Főoldal / Szalézi világ / Kongó - A koldusoknak adott alamizsnával valóban segítünk?
Kongó - A koldusoknak adott alamizsnával valóban segítünk?
2018-11-13 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Afrika • adomány • utcagyerek •
Ha este elhagyjuk Lubumbashi főbb utcáit, láthatunk és találkozhatunk ezer gyermekkel a járdákon és az útkereszteződésekben. Ezek mind 7-12 éves fiúk és lányok. Honnan jöttek és mit csinálnak még az utcán az éjszaka folyamán?
Néhányukat elvitték az otthonaikból, mások elmenekültek, előnyben részesítve a korlátok nélküli élet szabadságát. Néhány ritka esetben a lelkiismeretes szülő megtett mindent, hogy hazavigye az elveszett bárányt; de a legtöbb esetben megkönnyebbülést jelent, hogy a gyerekek távol vannak, és saját maguk boldogulnak az utcákon...
Azok, akik egy másik nemzedékhez tartoznak, emlékeznek még arra, hogy régen a gyermek, bármilyen körülmények között éltek is, értékes igazgyöngy volt, amelyet meg kellett védeni. Soha nem engedték volna meg, hogy valaki, aki a saját vérükből való, az utcákon éljen. Miért van mégis ilyen sok gyerek Lubumbashi utcáin?
Amennyire tudjuk, mindez nem véletlen. Közelről megfigyelve őket láthatjuk, hogy valóban az utcákon élnek. Kisebb, autonóm közösségeket építenek fel egy vezető vezetésével, akinek mindenki alá van vetve. Élvezik az utcát, és szeretik ezt az életet. Az utca a mindenük: az otthon, az ágy, a szabadidő, a munka, minden, amit el lehet képzelni... Sok ilyen gyermek érkezik más tartományokból, és amikor visszatérnek az "otthonukba", terjesztik az utcai élet hírét, új és hasonló viselkedést ösztönözve.
Olyan sokszor látjuk ezeket a jeleneteket, hogy már normálisnak találjuk őket? Az alamizsna, amit az utcán kapnak, nem oldja meg a problémákat, hanem arra buzdítja őket, hogy a lehető leghosszabb ideig maradjanak az utcán. Ha valóban csökkenteni szeretnénk ezt a jelenséget, hagyjuk abba, ne "segítsük" őket az utcán. Ellenkezőleg, ha szeretnénk valamit tenni értük, tegyük pont az ellenkezőjét.
Ha igazán szeretjük ezeket a gyerekeket, bátorítsuk őket abban, hogy igyekezzenek eljutni azokhoz a létesítményekhez, amelyek olyan gyermekeket fogadnak be és helyeznek el, akiknek nincs helyben családjuk, vezessük őket olyan helyekre, ahol valódi segítséget kaphatnak: oktatási és rehabilitációs tanfolyamot, pszicho-szociális támogatást, munkahelyi képzést. Ha ennek az ellenkezőjét tesszük, az intézményesíti jelenlétüket az utcán.
Tanítsunk nekik valamit, amivel tudnak magukról gondoskodni. Ha a tartományi szervezetek szinergiában dolgoznak, információt cserélnek és új stratégiákat dolgoznak ki a származási tartományukban élő gyermekek befogadására, akkor az emberi jogok tiszteletben tartása erősödik.
Ha senki sem érdeklődik irántuk, ha nem tartjuk a szemünket rajtuk, ha nem adunk még nekik egy esélyt arra, hogy megismerjék az egészséges szocializációt, az egészséges környezetben való fejlődést ... akkor el lehetünk készülve egy nehéz jövőre.
ANS – Lubumbashi/Szaléziak.HU
