Tartomány / Gondolatok a torinói munkatársi zarándoklat után
Gondolatok a torinói munkatársi zarándoklat után
2023-08-25 Péntek | #Magyar Tartomány | KIEMELT | ARCHIVÁLT
zarándoklat • Szalézi Család • szalézi munkatársak • Torino •
Augusztus 15-én kedden hajnali három és négy óra között sok szalézi munkatárs álmát szakította félbe az ébresztőóra csengése, mert 4.30-kor kezdődött meg a torinói zarándoklatunk egy közös szentmisével az Óbudai Segítő Szűz Mária Lelkészség templomában. A korai időpont ellenére lelkesen énekelve, aktívan vettünk részt a szentmisén, megnyitva szívünket Isten előtt, kérve ajándékait közös utunkra.
Augusztus 16-án szerdán, a zarándoklat második napján meglátogattuk Don Bosco szülőházát Becchiben. A szülőház egyszerűsége, a bazilika fenségessége és a táj szépsége egyaránt Isten szeretetét közvetítette számunkra. A bazilika belső terének varázsa, a szentély bárka formája és a hatalmas Krisztus szobor mindannyiunkat lenyűgözött. Ezen a napon ünnepeltük Bosco Szent János születésének 208. évfordulóját. Colle Don Bosco megtelt zarándokokkal Nicaraguából, Hong Kongból, Itáliából és persze Magyarországról. Nagy öröm volt számunkra, hogy a rendfőnök atya, Don Ángel celebrálta a szentmisét a bazilikában és tartományfőnökünk, Andrásfalvy János koncelebrált mellette többedmagával.
Az olasz nyelv dallamossága, a résztvevők áhítata, a szentmise ünnepélyessége, öröme, szalézi lelkesültsége, Don Ángel lendületes homíliája emlékezetes marad. Chieriben láttuk azt a nyomorúságos lépcsőfeljáró alatti hideg odút, ahol Don Bosco több éven át meghúzhatta magát, miközben dolgozott a kávézóban, tanult éjszakánként és éhezett folyamatosan, mivel csak egy-két levest kapott naponta.
A harmadik napot Valdoccóban töltöttük. Délelőtt a Pinardi-házból kialakított múzeumot tekintettük meg Don Michael Pace vezetésével. Sok új, eddig ismeretlen eseményt, tényt ismertünk meg az Oratórium történetéből. Pace atya nem csak a történeti részleteket, hanem a szalézi lelkiség gazdagságát is bemutatta nekünk példákon keresztül. Egyik ezek közül különösen mély szimbolikát hordozott: a változatos színű és formájú kövekből megépített erős pincefal, ugyanis először a pinceszint épült meg, ahol a fiúk laktak, étkeztek és ahol a konyha is volt. A fiúk folyamatosan vájták ki, bővítették a teret és Don Bosco kérésére az Oratóriumba jövet folyamatosan hozták magukkal a köveket a folyópartról.
Nem sajnálták a fáradságot, hogy maguk és mások számára ily kemény munkával otthont teremtsenek, amire aztán büszkén lehettek: végre ők is valakik lettek, akik létrehozták ezt az épületet a semmiből, akik megtanultak dolgozni, magukat és másokat ellátni, akik ezért tisztelni, becsülni tudták egymást és magukat. Amikor a napot lezáró beszédet intézte Don Bosco a fiúkhoz, hogy a fiúk láthassák, egy fa emelvényre állt, és úgy tanította őket. Megindító volt látni a segítséget kérő csengőt, amelyet a már beteg és magatehetetlen Don Bosco használt élete utolsó szakaszában. E csengő is mély szimbolikát hordoz, hiszen ezzel jelezte Don Bosco, hogy ő már nem tehet többet e földi létben, s átadja a stafétát nekünk.
Délben a Segítő Szűz Mária bazilika főoltáránál vettünk részt a szentmisén, majd ebéd után Géza testvér mutatta be a bazilikát. Tettünk utána még egy sétát Torinóban, megtekintettük a Torinói lepel múzeumot és a leplet őrző Keresztelő Szent János katedrálist, ahol elidőztünk kicsit elmélkedve és imádkozva a Halotti Leplet őrző oldalkápolna előtt.
A negyedik napon ismét Mike atya vezetett minket a városba, ahol bemutatta a Rifugiót (Menedék), ahol Giulia di Barolo grófnő, Don Bosco művének nagy támogatója, biztosított menedéket a sokat szenvedett, nehéz sorsú lányoknak. Kívülről láttuk Cottolengo Szent József hatalmas kórházát, majd hosszan időztünk az Assisi Szent Ferenc templomban.
Itt gyóntatta Don Cafasso hétfő délutánonként Don Bosco-t, itt történt Don Bosco első miséje, valamint találkozása Garelli Bertalannal, aki az első fiú lett az Oratóriumban. Erről egy kis angol nyelvű jelenetet adtunk elő Mike atya hathatós instrukciói és kellékei segítségével. Köszönettel tartozunk Mike Pace atyának a kivételesen életteli vezetéséért és a szívből jövő mély tanításáért!
Szombaton a hazaindulást a már jól bevált hajnali 4.30-as időponttal kezdtük meg, talán nem meglepő módon a többség pár percen belül a gondolataiba, majd álomba merült reggelig. Öt napos torinói zarándoklatunkról lelkesen érkeztünk haza augusztus 19-én szombat este. A tizenöt órás utazás után szentmisén adtunk hálát a zarándoklat kegyelmeiért és ünnepeltük államalapító királyunkat, Szent Istvánt. Méltó megkoronázása volt ez zarándok utunknak, melynek során számos élménnyel gazdagodtunk. A jeles helyszínek varázsa, a sok imádság, a sétáló rózsafüzérek, a tanítások, az esti együttlétek vidámsága mind ott maradnak szívünkben.
Isten mindig megtalálja azokat a munkatársakat, akikkel megvalósítja szándékait, így János atyát, Robi atyát, Pali atyát, és Géza testvért, akik ezen a zarándoklaton segítettek minket abban, hogy szalézi munkatársként mi is eszközzé válhassunk Isten kezében. Öröm volt együtt lenni az ország több pontjáról érkezett munkatársakkal, akik a tényleges életkoruktól függetlenül őszinte szívvel, mély hittel, a meleget és a fáradságot legyőző lélekkel közösségi élménnyé emelték ezt az öt napot.
Sárvári Miklós és Tremmel János/Szaléziak.HU
