Főoldal / Szalézi világ / Nyarunk Mária nevében
Nyarunk Mária nevében
2017-08-03 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A rendfőnök gondolatai a nyári hónapokra.
A mi féltekénken a nyár szinte a „vakáció” szinonimája. Arra a sok szalézi szerzetesre és munkatársaikra gondolok, akik ebben a szezonban mindenféle nyári táborokat szerveznek.
Csodálatos megjegyezni, hogy ennek az időszaknak a középpontjában van a legszebb Mária-ünnep: Mária mennybemenetele. Egy régi történet jut eszembe, amely egy mesterről szól, aki, kitekintve az ablakán, amely a piacra nézett, meglátta az egyik diákját, egy bizonyos Haikelt, amint sietve közeledett és nagyon elfoglaltnak látszott. Kiszólt az ablakon, és meghívta, hogy csatlakozzon hozzá.
- Haikel, láttad az eget ma reggel?
- Nem, mester.
- És az utat, Haikel? Láttad, milyen az út ma reggel?
- Igen, tanár úr.
- És mondd, még mindig látod?
- Igen, mester, látom.
- Mondd el nekem, mit látsz.
- Embereket, lovakat, szekereket, kereskedőket, amint sürgölődnek, gazdákat, akik melegednek, férfiak és nők jönnek, mennek, ez az, amit látok.
- Haikel, Haikel – dorgálta kedvesen a mester –, 50, vagy 100 év múlva is még mindig ugyanilyen lesz egy ilyen utca, és egy ehhez hasonló piac is. Más szekerek más kereskedőket fognak szállítani, hogy más lovakat vegyenek és adjanak el. De én már nem leszek itt, és nem leszel már itt te sem. És így, azt kérdezem tőled, Haikel, miért futsz, ha nincs időd még arra sem, hogy felnézz az égre? "
Íme, ez az ajándék, amit Mária ad nekünk mennybemenetele ünnepén: a meghívást, hogy felnézzünk az égre. Nem szabad megfeledkeznünk az Il Giovane Provveduto első soráról, amit Don Bosco írt: „Emeljétek fel a szemeteket, ó fiacskáim, és figyeljétek, mi van a mennyben és a földön.”
Mária ünnepei, mint minden megjelenése a világ sok részén, útmutatás az életre és sürgető meghívás, hogy ne felejtsük el a mennyet - még a számos és kellemes tevékenységeink közepette sem, ha pihenünk vagy élvezzük a természetet.
A „misszionárius tanítvány”
Nemrég Mexikóban jártam. Május 11-én nagyszerű kegyelemben volt részem, hogy vezethettem a mexikói Szalézi Család éves zarándoklatát és szentmisét mutathattam be a híres Guadalupéi Szűzanya Nemzeti Bazilikájában. Ismét láthattam, érezhettem és a saját kezemmel megérinthettem Isten népének hitét és a Szűzanya, Jézus Anyja és a mi Anyánk iránt tanúsított szeretetét.
Ezen az estén egy másik sokkal különlegesebb ajándék várt ránk: a lehetőség, hogy meglátogassuk azt a helyiséget, amelyben a Guadalupei Szent Szűz kegyképét őrzik és így lehetőségünk volt a közelében elmélkedni, sőt, még meg is „érinteni” azt. A ruhadarab, amit tilmának hívnak, az agavé növény természetes növényi rostjaiból készült. Ez egyfajta köpeny, amit a térség egyszerű bennszülöttei viseltek 1500 környékén.
Biztos vagyok benne, hogy többé-kevésbé mindannyian ismeritek Huan Diego és a Szűzanya történetét, így nem ismétlem most meg. De elmondom, hogy 1531-től az Élő Isten Anyjának ikonja a mai napig jól látható, csodálatos és meglepő módon kirajzolódik egy olyan fajta szöveten, amelynek élettartama legfeljebb 20 év, ha nagyon elővigyázatosan és figyelmesen kezelik. De a Gudalupéi Szűz tilmája már közel 500 éves. Ez a „guadalupei esemény”, ahogy nevezik, egy sor jel (olyanok, mint a szövet és a színek tartóssága stb., de az emberek hite és elhivatottsága is), amelyek kiemelik a kapcsolatot Mária és Isten népe között, és amelyek elterjedtek a világ minden népe és kultúrája között. Ez egy olyan kapcsolat, amelyet a közelség jellemez, a jelenlét, a gyengédség, az anyaság és Máriának, Isten anyjának a segítsége. Akár a Tepeyacon, a dombon, ahol megjelent az indián Szent Juan Diegónak, vagy a világ bármely más sarkában, ahol különféle módon volt jelen, és mindenekelőtt a fiainak és lányainak hitében, jelenlétében, közelségében és segítésében éreződik, és arra serkent mindenkit, hogy mélyen megéljék hitüket.
Ez az 500 éve történt gudalupéi eseménytől kezdve egészen a mai napig a Miasszonyunk olyan anyaként jelenik meg, mint aki a méhében hordozza „a legigazabb és egyetlen Istent, az élet szerzőjét”. Ő, az alázatos szolgáló mindig úgy van megjelenítve, hogy utal a Fiára, Isten Fiára; nem csak önmagát akarja „mutogatni”, hanem Őt akarja bejelenteni - „bemutatni” a Fiát.
Úgy mutatja meg magát, mint misszionárius tanítvány, aki Jézust hozza el minden népnek és nekünk... Itt, nekünk, ma, és minden fiának és lányának az egész földkerekségen.
A bazilika kupolájából
A Guadalupei Szűz a „mi” Segítő Szűz Máriánk, aki ott van minden ember közelében, és segítsége által „rámutat” Jézusra. A Tepeyac dombon ő a méhében hordozta Jézust, nem magának, hanem hogy megismertesse a világgal. Valdoccóban, Lorenzone káprázatos festményén, amit Don Bosco ihletének megfelelően festett meg, Mária a karjában tartja a Gyermeket, átnyújtva, bemutatva és nyilvánvalóvá téve Őt.
Egy héttel később Valdoccóban ünnepelhettem a Segítő Szűz Mária ünnepét többezer hívővel együtt, akik Olaszország minden tájáról érkeztek ide. Ugyanazok az érzések kavarogtak bennem, amelyeket Guadalupéban megtapasztaltam, egy teljesen szalézi színezettel, mert Őt, az Anyát olyan néven szólították, amely nagyon kedves volt Don Boscónak. Ugyanazon az udvaron történt mindez, ahol Savio Domonkos, Rua Mihály, Rinaldi Fülöp, Don Bosco és az oratórium számtalan fiatalja, csakúgy, mint az első szaléziak éltek és játszottak, és együtt jártak a szentség útján.
Képzeletben látom azt a láthatatlan hidat, ami Guadalupe és Valdocco között húzódik. Valdoccóban imádkoztunk a mexikóiakért, akikkel találkoztam Gudalupéban. Megígértem nekik, és amikor ezt az ígéretet tettem, a Szalézi Család Guadalupéban hangos, szűnni nem akaró tapssal viszonozta.
Valdoccóban világosan megértettem Don Bosco szavait, hogy „Mária volt az, aki tett mindent”, és nagy bizonyossággal tudom, hogy Ő, a Szent Szűz „továbbra is megtesz mindent”.
Mária folyamatosan vigyáz minden fiatalra és a szaléziakra az egész világon, és nem hagy senkit elveszni az úton a mennyország felé, ahol Don Bosco vár mindannyiunkra.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
