Főoldal / Szalézi világ / Matilde Salemre bízzuk Szíria népét
Matilde Salemre bízzuk Szíria népét
2018-02-27 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A mai napon emlékezünk meg Isten szolgálójára, Matilde Salemre, erre az aleppói születésű szíriai asszonyra, és imáinkban rábízzuk szenvedő népét, hozzá fordulunk közbenjárásért, hogy az Úr adjon Szíriának békét és igazságot.
Matilde Chelot Salem 1904. november 15-én született egy jómódú aleppói családban. 1922. augusztus 15-én, fiatalon, 18 éves korában feleségül ment egy gazdag üzletemberhez, Georges Elias Salemhez. A boldog házasság örömét azonban elhomályosította, hogy a férjének törékeny egészsége és hogy nem lehetett gyermekük.
1944. október 26-án Matilde özvegy maradt, és egy pillanat alatt rájött, hogy új életet kell kezdenie. Ekkor ébredt rá valódi hivatására. Elutasította egy újabb házasság lehetőségét, beleértve a lehetőséget, hogy anya legyen, hiszen még fiatal volt, és helyette a legnagyobb szeretettel, teljesen odaajándékozta magát felebarátainak, határtalan elkötelezettséggel a szegények, a rászorulók felé. A város szegény fiataljai lettek a családja, akikkel valóban úgy bánt, mintha az édesanyjuk lenne. Együttműködve Aleppo görögkatolikus érsekével, mons. Isidoro Fattallal, elkötelezte magát, hogy azzal a jelentős tőkével, amit a szerencsés üzleti befektetésekkel nyert, megvalósítja a nagy tervet, amit férje, Georges hagyott rá örökül. A Georges Salem Alapítványt a Don Bosco Szaléziakra bízta 1947-ben, és ettől kezdve ők lettek az otthona és családja. Családját a város szegény fiataljai alkották, akikkel valóban úgy bánt, mintha édesanyjuk lenne.
Egy kis házat építtetett az Intézet mellé. Innentől fogva a szaléziak alkották otthonát és családját. Ide hozta el férjének földi maradványait, és ő maga is ide lesz majd eltemetve. Rövid időn belül az aleppói gyerekek Margit mamájává vált. Rengeteg lelki élménnyel gazdagodott: szalézi munkatárs, Assisi Szent Ferenc leánya, a Végtelen Szeretet Művének alapítónője lett. Nem volt olyan jótékonysági intézmény, amelyet ne támogatott volna: hitoktatók társasága, Szent Vince konferenciák, nyári táborok a szegény és elhagyott gyermekek számára, Vöröskereszt, fiatal bűnözők nevelésének segítése…
1959-ben megállapították, hogy rákos beteg. Az orvosok diagnózisára csak egyetlen mondatot válaszolt: „Köszönöm, Istenem”. Ekkor kezdődött húsz hónapig tartó keresztútja, és önmaga teljes kiürítése. Végrendeletében minden vagyonát különböző jótékonysági szervezetekre hagyta, még azt is ki tudta mondani, hogy: „Egy olyan házban halok meg, ami nem az enyém többé.”
1961. február 27-én halt meg szentség hírében, 56 éves korában. Szeretett férjéhez, Georgeshoz hasonlóan Aleppóban temették el, a szaléziak templomában.
IMA:
Ó, Atyánk, aki Isten Szolgájában, Matilde Salemben
egy olyan nőt adtál nekünk, aki képes volt "a szívével látni",
támogatta a karitatív műveket és a testvériség szellemét
különböző felekezetű keresztények és más vallású testvérek között,
az ő közbenjárásával kérjük a megbékélés és a béke ajándékát
szeretett Szíriájában és a Közel-Keleten,
hogy az igazság és a remény virágozhasson a szívekben és az emberek között.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen!
Don Pierluigi Cameroni SDB/Szaléziak.HU
