Főoldal / Szalézi világ / Hamvazószerdai elmélkedés tanároknak - és mindenki másnak
Hamvazószerdai elmélkedés tanároknak - és mindenki másnak
2019-03-06 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
elmélkedés • nagyböjt •
A nagyböjt kezdetén a rendfőnök strennájának gondolata alapján a bootle-i Savio Szalézi Intézet lelkészsége csapatának egyik tagja, Hazel Fort a tanároknak írt egy elmélkedést, amely mindenkihez szól, akinek az a célja, hogy támogassa a fiatalokat Don Bosco példájának követésében.
Az előttetek levő sorban egy szent ül?
Isten valóban csodálatos! Tanárként ezt jobban értékeljük, mint a legtöbben. Diákjaink frissen, lelkesen, nyugtalanul jönnek hozzánk; néhányan merészek, mások egy kicsit félnek; egyesek szemlélődők; vagy sportosak; néhányan szabályokat fektetnek le, mások felrúgják a szabályokat; megint mások pedig mindennek a keveréke. De mindenkiben van valami, ami közös – a lehetőség.
Tanácsadók, ápolók, titkárok, társak, védelmezők és pedagógusok vagyunk. A munkánk természeténél fogva „szülőpótlékká” kell válnunk. Ez most megszólaltatott egy csengőt valahol? ... Különösen nálatok, házas tanároknál, akiknek saját gyermekeik vannak?
Minden évben több száz diákot fogadunk második családunkká. Mindegyikük számára a legjobbat akarjuk, ami azt jelenti, hogy meg kell ismernünk őket, a személyiségüket, a tehetségüket és a képességeiket. Magunkra vesszük az örömeiket és a bánataikat; örülünk a sikereiknek, és amikor a dolgok megkeserednek, felszárítjuk a könnyeiket. Megszidjuk őket, amikor elvetik a sulykot és nevetünk velük a vicceiken. Tanítjuk őket a világról, és reméljük, hogy emlékezni fognak a leckékre azon a napon, amikor el kell hagyniuk a fészket.
Nem számít, hogy égszínkék a hajuk, vagy rózsaszín sárga pöttyökkel, rendíthetetlenül elkötelezettek-e Isten iránt, vagy egyáltalán nem hisznek Istenben. Isten egyik legcsodálatosabb tulajdonsága az a képesség, hogy türelmesen kivárja, hogy elveszett gyermekei hozzá forduljanak. Lukasz testvér egy mantrát adott a diákjainknak, amit ők nagyon szeretnek: „Isten jó – mindig! Mindig – Isten jó!” (God is good – all the time! All the time – God is good!)
Törődünk azzal, hogy mennyire boldogok és teljesültek-e a vágyaik, és ez minden, amiért Isten aggódik. Látod, hogy átvettem ezt Istentől? Arról prédikálok, hogy mit akar Isten. Elnézést, Istenem! Remélem, nem bánja, de az a szenvedélyem, hogy a diákjaink a lehető legjobban startoljanak az életbe. Bosco Szent Jánosnak igaza volt. Azt akarta, hogy a fiúk a lehető legjobban kezdjék el az életüket, és keményen dolgozott, hogy ezt - Isten és a Szűz Mária segítségével – biztosítsa, mi pedig arra törekszünk, hogy a nyomában járjunk.
A szentség receptje megdöbbentett néhány diákunkat a maga egyszerűségében:
1. legyél boldog
2. imádkozz és tanulj
3. tegyél jót másokkal.
Nem volt kevésbé megdöbbentő az a recept sem, amit a szentté váláshoz adott!
„Mindenki arra hivatott, hogy szent legyen, és szentté válni könnyű : csak szokatlanul szorgalmasan végezd a szokásos hétköznapi feladataidat.”
Ez tényleg ilyen könnyű? Vagy ilyen nehéz? A hétköznapi dolgok elvégzése néha nehéz lehet a diákok számára, a rájuk nehezedő nyomás és a modern élet minden kihívása mellett. A helyes útra kell irányítanunk őket. Néha a vonat kisiklik, vagy átmenetileg megáll, és türelmesen kell várni, amíg a normális szolgáltatás újra meg nem indul. Így van ez a diákjaink életével is, csak ott kell lenniük, és türelmesnek kell lennünk.
„Nem akarok itt lógó orrú szenteket” - mondta Don Bosco. Csak a fiúk boldogságával törődött, az örömteli arcokkal, akik szeretettel fordulnak Isten és a Szűzanya felé.
Reméljük, hogy Don Bosco példája megihlet bennünket, és egy nap majd Bootle-i Szent Tracyhez, vagy Kirkdale-i Szent Finlay-hez imádkozunk, aki szokatlanul jól végezte az élet megszokott dolgait.
www.salesians.org.uk/Szaléziak.HU
