Főoldal / Szalézi világ / Mianmar – A földrengés után is elkötelezetten a leginkább rászorulók mellett
Mianmar – A földrengés után is elkötelezetten a leginkább rászorulók mellett
2025-07-16 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Három és fél hónappal a pusztító, 7,7-es erősségű földrengés után, amely március végén sújtotta Mianmart, a vészhelyzet továbbra is fennáll. Mandalay és Sagaing régiói, a földrengés epicentrumai továbbra is a pusztítás, a szegénység és a bizonytalanság jellemezte valósággal néznek szembe. Ebben a helyzetben a szalézi misszionáriusok soha nem hagyták abba a lakosság legkiszolgáltatottabb részének elkísérését. Az elmúlt hetekben megduplázták elkötelezettségüket az áldozatok életének újjáépítését célzó hosszú távú globális segélyterv iránt.
„A lakosság már eleve szenvedett a politikai válságtól. Most még nagyobb fájdalommal néznek szembe e természeti katasztrófa miatt” – mondja Don Bosco Nyi Nyi, a mianmari szalézi altartomány elöljárója. „A földrengés házakat, iskolákat, templomokat és egészségügyi központokat pusztított el. Sok lakóhelyét elhagyni kényszerült család menekült el a fegyveres összecsapások elől, és ideiglenes menedékhelyeken élt, amelyek össze is omlottak. Még mindig a földön alszanak, műanyag ponyvák alatt, egészségtelen körülmények között, miközben az esőzések csak rontanak a helyzeten” – folytatja a szalézi.
A szalézi misszionáriusok eközben megköszönik a Szalézi Családnak a mianmari népnek az elmúlt hónapokban nyújtott támogatást, és hangsúlyozzák, hogy „a lakosságnak most hosszú távú segítségre van szüksége: lakhatásra, tiszta vízre és megfelelő higiéniára. A gyerekeknek vissza kell menniük az iskolába, a tanároknak pedig támogatásra van szükségük ahhoz, hogy újra elkezdhessék a tanítást. Azoknak, akik elvesztették gazdaságaikat vagy kisvállalkozásaikat, segítségre van szükségük az újrakezdéshez. A kórházak és klinikák már eleve szűkösek voltak a legsúlyosabban érintett területeken, és most túlzsúfoltak vagy romosak. A krónikus sérülésekkel vagy betegségekkel küzdő emberek csendben szenvednek. Sok család megtapasztalta a háborút, a kitelepítést, most pedig egy földrengést. A fájdalmuk mély.
Egy Min Gun nevű városban, körülbelül egy órányi autóútra Sagaingtól, a földrengés epicentrumától, körülbelül 1200 család él egy hatalmas táborban. Minden család kénytelen egy négy négyzetméteres kunyhóban lakni. Hét faluból érkeztek ebbe a táborba a földrengés és a politikai instabilitás miatt.
Emiatt a szalézi misszionáriusok egy strukturált segélytervet indítottak, amely öt kulcsfontosságú területre összpontosít: oktatás, táplálkozás, gyermekgondozás, egészségügy és élelmiszersegély.
Don Bosco Nyi Nyi atya hozzáteszi, hogy a számos nehézség ellenére a helyi közösség csodálatra méltó bátorságról tesz tanúbizonyságot. Az önkéntesek, vallási csoportok és segélyszervezetek mindent megtesznek, hogy mindenkin segítsenek, még akkor is, ha a szükségletek meghaladják a rendelkezésre álló erőforrásokat.
Mindezek fényében a madridi szalézi missziós iroda, a Misiones Salesianas új felhívást tett közzé, amelyben hangsúlyozza, hogy „Mianmar népe továbbra is szenved, és csak azt kérik, hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy méltóságteljesen újjáépíthessék az életüket.”
ANS-Mandalay/Szaléziak.HU
