Főoldal / Magyar Tartomány / Kazincbarcikai szalézi fiatalok jubileuma Rómában
Kazincbarcikai szalézi fiatalok jubileuma Rómában
2025-05-02 Péntek | #Magyar Tartomány
Kazincbarcika • fiatalok • Róma •
Tóth Péter szalézi kispap, a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium iskolalelkésze számol be a fiatalok zarándoklatáról, amely eredetileg a római jubileumon való részvételnek indult, de közben meghalt Ferenc pápa, elmaradt Carlo Acutis szentté avatása. Ennek ellenére számtalan kegyelmi pillanatot élhettek át a fiatalok, lerótták kegyeletüket a pápa ravatalánál és sírjánál, megtapasztalva a Gondviselés működését.
Hónapok óta készültünk egy pont tizenkét (!) fős serdülő csoporttal, hogy Kazincbarcikáról részt vegyünk a tinédzserek jubileumán és Carlo Acutis szentté avatásán. Húsvéthétfőn a reggeli mise után pont az egyik fiatal zarándoktól kaptam a szomorú hírt, hogy Ferenc pápa meghalt. Azért is nagyon sajnáltam, mert szerettem volna, ha ezek a fiatalok a jubileum keretében Rómában élőben találkozhatnak Ferenc pápával. Nemsokkal később jött a következő rossz hír, hogy Carlo Acutis szentté avatását elhalasztják, amire nagy örömmel és lelkesedéssel készültünk. Sok kérdéssel, de ugyanakkor nagy reménnyel indultunk útnak kedden. Útközben, aznap, amikor Carlo Acutis sírjánál is imádkoztunk Assisiben, hallottuk, hogy szombaton lesz Ferenc pápa temetése. Nem kellett sok idő, hogy eldöntsük, hogy ott leszünk! Így átalakult az eredetileg tervezett programunk és gondviselésszerűen rengeteg kegyelmi ajándékban részesültünk.
Csütörtökön mentünk el a Szent Péter bazilikába. Előtte hallottuk más csoportoktól, hogy 4-6 órákat álltak sorba, hogy bejussanak Ferenc pápa ravatalához, ehhez képest mi negyed óra alatt bent voltunk. Hatalmas kegyelmi pillanat volt Ferenc pápa holtteste mellett röviden imádkozni. Mivel a gyerekek közül sokan most voltak először a Vatikánban, nagyon lenyűgözte őket a Szent Péter bazilika valamint Don Bosco szobra, aki egyébként éppen Szent Péter szobra felett állva mutatott a felravatalozott pápára. A nagy csodálkozásban viszont többen pont a pápát nem látták, hiszen a biztonsági emberek is folyamatosan küldték tovább a tömeget. Bármennyire is szerettünk volna, nem engedtek vissza minket Ferenc pápához. Kimentünk hát a bazilika elé, én személyesen is nagyon sajnáltam, hogy több fiatal lemaradt erről a különleges lelki élményről. Nagyon hamar azonban egyhangúlag úgy döntött a csapat, hogy mindannyian újra sorba állunk, és újra bemegyünk. Másodjára már csak tíz percbe telt a sorba állás. Megrendítő volt tapasztalni a fiatalokon ezt a fantasztikus egymásra figyelést és áldozatkészséget!
Szombaton, a temetés napján jó korán útnak indultunk a Szent Péter tér felé, de számítottunk rá, hogy a tömeg miatt nem sokat fogunk látni. A via della Conciliazione-n álltunk meg a tömegben viszonylag hátul. Nemsokkal később jöttek a szervezők és rászóltak a tömegre, hogy miért állunk meg, menjünk előrébb, van egy csomó hely. Örömmel indultunk előre és pár percen belül a Szent Péter tér közepén voltunk, ahol mindent tökéletesen láttunk és hallottunk. Megrendítő volt a fiatalokkal ezen a történelmi és kegyelmi eseményen részt venni. A szentmisén viszont sajnos rajtam kívül senki sem tudott áldozni a csapatból, mivel pont utánam hagyták abba az áldoztatást és ők már nem jutottak sorra.
