Főoldal / Szalézi világ / Időszerű-e ma is a missziós tevékenység?
Időszerű-e ma is a missziós tevékenység?
2020-11-11 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszió • misszionárius •
Tekintettel arra, hogy november 11-re esik az évfordulója annak, hogy a szalézi misszionáriusok első csoportja útnak indult a dél-amerikai missziókba, a missziók főtanácsosa, Alfred Maravilla erre vonatkozó gondolatait osztja meg velünk.
Az a 145 évvel ezelőtti november 11. csütörtökre esett 1875-ben, a helyszín: a valdoccói Segítő Szűz Mária-bazilika. Miután elhangzott a vesperás és a Magnificat, Don Bosco a szószékre lépett és körvonalazta a misszióba indulók apostoli programját: megkezdeni az olasz emigránsok evangelizációját, de a cél Patagónia evangelizálása legyen. A következő profetikus szavakkal zárta: „Ki tudja, talán ebből a kis magból hatalmas növény fejlődik majd ki! Ki tudja, ez a kis mustármag, amely apránként szétterjed, talán hatalmas jót hoz majd!” Don Bosco ezután egyesével megölelte a misszionáriusokat. Mindegyikük megkapta tőle az „Ajándék az első misszionáriusoknak” egy példányát, amit ő írt egyik útjáról hazatérőben. Genováig kísérte őket, ahol november 14-én felszálltak a francia Savoie gőzösre. Egy szemtanú szerint Don Bosco alig tudta visszatartani könnyeit.
Ez a gyakran romantikusan ábrázolt jelenet fennmaradt a szaléziak emlékezetében. De ma ezzel kapcsolatban sokakban felmerülnek ilyen kérdések is: vajon ma még mindig időszerű a missziós tevékenység? Ha még a saját tartományainkban sincs elegendő szalézi, minek kell őket más országokba küldeni?
Mivel az Úr azt akarja, hogy mindenki részesüljön a megváltásban, mindenkinek joga van megismerni Krisztust. Ennélfogva tehát, mindenki számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy megismerje Jézust. Minden tanítvány számára parancs, hogy mindig és mindenütt hirdesse az evangéliumot (Mt 28, 19-20), hogy mindenki felfedezhesse „Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát” (Ef 3,8). Mégis, ahogy mindnyájan tudjuk, még ma is, ahogy régen is, sokan nem ismerik Jézust, vagy nincs alkalmuk megismerni, befogadni Őt. Ezért ma egyre inkább arra hivatott az Egyház, hogy ,,lépjen ki”, ugyanúgy, mint a régi misszionáriusok, a Szentlélek szavára figyelve és ugyanolyan missziós buzgósággal és bátorsággal. (Redemptoris Missio 30; Evangelii Gaudium 24)
Szalézi hivatásunk az Egyház szívébe helyez minket (Alapszabály 6), az Egyháznak, amely ,,missziós természetű”, mivel ,,elküldetik a nemzetekhez”. (Ad Gentes 2) Don Bosco az oratóriumát missziós lelkületűnek képzelte el a szegény és elhagyatott, plébánia nélküli fiatalok számára. Missziós buzgalmából más kezdeményezések is születtek: nyomda, a Katolikus Olvasmányok, a Szalézi Értesítő, és megalapította a Szalézi Társaságot, a Segítő Szűz Mária Leányait, a Szalézi Munkatársak Egyesületét, az ADMÁt. Végül pedig egészen új lapot kezdett fiatal rendjében azzal, hogy 1875-ben útnak indította a szalézi misszionáriusokat, 1877-ben pedig a szalézi nővéreket. Don Bosco átadta missziós buzgalmát szerzetesi családjának. A 19. és 20. Egyetemes Káptalan hangsúlyozta: Don Bosco példája rámutat arra, hogy a misszió iránti elkötelezettség rendünk természetéhez tartozik, egyben célja is. (EK 19, 178, EK 20, 471)
A misszionáriusok tehát nem azok a rendtársak, akiket nélkülözni tudunk a tartományokban. De nem is azok, akiket itt tartunk, mert ,,éppen szükségünk van rendtársakra”. A szalézi misszionáriusok azok, akik a szalézi hivatáson belül missziós hivatásban részesültek. A misszionáriusok szokásos évenkénti indítása konkrét kifejeződése annak, hogy hűek vagyunk Don Bosco missziós szelleméhez és elkötelezettségéhez!
ANS-Róma/Szaléziak.HU
