Főoldal / Szalézi világ / Lépjünk be ésszel, szívvel és tevékenyen a fiatalok szinódusának folyamatába
Lépjünk be ésszel, szívvel és tevékenyen a fiatalok szinódusának folyamatába
2019-02-26 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Valdoccóban zajlott a hónap elején az észak- és közép-európai régiók tartományaiban működő ifjúságpasztorációs és missziós felelősök találkozója. A konferencia egyik kiemelkedő beszéde a fiatalok szinódusáról szólt. De Rossi Raja atya, tartományunk missziós felelőse beszámolóját olvashatják.
Ésszel, szívvel és tevékeny kézzel a fiatalokkal együtt lépjünk a fiatalok szinódusának folyamatába – hívta fel a figyelmet a rendfőnök két tanácsosa: az egyetemes ifjúsági pasztoráció vezetője és az egyetemes missziós ügyek felelőse.
Ezen a találkozón több, mint ötvenen vettünk részt mi, a két bizottság tartományi delegátusai szerte Európából, hazánkból Quadros Lytton atya és jómagam. A konferencia egyik kiemelkedő beszéde a fiatalok szinódusáról szólt. A szinódus két dokumentumát Valdoccóban, a szalézi rend bölcsőjében kaptuk kézbe február 4 és 9. között, hogy újra olvassuk szalézi szemmel: az Instrumentum Laboris-t (munkadokumentumot) és a Záródokumentumot (a munka gyümölcsét). Azt is elmondták, hogy a két dokumentumot együtt érdemes olvasni.
Ez a szinódus a fiatalokról szólt. A szalézi rend elismert rend az Egyházon belül, mivel a fiatalokkal, a fiatalokért fáradozik több mint 158 éve, 136 országban Don Bosco nyomában. Ezért szakértőként egy olasz szalézi atyát, Rossano Salát vonták be a szinódus bizottságába a Vatikánban. Fabio Attard szalézi atya, a szalézi rend egyetemes ifjúságpasztorációs megbízottja pedig már a világiak, a család és az életvédelem kérdéseiért felelős dikasztérium tanácsadója szintén a Vatikánban.
Számunkra megtiszteltetés volt, hogy Rossano Sala szalézi atya, a szinódus titkára és Fabio Attard, a vatikáni dikasztérium tanácsadója a jelenlétükkel és nemes gondolataikkal gazdagították a találkozót. A szinódus dokumentumának ismertetése folyamán nemcsak e két szalézi atya munkásságát ismerhettük meg, hanem a szalézi lelkiségnek és a szalézi családnak hosszú éveken át szerzett ifjúságpasztorációs tapasztalatának kincseit is.
A katolikus egyház sokféle önkéntes szolgálat lehetőségét kínálja a fiataloknak, ezzel alkalmat adva nekik, hogy tettekben is megmutassák hitüket. Meggyőződésünk, hogy az Egyház akkor lesz vonzó, ha a szegényeket, szenvedőket, betegeket, rászorulókat szolgálja. Az Egyház felismerte a fiatalok érzékenységét manapság a társadalom és különböző kultúrák iránt, így azt is, hogy a fiatalok készek szolidaritást vállalni a missziós önkéntes szolgálat keretében. A missziós önkéntes szolgálat a fiatalok számára olyan ajándék, amelyet az Egyház nyújt. (IL 194-195) (ZD 137).
A záródokumentum (ZD) harmadik és negyedik fejezete az elkísérésről és a hivatás tisztázásáról számol be (ZD 91-113). Az elkísérés koncepciójának eredete az emmausz esemény. Ha kísérni szeretnénk valakit, akkor rendelkezésére kell állnunk az útján (a folyamat során), (amely törésen és osztáson) keresztül vezet be egy mély kapcsolatba. Törés és osztás: cum pane (mennyei) kenyér -- az emberi és szentségi mozzanatra utal. Érdekes, hogy a munkadokumentumban először a hivatás tisztázása szerepel, utána következik a kísérési folyamat (IL 106-136) – a záródokumentumban viszont fordítva. Az ifjúságpasztoráció kézikönyve szerint számunkra, a szaléziak számára az elkísérés maga a hivatás tisztázásának folyamata, amely három dimenzióban történik: először a környezetben megvalósuló elkísérés, majd a közösségben történő elkísérés, végül az egyéni módon megvalósuló elkísérés.
