Főoldal / Szalézi világ / Kongói Demokratikus Köztársaság – A lakóhelyüket elhagyni kényszerülők segítése
Kongói Demokratikus Köztársaság – A lakóhelyüket elhagyni kényszerülők segítése
2023-11-11 Szombat | #Szalézi világ
Afrika • menekültek • háború •
A Kongói Demokratikus Köztársaságot (KDK) az 1990-es évek óta folyamatos ellenségeskedés tapasztalja. A konfliktus különösen súlyos volt a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, ahol az első kongói háború 1996-os kitörése óta hozzávetőleg 6 millió ember halt meg. Ez a történelem egyik leghalálosabb konfliktusává teszi. A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén jelenleg etnikai konfliktusok dúlnak, amelyeket a régió gazdag erőforrásaiért (beleértve a gyémántot, a kobaltot, az aranyat és az olajat) folytatott versengés fűt. A versengő szereplők között lázadó csoportok, kongói biztonsági erők és a szomszédos államok, például Ruanda és Uganda is szerepelnek.
Az újabb fejlemények szerint a Március 23. Mozgalom (M23) lázadó csoport 2022. október 20-án offenzívát indított, és elfoglalta Rutshuru terület nagy részét, sok embert kitelepítve, akik már elmenekültek az M23 és a kongói fegyveres erők között kiújuló harcok elől az elmúlt hónapokban. Ezek közül az emberek közül sokan ismét menekülni kényszerültek.
A Goma városával határos Nyiragongo Terület több ezer háború miatt kitelepített embert fogadott, akik közül sokan a katolikus plébánián táboroznak a Kanyaruchinya Internal Displaced Person (IDP) táborban, kevesebb mint 3 km-re a Don Bosco Ngangi Ifjúsági Központtól és a Gomai Szalézi Ipari Műszaki Intézettől. A humanitárius szervezetek túlterheltek, és senki sem tudja, meddig tart ez a helyzet.
Komoly harcok dúltak Masisi területén, ahol Kitshanga és Mushaki városai az M23-as irányítás alá kerültek. Tekintettel arra, hogy Rutshuru és Masisi a fő élelmiszerforrás Goma városa számára, az élelmiszerárak nagyon ingadoznak. Ezenkívül a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek nagy száma miatt számos más, belső menekülttábor is létrejött.
A Kanyaruchinya, Don Bosco Ngangi, Shasha, Rusayo és Bulengo táborokban élők nagy száma általában nagyon nehéz körülmények között él. A különféle jótevők és a helyi humanitárius szervezetek menedéket nyújtó erőfeszítései azonban nagy hatással vannak, mivel ma már több háztartásban ponyva van a menhelyek tetején. Ennek ellenére a körülmények most nehezebbé váltak a szeptemberben kezdődött esős évszak miatt. Ezenkívül a megélhetési költségek emelkedése súlyosbította az egész válságot, az élelmiszerek, az üzemanyag és más áruk ára exponenciálisan drágult.
A terhes nők, az idősek, a fogyatékkal élők és az özvegyek nagyon nehezen boldogulnak ilyen körülmények között, hiszen mindent maguk mögött hagytak szülőföldjükön. Az igények óriásiak. A gyerekeknek játéktérre és pszichoszociális gondozásra van szükségük, segítve őket a háború traumájának kezelésében. A szaléziak már mindent megtesznek azért, hogy ilyen tevékenységeket szervezzenek nekik, de még nem tudják biztosítani ezeket a különböző táborokban élő minden gyerek számára.
Több gyerek kihagyta a 2022-2023-as tanévet, és nagy a valószínűsége annak, hogy a 2023-2024-es tanévet ismét kihagyják, mert jelenleg nincs remény a visszatérésre a faluba, ahol továbbra is bizonytalan a biztonsági helyzet. Sürgősen szükség van arra, hogy a gyermekeket és a fiatalokat helyi iskolákba vagy szakképző tanfolyamokra írassák be, hogy csökkentsék a szexuális és/vagy gazdasági erőszak és kizsákmányolás kockázatát. Arra is szükség van, hogy a háztartásokat megtanítsák, hogyan szervezzék meg a jövedelemtermelő tevékenységeket annak érdekében, hogy csökkentsék a humanitárius segítségnyújtástól való teljes függőségüket, különös tekintettel arra, hogy nem mindenki fér hozzá a segélyhez.
A számokat tekintve összesen több mint 25 000 belső menekült család él a Kanyaruchinyai, Don Bosco Ngangi, Don Bosco Shasha és Bulengo táborokban. Igyekszünk együttműködni más partnerekkel, hogy helyi szinten jobban összehangoljuk beavatkozásainkat. Meg kell jegyezni, hogy a különböző táborokban sok háztartás támaszkodik a szaléziak segítségére, akik sok kitelepített családot ellátnak élelemmel, valamint lelkigondozást és lelki táplálékot is nyújtanak nekik.
Ki kell emelni azt is, hogy sok ember és humanitárius szervezet érzékeny volt az országon belüli kényszerhelyzetre, amikor a kitelepítettek befogadása még új valóság volt, de most, hogy a helyzet tovább folytatódik, a kitelepítettek már nem kapnak elegendő segítséget.
ANS-Goma/Szaléziak.HU
