Főoldal / Szalézi világ / Maddalena Morano, aki megfogadta Don Bosco tanácsát
Maddalena Morano, aki megfogadta Don Bosco tanácsát
2019-11-15 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
November 15-én emlékezik meg az Egyház Boldog Maddalena Moranóról, a Segítő Szűz Mária Leányáról, akit 25 évvel ezelőtt a ma már szent II. János Pál pápa avatott boldoggá a szicíliai Cataniában.
Maddalena Katarina Morano 1847. november 15-én született a Torino közelében fekvő Chieri nevű kisvárosban. Mindennapi küzdelmeikben a megélhetésért a szorgalom és az Istenbe vetett bizalom vezérelte őket. A családban szeretet, imádság és megértés uralkodott, de ne volt híja a szenvedésnek sem. A legnagyobb csapás akkor érte a családot, amikor meghalt az édesapa és a legidősebb leány. Magdolna ekkor csupán nyolc éves volt.
Abban az időben a család már átköltözött Buttigliera d Asti faluba. Élni kellett, megkeresni a kenyérre valót, bátyja, Péter pedig nem végezhetett nehéz munkát. Magdolna okos gyermek volt és szeretett iskolába járni, de édesanyja mégis arra kérte, hogy hagyja abba az iskolát és üljön a szövőszék mellé. Magdolna nagylelkű volt és jólelkű, és megértette, hogy az élet terheit együtt kell hordozniuk, de lassacskán elvesztette életörömét, nyitottságát, még játszani sem volt kedve, és a szomorúság beférkőzött a szívébe. Anyai nagybátyja, aki pap volt, észrevette ezt és elhatározta, hogy könyveket és füzeteket vesz Magdalénának és havonta egy bizonyos összeget ad az édesanyjának, hogy a kislány folytathassa a tanulást. Magdolna nem hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hanem messze túlszárnyalt minden belé vetett bizalmat.
Gyorsan felfedezte, mi élethivatása: tanítónő szeretett volna lenni. Úgy tűnt neki, hogy könnyű, természetes és magától értetődő dolog tanítani a gyerekeket. Írni, olvasni és imádkozni tanította őket; játszott velük és megtanította őket a helyes viselkedésre. Amikor Buttigliera plébánián óvoda nyílt, Magdolna ebben az óvodában „óvónéni” lett és tizenöt évesen pénzkeresővé vált. Igaz, a fizetés nem volt sok, de elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy segítse a családját és tovább képezze magát. Miután letette a vizsgát tanításból az általános iskola alsó osztályaiban, képesítve volt az osztálytanításra. A fiatal és tehetséges tanító néni híre gyorsan elterjedt az egész vidéken. Tehetsége volt a tanításhoz, már 17 évesen tanítói oklevelet szerzett. 19 éves korában kezdett el tanítani Montaldóban, Torino mellett. Szorgalmasan és talpraesetten végezte munkáját tizennégy éven keresztül, közben kivívta magának az egész falu tiszteletét és megbecsülését.
Mégis, mindez korántsem elégítette ki szellemi igényeit. A szíve a mély és erőteljes lelkiség után vágyódott. A napi szentmise és a rózsafüzér elimádkozása, sűrű keresztútjárás és imádság az eucharisztikus Jézus előtt életadó nedvekkel töltötték el és erősítették a motiváltságát. Húszéves korában felfedezte az önmegtartóztató áldozatok örömét. A lelkében álmodni kezdett egy másik álmot: az Istennek szentelt életről, mint szerzetes nővér.
Magdolna tanácsot kért lelki vezetőjétől, hogy mit tegyen, és miután a megtakarított pénzéből vásárolt egy házat édesanyjának, hogy biztosítsa neki a felhőtlen öregséget, egy napon elindult Torinóba, hogy beszéljen Don Boscóval.