A szinódusban a fiatalok felfigyeltek arra, hogy az egyház pasztorális tevékenysége különböző hivatalokban oszlik szét: ifjúságpasztoráció, családpasztoráció, hivatástisztázó, iskola és egyetemi lelkészség, szociális, kulturális, szabadidős tevekénységek stb. A gyakorlat azt mutatja, hogy több pasztorációs terület több irodát igényel, amely esetenként kell is, de ebben a megosztott világban a fiataloknak egységes segítségre, nem megosztott bizottságokra van szüksége. Teljes elismerést kapott a szalézi ifjúságpasztoráció és missziós bizottság, mert együttműködik a missziós önkéntes ügyekben. Szükségünk van szinergiára, együttműködésre a tartományokon belüli lelkipásztori munkánkban (ZD 141). Irodai munka helyett projekteket kell kezdenünk az egyház különböző lelkipásztori területein, hogy koherencia, folyamatosság legyen. Személyes megtérés mellett az egyházon belül intézményi megtérésre lenne szükségünk (IL 198).
A záródokumentum 138. pontjában nem szerepel az „oratórium” kifejezés, de minden, amit a szalézi oratórium alatt értünk, szerepel benne, (nem szó szerint). Az egyház, csakúgy, mint az oratórium (a szaléziaknál) befogad, életre nevel, evangelizál, vidáman, barátként élhetnek benne a fiatalok. Az Egyházban az intézményi szellem helyett az oratóriumi családiasságot kell hangsúlyozni. A szinódus atyák is meg vannak győződve arról, hogy az egyház úgy, mint oratórium, legyen a fiatalok igazi otthona (ZD 138), amely fogad, amelyben családias szellem uralkodik. Valóban, ez teszi vonzóvá az Egyházat minden fiatal számára. Az Egyház így örömöt sugározhat, teret adhat, hogy bizalmi kapcsolatok alakuljanak a fiatalok között.
Don Bosco atyánkat a fiatalok alkotásvágya ösztönözte, hogy először oratóriumot, később egy társaságot alapítson. Don Bosco valóban a fiatalok dinamikájából észlelte a küldetést. Életrajzából is tudjuk, hogy nemcsak a fiatalokért és fiatalokkal együtt dolgozott, hanem folyamatosan figyelte a fiatalok dinamikáját is. Erre, a fiatalok dinamikájára hívja fel a figyelmet a fiatalok szinódusa.
Az Instrumentum Laboris (IL) 79. pontja a tékozló fiú apjának lelkületét úgy emeli ki, mint igazi felnőtt hozzáállást, mivel az az apa kétszer ment ki a házból: először azért, hogy befogadja gondatlan és erkölcstelen kisebbik fiát. Másodszor akkor, amikor keményszívű nagyobbik fiát fogadta, aki nem volt hajlandó a családdal együtt ünnepelni testvére haza(meg)térését. Az apa olyan felnőtt személy, aki a fiataloknak szabadságot adott, bátor volt, nem zárt ki senkit a házából, nagyvonalú volt, mindenkit befogadott, hogy ünnepeljen. Ilyen nagylelkű legyen az Egyház is a fiatalokkal.
Az Evangelii Gaudium apostoli buzdításában Ferenc pápa ezt vallja: „Bár nem könnyű megszólítani a fiatalokat, két területen előrelépés történt: az egyik annak a tudata, hogy az egész közösség evangelizálja és neveli őket; a másik annak a sürgőssége, hogy önállóbb szerepük legyen. El kell ismerni, hogy a közösségi kapcsolatok és az elkötelezettség aktuális válsága közepette sok az olyan fiatal, aki felajánlja szolidáris segítségét a világ bajaiban, és részt vesz a mozgalmiság és az önkéntesség különböző formáiban. Egyesek részt vesznek az Egyház életében, szolgálattevő csoportokat és különböző missziós kezdeményezéseket hívnak létre saját egyházmegyéjükben vagy máshol. Milyen szép, hogy a fiatalok „a hit vándorai”, s boldogok, hogy elvihetik Jézust minden utcára, minden térre, a Föld minden zugába!” Lényegében ez a gondolat tükröződik az Intrumentum laboris 119. pontjában: a fiatalokat misszionárius tanítványnak nevezi, mert a keresztségben ők is megkapták a küldetés feladatát, nemcsak a papok és a szerzetesek. Az egyház tegyen meg mindent, hogy megszüntesse a klerikalizmust. Dolgozzon a fiatalokkal együtt a fiatalokért. A fiatalok által tudja hatékonyan evangelizálni a fiatalokat.
