Főoldal / Magyar Tartomány / Nyergesi szalézi animátorok zarándokútja Don Bosco földjére
Nyergesi szalézi animátorok zarándokútja Don Bosco földjére
2025-08-18 Hétfő | #Magyar Tartomány | KIEMELT
zarándoklat • Torino • animátor •
Hosszú előkészületek után augusztus 12-17. között Nguyen Hai Ly Jakab atya, a nyergesújfalui oratórium vezetője zarándokolni vitte a nyergesújfalui animátorok jelenleg aktív csoportját Torinóba, hogy Don Bosco földjén, a szalézi lelkiség középpontjában érezzék és véssék a szívükbe mindazt, amiről itthon hallottak, tanultak és mindeddig csak álmodtak.
Az Egyházzal és a fiatalokkal együtt dobbanó szívvel indultunk útnak a Szentévben: mi, a nyergesi szalézi animátorok is zarándoklatra vállalkoztunk. Egy olyan álom vált valóra, amelyet évek óta dédelgettünk: eljutni a szalézi földre, Don Bosco nyomában zarándokolni.
Alig fejeződött be a Nyári Oratórium, szívünk már Torinó felé fordult. Ahogy közeledett az indulás napja, egyre nagyobb lett az izgalom. A nyár pezsgése közepette is igyekeztünk találkozni, egyfajta „képzésként”, hogy együtt hangolódjunk a zarándoklatra. Végül augusztus 12-én négy kisbusz, 29 fiatal, 2 munkatárs és 4 szalézi indult el Don Bosco szülőföldje felé.
Ahogy közeledtünk Colle Don Boscóhoz, Gábor testvér által – mesterséges intelligencia segítségével – írt zarándokénekünk egyre jobban felpezsdítette a szívünket: „Zarándok úton Torino felé | Lelkünk lobog, mint tűz az éjben | Szalézi szívvel, reménnyel tele | Együtt haladunk a fénybe.”
Az út hosszú volt, de a várakozás még hosszabbnak tűnt. Este nyolc után érkeztünk meg Colle Don Boscóba, fáradtan, de boldogan. Még aznap éjjel, 23.30-kor fakultatív szentmisén vehettünk részt – 14 animátor együtt ünnepelte az Eucharisztia utáni vágyát, mint igazi fiatal szívek.
Az első nap Savio Szent Domonkos házait látogattuk végig, lépésről lépésre járva a fiatal szent útját. Savio ifjú, szentséges, buzgó élete, az Oltáriszentség és a szentmise iránti szeretete emlékeztet minket a fiatalok vallásos érzékére az életben. Gábor testvér a Savión, mint példaképen kívül a Szűzanya iránti gyermeki szeretetre és az Egyház iránti hűségre irányította figyelmünket. Délután az oropai kegyhelyre zarándokoltunk, a híres Fekete Madonna szobra elé.
A második nap Chieri következett, Don Bosco kispapi éveinek színtere. A témánk így hangzott: „A mindennapi élet, mint az Istennel való találkozás helye.” Mi, fiatalok újraéltük Don Bosco fiatalságát: dolgozni, tanulni, küzdeni – és bár sok munkát vállalt, hogy megéljen, de Istent mindig az első helyre tette. Délután közösen bevásároltunk a következő napokra, majd az Autómúzeum megtekintése, végül a napot sétáló rózsafüzér elimádkozásával zártuk.
A harmadik nap volt a csúcspont: Nagyboldogasszony ünnepén Valdoccóba érkeztünk, Don Bosco első oratóriumába. Ott várt minket Savio, Magone és Besucco emléke. Imádkoztunk a Pinardi-kápolnában, majd a Segítő Szűzanya-bazilikában hosszasan elidőztünk Don Bosco ereklyéjénél. Végül a Szalézi Szent Ferenc templomban, amely egykor az oratórium szíve volt, szentmisén ünnepeltük Nagyboldogasszony ünnepét. Úgy éreztük, mintha ihletést kapnánk: ne csak mi legyünk az oratórium szívében, hanem az oratórium legyen a mi szívünkben is! Itt történt meg kilenc kisanimátor avatása: ők ünnepélyesen kimondták ígéretüket, hogy szalézi animátorként a fiatalokat fogják szolgálni. Megható pillanat volt – öröm, könnyek, hála, béke és lelkesedés egyszerre töltötte be a szíveket, különösen, mert régóta nem volt animátoravatás. A fiatalok a fiatalokért – ez az élmény új erőt adott a küldetéshez.
A szentmisében imáinkban hordoztuk a Magyar Szalézi Tartományt, közösségeinket, elöljáróinkat és jótevőinket, szeretettel és hálával. A szentmise után Don Bosco szobra köré gyűltünk, közös fényképet készítettünk vele, mintha csak azt akarnánk mondani neki: itt vagyunk, visszatértünk hozzád! Utána Valdoccóban pizzát kóstoltunk, majd ellátogattunk a Casa Don Boscóba. Láthattuk Don Bosco ágyát, székét, személyes tárgyait – mintha maga a szent lépett volna közénk. Amit eddig könyvből vagy képzésen hallottunk, most kézzel is megérinthettük. Este virrasztással készültünk Don Bosco születésnapjára.
