Főoldal / Magyar Tartomány / Nyergesújfalu - Tartományi Don Bosco ünnep 2020.
Nyergesújfalu - Tartományi Don Bosco ünnep 2020.
2020-02-02 Vasárnap | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Don Bosco • ünnep • Nyergesújfalu • Zafféry Károly Szalézi Középiskola •
Nyergesújfalun tartották 2020. február 1-jén a Magyar Szalézi Tartomány Don Bosco ünnepét, ami mindig nagy öröm a Szalézi Család életében. A szentmise után a Havasi József szalézi atya tiszteletére felállított emlékmű megáldásával, majd ünnepi műsorral folytatódott ez a kivételes nap a 100 éves Zafféry Károly Szalézi Középiskolában.
Csodálatos, tavaszi napsütés fogadta Nyergesújfalun a Szalézi Család tagjait, akik a tartományi Don Bosco ünnepre igyekeztek. Nehéz leírni, miért is van az, hogy az ország minden tájáról összesereglett emberek – szerzetesek, nővérek, idősek és fiatalok – mind jó ismerősnek, egészen konkrétan, családtagnak érzik egymást. Mert semmihez nem fogható az a „szalézi érzés”, hogy mindannyian Don Bosco Szalézi Családjához tartozunk.
Így volt ez ezen a tavaszt idéző februári szombat délelőttön is Nyergesújfalun, amikor a Don Boscót ünnepeltük, és a szentmise kezdetére dugig megtelt a kicsinek igazán nem mondható templom. Mások talán csodálkoztak ezen, de a Szalézi Családnál ez nem szokatlan, ha Don Boscóról van szó.
A zenei szolgálatot a közel 40 tagú, fiatalokból álló ének- és zenekar látta el, akik a téli szalézi zenetábort megszakítva eljöttek Péliföldszentkeresztről erre a szép, közös ünnepre, hogy énekükkel és zenéjükkel még szebbé tegyék.
Sokakat talán a kíváncsiság is hajtott, hogy lássák, hallják a nemrég kinevezett tartományfőnököt, Andrásfalvy János atyát, aki több szalézi házban is szolgált eddigi szerzetesi élete során, többek között Nyergesújfalun is. Talán éppen ezért érezte „otthon” magát ebben a templomban, ahol korábban már sokszor misézett, és ahol jó ismerősként mosolygott le rá Don Bosco, Savio Domonkos és Sándor István is a templom remekbe szabott üvegablakairól.
János atya közvetlen hangvitelű prédikációjában felidézte a múltat, sokak számára ismert és tisztelt szalézi elődeit, de előrevetítette a jövőt is, mondva, hogy az elődök derekas munkájának köszönhetően ma nem kell újra építeni, csak tovább kell építeni a tartományt, méghozzá együtt a Szalézi Családdal. Beszélt a szalézi rendfőnöknek az idei évre kiadott vezérgondolatáról, amely arra buzdít, hogy jó keresztényeket és becsületes állampolgárokat neveljünk a mai fiatalokból.
A szentmise után a templomból a Zafféry Károly Szalézi Középiskola udvarára sereglett a tömeg, ahol a tartományfőnök felavatta és megáldotta nagy elődje, Havasi József atya tiszteletére állított emlékművet. Köszönhetően a süttői Travertin Kft-nek, illetve tulajdonosának, Bellabás Lászlónak, aki ajándékba adta a fenséges kőtömböt, és Győrfi Ádám szobrászművésznek, aki mesterien megmintázta a domborművet, méltó emléket állíthattak Havasi József atyának, akinek nagyon sokat köszönhet az iskola.