A szinódus atyák fontos lelkipásztori feladatnak tartják, hogy a fiatalok felfogását alakítsák a házasságról, mert a házasság előtti szexuális kapcsolat, több partnerrel való szexuális élet, pornográfia, abortusz a házasság és az emberi méltóság (Isten akarata szerinti) eredeti képet eltorzítják. (IL 58.) Mindenkinek, aki a fiatalokkal foglalkozik, különösen a szaléziaknak meg kell fontolniuk az idők jeleit, a digitális kihívásokat, és szakítaniuk időt arra, hogy szemináriumokat és tanulmányi napokat szervezzenek a fiatalok számára.
A liturgiával kapcsolatos kérdéseket sem hagyták figyelmen kívül a fiatalok a szinódus kérdőívében. Úgy vélték, hogy a liturgia sokszor nem éreztette velük a közösség dinamikáját Jézus Testeként. A prédikációk sem relevánsak a fiatalok világában, sokszor nem kapnak választ kérdésükre, keresésükre. (IL 69) A fiatalokat vonzza az öröm, de a liturgia, illetve a keresztény közösségek sokszor nem kommunikálják ezt. A szinódus érzi, hogy sürgető feladat a liturgia megújítása, mert a Keresztény élet identitása az örömteli liturgikus élményekben rejlik (ZD 51): a liturgia ad alkalmat a csendre, elmélkedésre, imádságra is, és valóban a kegyelem forrása.
Természetesen a fiatalok szinódusa a szaléziak számára arra a kérdésre is ad ötleteket: hogyan tudnánk megvalósítani a küldetésünket a szegény fiatalok között? A szaléziak Isten szeretetének a jelei és hordozói lehetnének a fiatal migránsok szolgálatában (ZD 25-28 és 147), a visszaélések áldozatai között (ZD 29-31), a megsebzett fiatalok között (ZD 67) és az egyéb veszélyekben élő fiatalok között (ZD 40-44).
Az egyházban sokszor nem a fiatalok a problémásak, hanem a felnőttek, (IL 174) akik úgy élik meg keresztény hivatásukat, mint „kamaszos felnőttek” (adolescent adults): ,,langyos keresztények”, úgy élnek, mintha vége lenne a kereszténységnek, mint egy korszaknak, nem ápolnak élő kapcsolatot Jézussal tanítványaiként. Néha bürokratikus is az egyház, mert megmondja mindenkinek, mit kell tennie, alig kísér el valakit az életszentségre örömmel és családias szellemben.
Sok fiatal elhagyott bennünket, felnőtteket, keresztényeket, az egyházat, mert nem találkoztak bennünk az életszentséggel, szép, jó, igazán vonzó élettel. Azért is távolodtak el tőlünk, mert az egyház néha magában hordozza az individualizmust, spiritualizmust, saját világába zárkózást, függéseket, rutint, előre gyártott sémák ismételgetését, dogmatizmust, nosztalgiát, pesszimizmust, szabályokba menekülést. (Gaudete et exsultate 134. pont)
Találjunk minőségi időt a fiatalok előítélet és feltétel nélküli meghallgatására.
Egyházi szinten, a rend szintjén, akár a tartomány szintjén is a különböző bizottságok összehangolva szolgáljanak együtt, egységesen. Szomorú tény: néha könnyebb együtt dolgozni (civil és szociális) szervezetekkel, mint az egyháziakkal, rendtársakkal.
Lépjünk ésszel, szívvel és tevékeny kézzel a fiatalokkal együtt a fiatalok szinódusának folyamatába…
De Rossi Raja SDB/Szaléziak.HU
