Az igazi vakációs házi feladatok élvezetesek és szükségesek a boldoguláshoz. Íme néhány.
A vakációnak nem kell üres, talán kicsit unalmas időnek lennie, hanem az élvezetes felfedezések időszakának. Például:
A lelkesedés
A lelkesedés az affektív dimenzióba oltott első érték. Nem nyilvánvaló, hogy ahol nincs érzelmi lendület, ott nincs humusz a lelkesedés megszületéséhez? R. Waldo Emerson amerikai filozófus és esszéista joggal érvelt amellett, hogy „soha semmi nagyot nem sikerült lelkesedés nélkül”megtenni. A tudás hatalom, de a lelkesedés az, ami átfordítja a kapcsolót!
Mindez a lelkesedés által megvalósított nagyszerű személyiség öröme. Ha ma túl sok szürkeség nehezíti a világot, az azért van, mert folyamatosan elfelejtjük, hogy az élet nem csupán egy szertartás, hanem lángolás.
A rácsodálkozás
Ez is egy olyan érték, amely csak az érzelmi dimenzióból fakadhat, amely egy bizonyos ponton "ó!" és csodálkozássá alakul. „Azért létezem, hogy csodálkozzak!” – foglalta össze élete értelmét ezzel a három szóval az ismert német író, Goethe. A híres író megértette, hogy a rácsodálkozás valóban különleges érték, amely nem hiányozhat a sikeres emberből. Goethének minden oka megvolt rá. A csodálkozás megenyhít. A rácsodálkozás a tudás kapuja. „A mindenre rácsodálkozás az első lépés a felfedezés felé” – mondta Louis Pasteur francia tudós.
A rácsodálkozás a fiatalság. „Talán ma már öregnek születünk” – jegyezte meg finoman Vittorio Rossi író.
Miért öregnek? "Mert - válaszolta - gyerekkorunk óta elveszítjük azt a képességünket, hogy "ó!"-t mondjon a szánk és szívünk, amely majd kiugrik, mint a madár a kalitkából.” Röviden: rácsodálkozás nélkül kezdettől fogva unalmas, üres, öreg az életünk.
A mérhetetlenség
„A kertben esténként apám gyakran magyarázta nekünk, gyerekeknek a csillagokat” – mondja egy egyetemi tanár. „Szavaiból éreztem, hogy csodálja a csillagok szépségét és a világegyetem nagyságát. Nem emlékeztem az egyes csillagképekre. De még ma is, amikor felnézek az éjszakai csillagos égboltra, lenyűgöz, amit látok. A csillagászatnak köszönhetően tudom, milyen messze vannak a csillagok a Földtől, és hogy csak egy kis részüket látjuk. Annál nagyobb áhítattal szemlélem a csillagos éget. Elképzelem, milyen kicsi a Földünk a számtalan csillaghoz képest, amelyet láthatunk, és a még több csillaghoz képest, amelyek láthatatlanok maradnak számunkra. Ilyenkor nem csak a szépség, hanem a teremtés nagyszerűsége is megdöbbent. És megállok. Ugyanakkor, ahogy a csillagos égboltra felnézek, ez összeköt azzal a sok emberrel, akit ismerek, akik most a saját országukban, tőlem távol, ugyanarra az égboltra néznek fel".
A nyári hónapokban találkozunk a nappal, a holddal, a csillagokkal és a bolygókkal. Figyeld meg a napot különböző minőségében, ahogy reggel felkel és este lenyugszik. A nap felkelése és lenyugvása fenséges, mindig új, ami mélyen megérinti a szívünket. Nézz a holdra és a csillagokra, és érezd, ahogy a szeretet iránti vágy egyre növekszik benned. És csodáld a csillagos égboltot, áhítattal szemléld Isten nagyságát, aki – a Teremtés könyve szerint – oly csodálatos módon díszítette fel csillagokkal az égboltot. A áhítat nem csupán az elmélkedés és a filozófia kezdete. Ez egyúttal az odaadás és az Isten felé vezető út is.
Barátság
A nyár a barátságok ideje. A görög filozófusok azt mondják, hogy csak az lehet igaz barát, aki jó. Különben csak cinkosok vannak, de igazi barátok nincsenek. A barát az, aki meghallja szíved dallamát, és újra énekli, amikor már elfelejtetted.
Ám az igaz barátságot el kell nyerni, és az egyetlen biztonságos stratégia az, hogy szerethetővé válunk. Ezt egy egyedülálló tulajdonsággal teheted meg, amit gyengédségnek hívnak.
Ez a legemberibb érték, amit érzelmi dimenziónknak köszönhetünk. A gyengédség adja meg a személyiség varázsát. Akit átitat a gyengédség, az otthagyja a mobiltelefont és átvált kézfogásra, név szerint szólít, meghallgat anélkül, hogy az órájára nézne, mosolyogva válaszol, nem emeli fel a hangját, másokkal "együtt" van, nem csak "mellettük".
Egy fa
„Én is szeretek az erdőben sétálni” – mondja Anselm Grün. „Ilyenkor minden érzékszervemmel képes vagyok megtapasztalni. Beleszagolok, és nagyon különböző illatokat érzek. A tűlevelű erdőnek más illata van, mint a lombos erdőnek, vagy a bogyókkal megrakott bokroknak és a virágokkal meghintett tisztásoknak. Figyelem a fákat, látom, ahogy a koronák ringatóznak a szélben, csodálom a fényt, ami felülről, a fákon keresztül hull. Biztonságban érzem magam egy rejtekében.
Megállok, megfigyelem az egyes fákat, mennyit nőttek, vagy hogyan formálnak szokatlan alakot a gyökereik. Mindenben, amit látok, felismerem önmagam jelképét: mint a fáknak, nekem is vannak gyökereim. És remélem, hogy a gyökereim mélyebbre nyúlnak annál, mint amit a felszínen látok; Végtére is, szilárdan Istenben gyökereznek. Amikor sétálok az erdőben, biztonságban érzem magam benne, körülvesz életerővel, szeretettel és egy olyan misztériummal, amely nagyobb nálam.
A fák sűrű lombja időről időre védőtetőnek tűnik számomra. És mindenekelőtt a nyugalmat élvezem. Az erdő a védelem érzésének szimbóluma. Ugyanakkor titokzatos is. Az álomfejtés számára az erdő a tudatalattit jelképezi. Az erdő elvezet bennünket mélyen a lelkünk tudattalan világába. Az erdőben –a mesék szerint – gonosz tündérek élnek, de jó szellemek is. Állatok sietnek a segítségünkre. Az emberi lények mindig is úgy élték meg az erdőt, mint valami titokzatosat, természetfelettit.
A perui indiánok meg vannak győződve arról, hogy Isten szeretete egy fán keresztül sugárzik felénk. Ha néha szándékosan megállok egy fa előtt és elképzelem azt, akkor igazán szeretve érzem magam. Úgy érzem, a természet része vagyok. Nem vagyok nyomás alatt. Nem ítélkeznek felettem."
Nagy csend kell ahhoz, hogy meghalljuk a világ dalát. Még a néma természet is a világ szépségét énekli.
Pino Pellegrino
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
