Főoldal / Magyar Tartomány / Mi a szaléziaknak szurkolunk! - Második nap Magyarországon a mai Don Boscóval
Mi a szaléziaknak szurkolunk! - Második nap Magyarországon a mai Don Boscóval
2018-11-02 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
rendfőnök • Ángel Fernández Artime • látogatás • Kazincbarcika •
Don Ángel Artime látogatásának második napján, november 2-án felkereste a kazincbarcikai szalézi közösséget, ahol a plébánián először a tartományi tanáccsal vonult el értekezni, majd szentmisét mutatott be paptársaival a Szent Család-templomban, a nap további részét pedig a fiatalokkal töltötte a Don Bosco Sportközpontban.
Azért esett pont Kazincbarcikára a választás, mert Magyarországon a szaléziak tevékenységének lelkiségi, irányítási és jogi központja ugyan Óbuda, a lelkipásztori munkáé viszont Kazincbarcika, ahol népes szerzetesi közösség van jelen. Ternyák Csaba egri érsek a szaléziakra bízta a kazincbarcikai plébániát, egy szakiskolát kollégiummal és egy gimnáziumot vezetnek és működtetik a Don Bosco Sportközpontot. De nem akarnak megállni ennél, merész terveket szőnek, amelyek első lépése egy tágas rendház, ami már a megvalósítás küszöbén áll.
A templom előterében fiatalok egy csoportja sorfalat állva fogadta az érkező rendfőnököt, aki mindegyikükkel kezet fogott, megsimogatta az arcukat, vagy megölelte őket. Néhányan komolyan meglepődtek, amikor látták a főelöljárő közvetlenségét, szinte félve, vonakodva fogadták el a feléjük nyújtott kezet, mintha el sem akarnák hinni, hogy ez valóság lehet, hogy egy ilyen „nagy ember” ilyen egyszerű, közvetlen, szeretetteljes módon kezet rázhat velük.
A fiatalok színes műsorral várták a rendfőnököt, amelyet a Szalézi Ifjúsági Mozgalom fiataljai koordináltak Quadros Lytton atya, ifújsápasztorációs megbízott vezetésével. A kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tanulójának tornagyakorlata után az animátorok csoportjának „történelemórája” következett, amelyen igyekeztek röviden bemutatni Magyarország történelmét, és ezen belül a magyar szalézi történelmet is. Ezek után a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium műsora néptánccal, pantomimmel és egy tanár-diák kórussal folytatódott. "Ezek a diákok lehet, hogy elfelejtik majd azt, amit tanáraik tanítottak nekik, de hogy ma együtt énekeltek velük, azt soha" - emelte ki a rendfőnök.
A műsor bevezető része után Artime atyát a színpadra hívták, aki megdicsérte a látott produkciókat és hangsúlyozta, hogy Don Bosco álmát csak együtt tudják megvalósítani.
„ Ha rátok nézek, azt látom, hogy a szalézi jövő nagyon szép” – mondta, majd így folytatta: „Don Bosco soha nem mondta a gyerekeknek, hogy mindent tudnak és tökéletesek, csak annyit mondott: »Ha akarsz, jöhetsz« - ugyanezt szeretném én is mondani nektek: a szalézi központok mindig nyitva állnak előttetek és a családjaitok előtt. Nem kérdezzük, hogy milyen vallásúak vagytok, szegények vagy gazdagok, nem érdekel, hogy milyen politikai vonalat követtek… Ez Don Bosco! Elég, hogy fiatalok vagytok, hogy szeressünk benneteket, és ez kell hogy legyen a jelen és a jövő Magyarországon is!”
Válaszolva a fiatalok kérdéseire elmondta, hogy soha nem gondolta, hogy egyszer belőle rendfőnök lesz és nagyon meglepődött, amikor ez megtörtént. Sokszor kérdezte imáiban a Jóistent, miért éppen őt választotta, de elmondhatja, hogy ez egy nagyon szép út. Szolgálata legnagyobb kihívásaként jelölte meg, hogy segítsen a szalézi testvéreinek és az egész Szalézi Családnak a világon, hogy hűségesek maradjanak a szalézi karizmához, hogy olyan szaléziak és olyan Szalézi Család legyenek, amilyeneknek Don Bosco szeretné látni őket, és ne tévedjenek le erről az útról. Azt szeretné, hogy ha ma belépne ide Don Bosco és körülnézne, azt mondhatná, hogy igen, ezek az ő szaléziai, igen, ő is itt szeretne lenni, ez az, amit ő is csinált volna. Ez az, amit megkísérel elérni munkatársaival.