A Colle Don Boscóban töltött utolsó napon a „Jézussal való barátság és személyes kapcsolat” szellemében imádkoztunk. Meglátogattuk a Casettát, elmélkedtünk az Álmok mezején, imádkoztunk a kis templomban, és végigjártuk a múzeumokat is. A zarándoklat csúcspontja a születésnapi szentmise volt, amelyet a rendfőnök atya mutatott be. Úgy éreztük, mintha a Don Bosco-kori oratórium légkörében élnénk. A rendfőnök atya három üzenetet bízott ránk Don Bosco születésnapján: egészséges és szent emberség Don Boscónak, a remény mint az álom motorja és a hit, amely életet szül. Közös fényképezkedés után utunk San Micheléhez vezetett. Az utolsó este Colle Don Boscóban a hálaadás jegyében telt. Hálát adunk Istennek, köszönetet mondunk a közösségnek és mindazoknak, akik segítettek nekünk, hogy ilyen csodálatos zarándoklatban részesüljünk, és megköszöntük egymásnak is, mert Don Bosco szülőföldjén igazán szép időket élhettünk át. Imádkozunk családjainkért, azokért a fiatalokért, akiket szolgálunk, és bizonyos, hogy e zarándoklat gyümölcse a lelkület, a hozzáállás és a szolgáló magatartás kell, hogy legyen – úgy, mint egy szalézi animátoré a fiatalok között.
Augusztus 17-én hajnalban hálaadó szentmisével búcsúztunk Don Bosco földjétől, majd útnak indultunk haza. A visszaúton még Trieste tengerpartján is megmártóztunk – mintha a nyár ajándékát vittük volna magunkkal.
Rövid volt a zarándoklat, de szívünkben maradandó nyomot hagyott: hála és új lendület a fiatalok szolgálatára.
IMPULZUSOK A FIATALOKTÓL
Pauler Janka:
Számomra hatalmas élmény volt megismerni és látni Don Bosco életútját ezzel még közelebb érezhettük magunkat a szalézi lelkiséghez és az animátorsághoz, emellett néhányunkat felavatták nagyanimátornak, amely egy nagyon meghatározó esemény volt.
Garai Dominika:
Ezen a torinói zarándoklaton sok minden történt. Volt, hogy sírtunk, nevettünk, konfliktusokat oldottunk meg. Rengeteg mindent meg tudtunk Don Boscóról, Savio Szent Domonkosról és még sok más szaléziról. 9-en fel lettünk avatva nagy animátornak és ezen az estén még összefutottunk a rendfőnökkel és aztán szombaton ő tartotta a szentmisét, ahol többen is tőle kapták meg az áldást vagy a Szentostyát.
Demeter Dominik:
Számomra felemelő érzés volt zarándokolni Torinóban, és még inkább nagyszerű élmény volt azokon a helyeken járni, ahol maga Don Bosco tevékenykedett. Kiemelkedőnek mondanám, hogy a nagyanimátor- avatásunk azon a helyen történt, ahol Savio Domonkos ,,létrehozta” az önkéntesekből álló animátorságot, ezáltal nagy energiát átadva és emlékezetessé téve a remény évét.
Madarász Réka:
Meghitt esemény volt számomra az avatás de emellett nagyon tetszett a Szent Mihány templom is, a kilátás fantasztikus volt a tárlatvezetéssel együtt. Betekinthettünk Don Bosco életébe, közelebb kerültünk hozzá az elmúlt egy hét alatt.
Birkés László:
Számomra különleges élményt jelentett Oropa kegyhely szépsége. A Sacra di San Michele története, valamint a kolostor teraszáról nyíló kilátás, amelyben igazán megmutatkozott a táj varázsa.
Szabó Máté:
Én részemről hihetetlen, hogy részt tudtunk venni a rendfőnök szentmiséjén, és az, hogy testközelből betekintést kaphattunk Don Bosco gyermek/ifjú korába.
Nagy Eszter:
A torinói zarándoklat során részt vehettünk minden nap szentmiséken és találkoztunk a rendfőnökkel. Gyönyörű városokat és templomokat fedeztünk fel, miközben sok érdekes információval gazdagodtunk. Nagyon hálás vagyok ezekért az élményekért
Tóth Gerda:
Hálás vagyok, hogy részt vehettem a torinói zarándoklaton, ahol Don Bosco életének helyszíneit járhattuk végig, és egy új látószögből tapasztalhattuk meg a szalézi rend jelentőségét. Az út során megerősödött a kapcsolatom Istennel, és maradandó lelki élménnyel gazdagodtam.
Tóth Anna Lídia:
Nagyon meghatározó élményeket kaptam ettől a zarándoklattól, ami erősítette a hitem és az animátor közösséggel való kapcsolatom. Hálás vagyok, hogy volt lehetőségem látni olyan helyeket, ahol Don Bosco élt és tevékenykedett.
P. Nguyen Hai Ly Jakab SDB/Szaléziak.HU
