Főoldal / Szalézi világ / Ma mi vagyunk Don Bosco - a rendfőnöki vikárius márciusi üzenete
Ma mi vagyunk Don Bosco - a rendfőnöki vikárius márciusi üzenete
2025-03-20 Csütörtök | #Szalézi világ | KIEMELT
üzenet •
„Te fogod befejezni a munkát, amit elkezdtem; én elkészítem a vázlatokat, te fogod kiszínezni.” (Don Bosco)
Kedves Barátaim! Egy nagyon fontos eseményre fogom fölhívni a figyelmeteket, mely a Szalézi Kongregáció előtt áll: a 29. Egyetemes Káptalanra. Hatévente kerül rá sor, és ez a legfontosabb esemény a Kongregáció életében.
Sok minden történik velünk, és sok fontos eseményt tartogat számunkra ez a jubileumi év, de én most mégis az Egyetemes Káptalanról szeretnék szólni, mert bár látszólag távol áll tőlünk, mégis mindannyiunkat érint.
Don Bosco, az Alapítónk tisztában volt azzal, hogy vele nem ér véget minden, hogy az övé csupán egy hosszú út kezdete lesz. Hatvanéves korában, 1875-ben egy napon azt mondta Don Giulio Barberisnek, egyik legközelebbi munkatársának: „Te fogod befejezni a munkát, amit elkezdtem; én elkészítem a vázlatokat, te fogod kiszínezni [...] én elkészítem a Kongregáció hozzávetőleges kereteit, de azoknak kell széppé tenni, akik majd utánam jönnek.”
Don Bosco ezzel a prófétai mondattal vázolta föl azt az utat, amelyre mindannyian hivatottak vagyunk; és a Don Bosco Szaléziak Egyetemes Káptalanja ennek megvalósításán dolgozik Torino-Valdoccóban jelenleg.
A karamellás prófécia
A mai világ nem olyan, mint Don Boscóé volt, de van egy közös jellemzőjük: jelentős átalakuláson megy keresztül. Don Bosco valódi célja nem volt más, mint emberibbé tenni a világot, mind materiális mind lelki síkon. Fontosnak tartotta a fiúk lelkének és fejének „feltöltését”, becsületes állampolgárokká nevelését. Ebben ma is ugyanolyan aktuális, mint akkor volt. A mai világnak szüksége van Don Boscóra.
Kezdetben mindannyian kapunk egy egyszerű kérdést: „Átlagos életet akarsz élni, vagy meg akarod változtatni a világot?” De beszélhetünk-e ma is célokról és eszményekről? Ha a folyó nem folyik tovább, mocsárrá válik. Ahogy az ember is.
Don Bosco nem hagyta abba a járást. Ma a mi lábunkkal teszi ezt.
A fiatalokkal kapcsolatban meggyőződése volt: „Az emberi társadalomnak ez a legérzékenyebb és legértékesebb része, amelyre a boldog jövő reménye épül, önmagában nem rosszrahajló természetű... mert ha néha előfordul, hogy már ebben a korban vannak bennük hibák, az inkább meggondolatlanságból, mint rosszindulatból történik. Ezeknek a fiataloknak valóban szükségük van egy jótékony kézre, amely gondoskodik róluk, neveli, vezeti őket...”.
1882-ben a genovai munkatársak előtt tartott előadásában azt mondta: „A veszélyben lévő fiatalok összegyűjtésével, oktatásával, nevelésével az egész társadalomnak jót teszünk. Ha az ifjúságot jól neveljük, akkor idővel jobb nemzedékünk lesz.” Ez olyan, mintha azt mondanánk: csak a nevelés képes megváltoztatni a világot.
Don Bosco szinte ijesztő látnoki képességgel rendelkezett. Soha nem mondta azt, hogy „mostanáig”. Mindig azt mondta: „mostantól kezdve”.
Guy Avanzini, egy neves egyetemi professzor kitartóan hangoztatja: „A 21. század pedagógiája vagy szalézi lesz, vagy nem lesz.”
1851-ben egy este Don Bosco az egyik első emeleti ablakból egy marék cukorkát dobott a fiúk közé. Nagy vidámság tört ki az udvaron, és az egyik fiú, aki látta őt mosolyogni az ablakban, odakiáltott neki: „Ó Don Bosco, ha látná a világ minden részét, és mindegyikben ennyi sok oratóriumot!”
Don Bosco derűs tekintetét az égre szegezte, és így válaszolt: „Ki tudja, talán eljön a nap, amikor az Oratórium gyermekei tényleg szét lesznek szórva az egész világon.”
De mi is az az Egyetemes Káptalan? Miért kell ezeket a sorokat egy olyan témára „pazarolni”, amely kifejezetten a Szalézi Kongregációra vonatkozik?
A távoli messzeségbe tekintve
A Szalézi Szent Ferenc Társaság Alapszabályai így határozzák meg az Egyetemes Káptalant: „Az Egyetemes Káptalan a Társaság egységének fő jele a maga sokféleségében. Testvéri találkozó, amelyben a szaléziak közös vizsgálódást végeznek, hogy hűségesek maradjanak az evangéliumhoz, meg az Alapító karizmájához, és legyen érzékük az idők és a helyszínek szükségletei iránt.
Az Egyetemes Káptalan által az egész Társaság – az Úr lelke vezetésével – igyekszik megismerni a történelem egy-egy meghatározott időszakában mi az Isten akarata, az Egyház jobb szolgálata érdekében.” (146)
Az Egyetemes Káptalan tehát nem a szaléziak magánügye, hanem egy nagyon fontos gyűlés, amely mindannyiunkat érint, az egész Szalézi Családot és azokat, akik magukban hordozzák Don Boscót, mert a középpontban az emberek, a misszió, Don Bosco karizmája, az Egyház és mindannyian állunk.
Az Istenhez és Don Boscóhoz való hűségre összpontosít, és a különböző idők és helyek jeleinek meglátásának képességére. A hűség, amely folyamatos változást, megújulást jelent, azt a képességet, hogy messzire előre nézzünk, ugyanakkor szilárdan a földön maradjunk.
Ezért mintegy 250 szalézi rendtárs gyűlt össze a világ minden tájáról, hogy imádkozzanak, gondolkodjanak, találkozzanak egymással és messzire előre tekintsenek... végig hűen Don Boscóhoz.
Majd ebből építkezve megválasszák az új Rendfőnököt, Don Bosco utódját és az Egyetemes Tanácsot.
Hidd el kedves olvasó Barátom, hogy ehhez nagyon is közöd van. Miért mondom ezt neked? Azért, hogy imádságoddal kísérj minket. Imádság a Szentlélekhez, hogy segítsen a káptalan minden tagjának megismerni Isten akaratát az Egyház jobb szolgálata érdekében.
Úgy gondolom, hogy a 29. EK, és ebben biztos vagyok, ez lesz: Isten megtapasztalása, hogy megtisztítsuk a Don Bosco által ránk hagyott vázlat további részeit, ahogyan azt a Kongregáció történetében mindig is tették az összes Egyetemes Káptalanon, mindig hűen az ő tervéhez.
Biztosak vagyunk benne, hogy ma is képesek leszünk hűnek maradni az Úr Jézushoz, karizmánkat követve.
Nem vagyunk egyedül ebben a küldetésben, és tudjuk és érezzük, hogy Mária, a Keresztények Segítsége, az Egyház Segítsége, a hűség példaképe, támogatni fogja mindannyiunk lépteit.
Fordította: Szabó Judit
bollettinosalesiano.it/ Szaléziak.hu