Másnap a serdülők jubileumának ünnepi miséjén a téren hátrébb jutott csak nekünk hely, rosszabb körülmények között tudtunk csak a szentmisén részt venni, mint szombaton, ezzel viszont valóra tudott válni a gyerekek álma, hogy vasárnap mindannyian tudtunk áldozni a Vatikánban, a Szent Péter téren! Ezen a napon délutánra terveztük a látogatásunkat a Santa Maria Maggiore bazilikába. Odaérve láttuk a hatalmas sort Ferenc pápa sírjához, úgyhogy elkönyveltük, hogy most egy pár óra sorbaállás következik. Ez 15.45 körül volt. Ekkor mondta az egyik csoportvezető társam, hogy látja a jubileum applikációjában, hogy 16.00 órára még lehet regisztrálni a szent kapun való átmenetelhez. Pár percen belül sikerült is a csoportos regisztráció. Kiálltunk a sorból és legalább három ellenőrző ponton engedtek át minket a szervezők és a rendőrök örömmel, gratulálva, mosolyogva és viccelődve. Délután négykor már a bazilikában voltunk. Hallottam, hogy éppen imádság folyik, ekkor jutott eszembe, hogy előző nap olvastam a hírekben, hogy a bíborosok éppen vasárnap délután négyre jöttek közösen a bazilikába, hogy Ferenc pápa sírjánál imádkozzanak. Megdöbbentő volt ez a „véletlen” egybeesés is. Ferenc pápa sírjánál sem tudtunk sok időt eltölteni a tömeg miatt, ahogy viszont jöttünk el a sír mellett, a szervezők az imádkozó bíborosok mellett terelték el a tömeget. Ott pillantottam meg kb. két méterre tőlünk Angel Fernández Artime bíborost, aki pár hónappal ezelőtt még szalézi rendfőnökünk volt és maga Ferenc pápa nevezte ki bíborossá. Végtelen öröm és kegyelmi pillanat volt ott lenni és röviden imádkozni.
A gondviselés tervéhez kapcsolódik az a mellékesnek tűnő, de nagyon fontos tény is, hogy ezen a vasárnapi napon a meleg, a fáradtág, a tömeg és a sok intenzív élmény miatt két fiatal is rosszul lett a csoportunkból a Szent Péter téren délelőtt illetve a Santa Maria Maggiore bazilikában délután. Egyrészt hála Istennek semmi komolyabb dolog nem történt, másrészt megdöbbentően jól esett tapasztalni a rendőrök, biztonsági emberek, orvosok, mentősök végtelen nagylelkűségét, kedvességét és segítőkészségét.
A csoport minden tagja végtelen kegyelmi élménynek és a gondviselés ajándéknak élte meg az egész utunkat. Fantasztikus közösségi élmény is volt: zarándoklatunkat pl. elkísérte egy ukulele is, ami meghatározó részévé vált az utcai közös énekléseknek is. Hozzánk nőtt. Az út során viszont szereztünk még egy ukulelét, amit el is neveztünk Giubulelének. Az is pl. a Gondviselésnek köszönhető, hogy amikor a biztonsági emberek a Szent Péter téren elvették tőlünk ezt a hangszert, hogyan sikerült a mise után mégis visszaszereznünk. Ehhez hasonló rengeteg „kisebb” és nagyobb dolog történt velünk az úton, amiben egyértelműen tapasztaltuk, hogy a Gondviselés keze szólt közbe azért, hogy minket segítsen. Végtelenül hálásak vagyunk ennek a hétnek minden egyes élményéért, és reméljük, ezen dolgozunk, hogy az itt kapott kegyelmek további gyümölcsöket és örömöket hozzanak mindannyiunk hétköznapi életében is!
Tóth Péter SDB - vaticannews.va/Szaléziak.HU