Igazat adott a fiatalok meglátásának, hogy a mai ifjúságra jellemző, hogy nem akarnak szolgálni, nincsenek előttük nagy ideálok, de megjegyezte, hogy ez főleg az európaiakra jellemző. Mivel itt gazdaságilag jó a helyzet, úgy tűnik, hogy jól vannak, mindazonáltal, ami a legértékesebb, az nem megvásárolható. Hangsúlyozta, hogy a szinódussal kapcsolatosan végzett felmérések szerint az európai fiatalok boldogtalanabbak, mint a többiek. Sokkal jobban élnek, mégsem boldogok. Rámutatott, hogy célokat kell kitűzni, álmok kellenek, amiben hisznek és nagyon fontos, hogy lehetőséget teremtsenek nekik, ahol másokat tudnak szolgálni, mert amikor valaki ingyen tesz valamit valakiért, akkor olyan boldogságot érez, amit máshol nem tud megtalálni. Ahol a fiatalok csak maguknak élnek, azok egoista társadalmak.
A feltett kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy az egyetemi diploma nem lehet egy fiatal egyetlen életcélja, csak eszköz kell hogy legyen, hogy teljesnek érezzék magukat az életben. A legfontosabb mindenki számra, hogy megtalálja az élethivatását, ez fontosabb, mint hogy valakinek mi lesz a munkája. Ha valaki családot szeretne, akkor készülnie kell a családos életre, megtanulni az önátadást, az önmegtagadást és kell hogy legyen egy álma. „Van egy álmod az életedről? Tudod, mit akarsz?” – tette fel a kérdést a jelenlevő fiataloknak. Rámutatott, hogy egy igazi keresztény fiatal nem csak azt kérdezi, hogy mit akar ő az élettől, hanem hogy mi Isten terve az ő életére, és ha ezt fölismeri, akkor bátran elfogadja.
A beszélgetés végén a rendfőnök hozzátette: „Nyolcvankét nemzetet látogattunk meg négy és fél év alatt, és mindenhol találtunk csodálatos fiatalokat. Kedves szülők, a gyermekeitek tényleg nagyon csodálatosak! Úgy tűnik, hogy a fiatalok helyzete nehezebb azokban az országokban, ahol nagyobb a felelősség, de a mi jövőnk attól függ, hogy milyenek a fiatalok az adott országban. Hinnünk kell benne, hogy a fiatalok nagyon sokat tudnak adni nekünk! Ha mi, szaléziak nem hinnénk a fiatalokban, akkor jobb lenne, ha bezárnánk az összes házainkat! De mi hiszünk bennük! És ha a fiatal generációnak mély hite van, akkor nagyon sokat fog elérni.”
Végül mindannyiukat meghívta Rómába.
Ezek után a Don Bosco Szakközépiskola és a herbolyai szalézi oratórium fiataljainak műsora következett. Don Bosco éléettörténetének egy rövid epizódját mutatták be, a történetet saját oratóriumuk tevékenységeivel ötvözve, ezzel bizonyítva a Don Boscó-i elképzelés időszerűségét, majd a végén együtt elénekeltek egy szívhez szóló éneket Fülöp Tibor testvér vezetésével.
Zárásként egy nagy, közös csoportkép készült, amelyen a fiatalok büszkén viselték a rendfőnöki látogatás alkalmából készült "szurkolói" sálakat. A végtelennek tűnő egyéni és kiscsoportos fotózás után a rendfőnök távozott, de a fiatalok még maradtak: eljött a találkozások, nagy beszélgetések ideje, az élmények megosztása, néptánccal, sporttal, tarka programokkal, amelyek egészen a késő éjszakába nyúltak, amíg az utolsó autóbusz is el nem hagyta a Sportközpont parkolóját. „Köszönjük, hogy itt voltatok és együtt vehettünk részt veletek ezen a fantasztikus napon! Legközelebb találkozunk!” – írták a Szalézi Ifjúsági Mozgalom fiataljai közösségi oldalukon.
Szaléziak.HU
