Főoldal / Szalézi világ / Margherita Occhiena - egy példakép az anyák számára
Margherita Occhiena - egy példakép az anyák számára
2021-11-25 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
November 25-én emlékezik meg a Szalézi Család Tiszteletreméltó Margherita Occhiena - Margit mama, Bosco Szent János édesanyja égi születésnapjáról. Torinóban halt meg, tüdőgyulladásban, 1856. november 25-én, 68 évesen. Sok fiatal sírva kísérte utolsó útjára, mintha a saját édesanyja koporsója után menne. Szalézi nemzedékek hívták, és hívják továbbra is egyszerűen Margit mamának.
„A bölcsőt ringató kéz uralja a világot” – tartja a régi mondás. Ez ritkán volt annyira igaz, mint Margit mama, az ifjúság nagy apostolának, Don Boscónak az édesanyja esetében. „Édesanyám neve Occhiena Margit volt Capriglióból; apámat Francescónak hívták. Földművesek voltak, akik munkával és takarékossággal becsületesen keresték meg a mindennapi kenyeret” – írta szüleiről Don Bosco. Margit egy egyszerű parasztlány volt, de már fiatalként dísze volt az erény, a bátorság és a józanész. Férje korai halála után (Margit csupán 29 éves volt) egymaga nevelt három fiúgyermeket, ápolta anyósát, miközben vezette a családi gazdaságot. Mint a többi környékbeli parasztasszony, kaszálta a füvet, szántott, vetett, aratott és a kévéket begyűjtötte a csűrbe. A cséplést is ő végezte. A szőlőskertben is mindenre neki volt gondja: a takarásra, metszésre, kötözésre, szüretre és a borkészítésre.
A munkától kérges lett a tenyere, de azért gyengéden simogatta gyermekei fejét. Szorgalmas, dolgos asszony volt, ugyanakkor jó édesanya is. Szeretettel, de határozottan nevelte fiait. Száz esztendő múltán a pszichológusok úgy írnak erről, hogy a gyerek jó neveléséhez szükséges az édesapa igényes és az édesanya derűs és vidám szeretete. Margit mamában párosult a vele született egyensúlyi érzék a határozottsággal és a derűs örömmel. Nevelőként Don Bosco majd sokat köszönhet édesanyjának.
Occhiena Margit ösztönös nevelési módszeréből nem hiányzott az élet vallásos érzéke. Az ő szemében Isten olyan nagy valaki volt, akiben végtelenül és fenntartás nélkül megbízott. Jó és gondviselő Atya volt, ő adta a mindennapi kenyeret és olyan dolgokat is megengedett, amit nehezen lehetett megérteni, de ő tudta, hogy „miért”, és ennyi elég volt. Nem volt művelt asszony, de hosszú történeteket tudott kívülről az Ószövetségből és az Evangéliumból. Margit mama egyszerűen és érthetően tárta fel az evangélium igazságait, olyan embert akart nevelni, aki ebben az életben a Földön jár, de készül az elkövetkezendőre is. Szükségesnek tartotta az imádságot, azaz az Istennel való beszélgetést, hogy legyen ereje adni és jót tenni.
Margit jó anya volt, kedves, de határozott és erélyes. A gyerekek tudták, hogy a „nem”, nála nemet jelent. Szeszélyeik nem hatották meg. Munkára és becsületes életre nevelte gyermekeit. Mindig ügyelnie kellett minden fillérre, ennek ellenére tudott segíteni a szükségben szenvedőknek
Később, amikor szeretett János fia segítségét kérte a torinói oratóriumához, ő nagylelkűen válaszolt a hívására. Ismét anya lett – ezúttal több száz elhagyott, magányos, szegény, árva fiú édesanyja. Margit mama jelenléte családdá változtatta az Oratóriumot. Élete tíz éven át összefonódott fia életével és a szalézi mű kezdetével. Ő volt a Don Bosco első és legfőbb munkatársa; ő lett az anyai elem a megelőző módszerben. Anélkül, hogy észrevette volna, ő volt a Szalézi Család „társalapítója”.
Don Bosco életrajzaiból, vagy a szent emlékirataira támaszkodva kapunk a lehető legteljesebb képet erről a nagyszerű asszonyról, aki követhető példa az anyák számára és bátorítás a gyermeknevelés szent feladatában rejlő nehézségekben.
Az 1854-es kolerajárványban Margit mama is nagy tanúságot tett a jótékonyságról. A fiatalok számítottak rá. Gyakran előfordult, hogy a betegeknek nem volt lepedőjük, takarójuk vagy fehérneműjük. A gyerekek jelentették Margit mamának, aki a ruhatárból adott abból a kevésből, amijük volt. Pár nap alatt minden elfogyott. Egy fiatal betegápoló jelezte Don Boscónak, hogy egy beteg csak száraz faleveleken fekszik, még egy lepedő sincs alatta. „Kaphatnék valami takarót?” Margit mama gondolkodott egy kicsit, majd bement a kápolnába, hogy levegye az oltárról a fehér terítőt és odaadta a fiúnak: „Vidd el a betegeknek. Nem hiszem, hogy az Úr zokon veszi.”
Anélkül, hogy tudta volna, rájött arra, amit Aranyszájú Szent János évszázadokkal korábban mondott: „Tisztelni akarod Krisztus testét? Ne menj el mellette, ha ruhátlan: és ne itt, a templomban tiszteld meg selyemruhákkal, hogy odakinn, ahol fázik és mezítelen, elmenj mellette.” (In Matthaeum homilia 50,3. PG 58:508.)
Krisztusnak, aki az oltáron van, nem palástra van szüksége, hanem tiszta lelkekre.
Szaléziak.HU