A tizenkilencedik század hetvenes éveiben Don Bosco és az ő műve a szegény gyermekek javára már közel és távol is ismert volt. Magdolnának lehetősége volt rá, hogy megismerkedjen vele egyikén az ismert piemonti sétáinak a fiúkkal.
– Ön, mint egy nővér, aki klauzúrában él? Nem, semmiképpen! Kiesne a zsolozsmáskönyv a kezéből! – mondta neki Don Bosco egy kicsit tréfásan, egy kicsit komolyan. Mert valóban, vonzódása a neveléshez és oktatáshoz teljesen összhangban állt Don Bosco megelőző nevelési módszerével. Így Morano Magdolna 1878-ban, Nagyboldogasszony napján csatlakozott a Segítő Szűz Mária Leányaihoz, mint jelölt.
Óhaja, hogy teljesen Istennek ajánlja fel magát, nem csak egy költői kép volt, vagy idealista fantázia az életről, hanem egy érett, komoly és határozott nő döntése; tudott tűrni, mert már számos áldozatot vállalt és tudta, hogy a szentségért drágán meg kell fizetni. De éppen ebben a felismerésben rejlett az ő ereje. „Kerül, amibe kerül!” – ez a mottó követte egész élete során. Ezt csak azok mondhatják, akik nem félnek az áldozatoktól. A szentséghez, ugyanis, semmilyen ár sem túl magas, a szentségért odaadunk mindent, amink csak van.
Első szerzetesi fogadalmát 1879-ben tette le, egy évvel később pedig örökfogadalmát is. Mivel tanítókból sosem volt elég, Magdolna azonnal tanítani kezdett a nővérek intézetében Nizza Monfferatóban.
1880-ban örökfogadalmommal Istennek szentelte magát, és azt kérte az Úrtól, hogy „addig élhessen, ameddig el nem jut az életszentségig”.
1881-ben Szicíliára küldték felügyelőnőnek, igazgatónőnek, és a novíciák mesternőjének. Itt megkezdte gyümölcsöző oktatói és nevelői munkáját a munkásosztály béli fiatal nők körében. Folyamatosan "egy pillantást vetve a földre és tízet az égre", iskolákat, oratóriumokat, kollégiumokat, műhelyeket nyitott a sziget minden pontján. Mint kinevezett tartományfőnöknő, megszervezte a képzést az új hivatások. A körülötte kialakuló közösségi légkörnek és apostoli szorgalmának hatására számos új hivatás született. Sokrétű apostoli munkáját a püspökök is nagyra becsülik és bátorítják. Cataniában rábízták az egész hitoktatás vezetését, új oratóriumok, és a Tanítóképző Intézet diákotthonának megalapítását.
Maddalena Morano mélységesen tiszteli Szent Józsefet és a Segítő Szűz Máriát, akik segítik munkájában. Sikerült neki hűségesen elsajátítania Don Bosco karizmáját és a megelőző módszert. Miután egy daganatos betegség megtámadta a szervezetét, Morano anya 1908. március 26-án Cataniában meghalt. Halálakor Szicíliában 18 ház, 142 nővér, 20 novícia és 9 olyan lány volt, akik felvételüket kérték a rendbe. Földi maradványait Ali Termében (Catania) tisztelik.
Hol talált Maddalena Morano ennyi erőt, hogy derűsen éljen meg minden percet? Jegyzetfüzetében a következő elhatározásokat találjuk:
* teljességgel megélni az Isten és a felebarát iránti szeretetet, és a nyíltságot az elöljárók felé
* elfogadni Istent, mint az egyetlen jót, mint az egyetlen barátot, és a szívünk egyetlen menedékét
* soha nem állni a kegyelem útjába engedve saját egoizmusunknak
* őrizni a lélek nyugalmát elfogadva a szegénységet és átformálva azt Istennek való teljes önátadássá.
"A szentséget nem lehet néhány nap alatt elérni; de akarni kell, folyamatosan kérni kell Istent, és azonnal el kell kezdeni" – mondta.
Szaléziak.HU
