Főoldal / Szalézi világ / Isten szolgája Carlo Braga – egy igaz és hiteles szalézi
Isten szolgája Carlo Braga – egy igaz és hiteles szalézi
2019-01-03 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • szentség •
Január 3-án Isten szolgája Carlo Braga égi születésnapjáról emlékezünk meg, akit „Kína kis Don Boscója” néven emleget a Szalézi Család. Braga atya „népszerű figura volt, összetéveszthetetlen optimizmussal, egyike azoknak a dinamikus hírességeknek, akik mozgásban tartották a Szalézi Társaságot” – mondta róla Luigi Fiora, egyetemes prokurátor. Nagyon sokat tett a szalézi missziók felvirágoztatásáért Kínában és a Fülöp-szigeteken.
Carlo Braga egy évvel Don Bosco halála után született az olaszországi Tiranóban 1889. május 23-án. Korai gyermekkorát Tiranóban töltötte, Észak-Olaszországban. Édesanyja, Maddalena Mazza akkor halt meg, amikor a kis Carlino csupán hat éves volt.
A nagy veszteség ezen pillanataiban a kis Carlo gondviselésszerű módon helyettest talált a szaléziakban, mind a férfi, mind a női ágon. A Segítő Szűz Mária Leányai elvitték saját óvodájukba és általános iskolájukba Tiranóban, majd később a szaléziaknál Sondrióban, a Szent Rókus kollégiumban 1904. június 27-én lehetősége nyílt rá, hogy találkozzon Don Bosco utódával, Boldog Michele Ruával. „Mi mindig barátok leszünk” mondta neki, megnyitva ezzel előtte az utat, hogy egy nap maga is Don Bosco fia, szalézi szerzetes legyen.
És így kezdődött Carlo útja a szalézivá válás felé. 1904 augusztusában noviciátusba küldték Foglizzóba, bár az eredeti terv az volt, hogy a Lombardia-Veneta tartomány novíciátusába megy, amely az ő eredeti szalézi tartománya volt. Végül 1906. július 30-án fogadalmat tett. 1914-ben, egy kis késéssel pappá szentelték.
Majdnem egy évvel a szentelése után, 1915-ben Carlót behívták katonának. 1919-ig szolgált, és megtapasztalta a háború megpróbáltatásait. Ekkor súlyos betegség döntötte le, amely során megfogadta, hogy ha meggyógyul, misszióba kéri magát.
1919 áprilisában megkapta a missziós keresztet a rendfőnöktől, Paolo Alberától Valdoccóban és augusztus 23-án elhagyta Olaszországot, hogy 1919. szeptember 29-én megérkezzen Kínába.
„ Braga atya lelke telve volt pezsgő optimizmussal és egészséges lelkesedéssel, missziós buzgósággal és kulturális érzékenységgel” – mondta róla Egidio Vigano rendfőnök.
Carlo Braga missziós életének első időszakát 1919-1924 között a szalézi püspök és vértanú Luigi Versiglia mellett töltötte, amikor jelölték a Szent József árvaház élére Ho Sai-ban, majd 1925-1929 között a Shiu Chow-i Don Bosco Kollégium igazgatója volt. Luigi Versiglia halála után (1930. február 25.) Ignacio Canazei missziós elöljáró javaslatára kinevezik tartományfőnöknek. Ezt a feladatot 22 évig, egy igen nehéz időszakban látta el. Macauban árvaházat nyitott és öt nagy központot Hong Kongban összesen 10.000 diák számára. Pekingben megalapította az első szalézi iskolát, megvalósítva így Don Bosco álmát.
Kínában misszionáriusként a kommunisták és a köztársaságiak közötti polgárháború közepén találta magát (1927-1930). Tanúja volt számos mű pusztulásának a kínai-japán háborúban (1937-1945), amelyeket fáradságos munkával hoztak létre a szaléziak. A nehézségek ellenére 1941-ben Kína északi részén még öt házat sikerült megnyitnia. A viszonylagos béke rövid időszaka (1945-1949) után
a lendületet megszakította a kommunizmus. Minden oktatási intézményt, jótékonysági és evangelizációs tevékenységet meg kellett szüntetni. A kommunista kormány csatlósai minden szalézi művet elkoboztak a kínai szárazföldön, és börtönbe zárták azokat a szerzeteseket, akiknek nem sikerült a szomszédos Hong Kongba, Tajvanra vagy Macaóba menekülni. Don Braga igyekezett fenntartani a szalézi jelenlétet Kínában és megakadályozni a szerzetesek szétszóródását, de sokakat letartóztattak és internáltak.
1952-ben lejárt a megbízatása, és elöljárói egy rövid pihenőt engedélyeztek neki, majd 1953-ban a Fülöp-szigetekre küldték, a két évvel korábban alapított Don Bosco Vistorias (Negros Occidental) szalézi műszaki iskola igazgatójának. Ekkor teljes figyelmét a Fülöp-szigetek és Indokína felé fordította. Közben a Fülöp-szigeteken 1955-ben a kínai tartomány delegátusává, majd 1958-ban, amikor a Fülöp-szigetek elváltak a kínai tartománytól, vizitátorrá választották. Buzgalma és lelkesedése átragadt a többi misszionáriusra. A Fülöp-szigeteken a szalézi jelenlét rendkívüli mélységben terjedt.
Don Braga legjellemzőbb vonása a mély optimizmus, az emberi jóság és a vidámság volt. Ahol csak megfordult, csodálatos családiasság szellemét vitte el. 1963-ban átadta hivatalát, és a szaléziak lelki igazgatója és a szalézi jelöltház gyóntatója lett, számos szalézi hivatást segítve útjára. Érkezése előtt a Fülöp-szigetek kevés hivatással és erős gazdasági érdekeltséggel rendelkező ország volt. Ebből kifolyólag a hivatások számának növekedése és a szakiskolák létrehozása sikeres volt. Néhány évvel a halála előtt már huszonnyolc filippínó szalézi volt a rendtársak és az újonnan fogadalmat tevők között, és a pampangai kollégiumban mintegy hatvanhat jelölt készült a szerzetesi életre.
Braga atya igaz és hiteles szalézi volt. Szerzetesi életének 65 éve és papi életének 57 éve alatt 14 évig volt igazgató, 23 évig tartományfőnök és 5 évig vizitátor. 1971. január 3-án hunyt el, Vízkereszt ünnepén Pampangában.
Boldoggáavatási ügye három plébánia (San Fernando, Hong Kong és Macau), valamint Kína és a Fülöp-szigetek szalézi tartományainak (CIN, FIN) együttműködésével lassú léptekkel halad előre.
Szaléziak.HU