Ezek után az iskola tornatermében – amely erre az alkalomra díszteremmé alakult át – megkezdődött az ünnepi akadémia. A műsor elején a tartományfőnökön kívül Völner Pál, a térség országgyűlési képviselője, a szaléziak barátja és tisztelője is köszöntötte az ünneplő közösséget. Rövid beszédében kiemelte, hogy ma is hasonlóan nehéz korban, gyorsan változó világban élünk, technikai kihívások közepette, mint Don Bosco annakidején. Egy olyan korszakban, ami az Egyházat is erősen rombolta és amelyben egymást követték a háborúk, bár ezekről a nehézségekről nagyon kevés szó esik. De Don Boscónak mindig csak egy dolog volt fontos neki, amire föltette az életét: hogy a fiatalokat Jézushoz vezesse, értelmes életet, szakmát, közösséget, jövőképet adjon nekik, és véleménye szerint ez az, ami a mai napig fontos - az idei rendfőnöki strennát idézve: „jó keresztényeket és becsületes állampolgárokat” nevelni. Havasi atyára emlékezve azt idézte fel, hogy ahányszor csak találkozott vele, mindig az a benyomása volt róla, hogy fiatalabb, mint ő, hiszen az Isten is fiatal, és mindazok, akik követik őt, megmaradnak fiatalnak. Felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ne az elégedetlenség kultusza uralkodjon el közöttük, hanem az emberi kapcsolatokat építsük. Don Bosco korában nem volt mobiltelefon, internet sem televízió, ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy nem voltak élő közösségek, emberi érzelmek, amelyek értelmet adtak az életnek. Aláhúzta, hogy nem csak a jólét az, ami előre visz bennünket, hanem azok az ügyek, amelyek fontosak számunkra és amelyek mellett kiállunk. A Mária-kultusz a magyar kultúra része, az abortusz ellenzése és a nők tisztelete is ebből fakad. - Nekünk nem kell fölfedeznünk a spanyolviaszt – hangsúlyozta Völner Pál – nekünk a saját hagyományainkat kell életben tartanunk: Don Boscót kell követni, Sándor Istvánt kell követni, és mindazokat, akik ezt tudták, megélték és tovább tudták adni. Az öregdiákok azért jöttek el, mert egykor pozitív élményt kaptak itt, amihez nem csak jó tanárok kellene, hanem olyan diákok is, akik hajlandóak meghallani a jó szót, elfogadni a felkínált értékeket. Reményét fejezte ki, hogy 20-30-50 év elmúltával a mostani fiatalok is itt fognak majd ülni, Don Bosco követői lesznek és így maradhatnak örökké fiatalok.
A Don Bosco ünnepek egyik legizgalmasabb eseménye mindig a tartomány díjainak kiosztása. A 2020. évben olyanok vehették át a díjakat, akik különféle módon részesei voltak Boldog Sándor István életútjának és aktív részt vállaltak tanúságtételeikkel boldoggá avatásának megvalósulásában. Sándor István személyéről, hitéről tett bátor és hiteles tanúságtételük előmozdította a boldoggá avatást és azóta Boldogunk hiteles megismerését a Szalézi Családban. Elmondhatjuk, hogy idén díjeső volt, hiszen a három díjat összesen heten kapták.
A legrangosabb, Don Boso-díjat Hollai Ferencnek, a KIOE egykori titkárának, Sándor István munkatársának, Pokorni Jánosnak, a vértanú szalézi szerzetes cellatársának, valamint Karaszek Ernőnek (aki sajnos nem tudott jelen lenni), Sándor István neveltjének ítélték oda. A két idős úr meghatottan vette át az elismerést.
A Boldog Sándor István nevelési díjat dr. B. Varga Judit történész-muzeológus és Borbás Ferencné Márta clarisseumi szalézi munkatárs kapták kiváló munkájukért, amellyel elősegítették Boldog Sándor István személyének és élettörténetének megismertetését és előremozdították tiszteletét.
A Savio Domonkos-díjat idén Szlávik Adél, a Szalézi Ifjúsági Mozgalom irodavezetője, valamint Kurdi Kata nyergesújfalui animátor vehették át.
Az emelkedett eseményt még ünnepélyesebbé tette a műsor, amelyben a fiatalok bemutatták szerteágazó tehetségüket. A hálás közönség tapsviharral díjazta az énekeket, zeneszámokat, szavalatot, művészi tornát. A műsorhoz a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tanulói is hozzájárultak néhány színvonalas produkcióval. Élvezhettük a nyergesújfalui fiatalok tánctudását Csontos Mária tanárnő jóvoltából, aki több nagyszerű koreográfiát is betanított a diákoknak, valamint színjátszó tehetségét Horváth Dániel tanár úrnak köszönhetően, aki ismét remekelt: Szalézi Szent Ferenc, Bosco Szent János és Zafféry Károly életének egy-egy jelentős pillanatát ötvözve egy rövid színdarabot állított össze és rendezett. Végül, de nem utolsósorban a Don Bosco Barcika Tanoda és a kazincbarcikai oratóristák is bemutatták tarka műsorukat, amelyben akrobatikus ugrások, tánc, ének, szavalat és rövid jelenet is szerepelt.
Nagyszerű ünnep volt, igazán tartalmas, gazdag, örömteli nap, méltó a Szalézi Családhoz és az ifjúság Atyjához és Mesteréhez, Bosco Szent Jánoshoz.
Szaléziak.HU
