Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – 156. missziós küldetés az első expedíció 150. évfordulóján
Olaszország – 156. missziós küldetés az első expedíció 150. évfordulóján
2025-11-12 Szerda | #Szalézi világ
misszió • misszionárius •
2025. november 11-én, kedden délután a valdoccói Segítő Szűz Mária Bazilikában, Don Bosco karizmájának szívében került sor a Don Bosco Szaléziak (SDB) és a Segítő Szűz Mária Leányai (FMA) missziós megbízatásának ünneplésére az első szalézi missziós expedíció 150. évfordulója alkalmából.
Az eucharisztikus ünneplést, melyet Fabio Attard rendfőnök atya celebrált, és számos egyetemes tanácsos, misszionárius, tartományfőnök és a missziós animációért felelős tartományi küldött (PDMA) koncelebrált, jelen volt a Segítő Szűz Mária Leányai egyetemes elöljárója, Chiara Cazzuola anya is, néhány tanácsosával és az FMA nővérek képviseletével, ami a két szerzetescsalád közötti élő és missziós közösség jele.
Egy emlék, ami küldetéssé válik
Az ünnepség bevezetőjében Michele Viviano atya, a bazilika igazgatója meghatódva emlékezett vissza az 1875. november 11-i estére, amikor Don Bosco búcsút vett az első tíz, Argentínába induló misszionáriustól: „Ki tudja, hogy ez az indulás és ez a kicsi dolog nem olyan-e, mint egy mag, amelyből egy nagy növény sarjad?” – mondta Don Bosco könnyek és remény között.
„Ma, 150 év után – folytatta Viviano atya – hálát akarunk adni, újragondolni és újraindítani ó:
Adjunk hálát a 10 700 misszionáriusért , akik ebben a másfél évszázadban a szalézi karizmát a világ 137 országába vitték el;
Gondoljuk újra a missziót többvallású és szekularizált kontextusokban;
Indítsuk újra a megújult missziós lelkesedést, közel a szegény fiatalokhoz és azokhoz, akik elvesztették az élet értelmét.
„És ahogy akkor – fejezte be –, ma is felhangzik az »inde gloria mea«: íme az én dicsőségem! – a Segítő Szűz Mária dicsősége, Isten dicsősége, Don Bosco és kongregációinak dicsősége.”
„Haszontalan szolgák vagyunk”: az evangélium felhívása, hogy Krisztusban gyökerezzünk
Lukács evangéliumának 17,7-10-ből („Haszontalan szolgák vagyunk, megtettük, amit tennünk kellett”) ihletett prédikációjában Attard atya ezt a 150 évvel ezelőtti pillanatot a mai küldetéshez kötötte, és három kulcsot kínál a lelki értelmezéshez:
- Krisztus központi szerepe– „ Don Bosco nem tisztviselőket vagy adminisztrátorokat küldött, hanem apostolokat. Minden csak Krisztusban születik és nyer értelmet: nélküle semmit sem tehetünk, de vele mindent megtehetünk.”
- Hűség a karizmához– „ Don Boscót ismerni és szellemét megélni azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy formáljon minket a nevelő szeretet, a testvériség és az evangéliumi öröm, amelyek hitelessé teszik a missziót.”
- A szegények szolgálata– „ A szegények szolgálata azt jelenti, hogy az evangéliumi szegénységet választjuk a szabadsághoz és a hitelességhez vezető útként; csak egy szegény és mértékletes közösség válik élő evangéliummá.”
Majd így zárta szavait: „Adja meg nekünk az Úr Lelkének erejét, hogy Don Boscóhoz hasonlóan mi is megélhessük és továbbadhassuk az evangélium szépségét, Krisztusban gyökerezve, hűségesen a karizmához és a szegények szolgálatához.”
A misszionárius keresztek átadása
A prédikáció után a missziókért felelős főtanácsos, Jorge Crisafulli atya az ambóhoz lépett, hogy kihirdesse az 156. SDB-expedíció új SDB-misszionáriusainak nevét. Egyenként minden misszionárius felállt, érzelmesen kimondta: „ Itt vagyok! ”, majd az oltárhoz lépett.
Közvetlenül ezután az FMA missziós főtanácsosa, Ruth del Pilar Mora Velazco nővér felolvasta a 148. SDB-expedíció új FMA misszionáriusainak nevét, akiket közösen az „Itt vagyok!” felkiáltással és a bizalom és a rendelkezésre állás kinyilvánításával üdvözöltek.
A legmeghatóbb pillanat a misszionárius keresztek átadása volt:
A rendfőnök misszionárius keresztet helyezett a távozó szaléziak nyakába, míg a generális anya, Chiara Cazzuola a Segítő Szűz Mária Leányainak nyakába helyezte a misszionárius keresztet, jelezve az egységet ugyanabban a missziós hivatásban és az ad vitam felszentelődésben .
Az SDB 156. expedíciójának misszionáriusai
Az új úti célok között szerepel Banglades, Mozambik, Brazília, Mongólia, Görögország, Törökország, Románia, Thaiföld és más országok.
Mellettük néhány korábbi expedíciókból érkezett misszionárius, akik már a világ különböző régióiban dolgoztak, megújították megbízatásukat.
A 148. expedíció FMA misszionáriusai
Vietnamból, Indiából, Dél-Koreából és Olaszországból érkezve az új FMA misszionáriusok a különböző kontinenseken található közösségekbe indulnak, hogy a vigasztalás, a bizalom és az evangéliumi remény jelei legyenek a fiatalok körében.
A hála jegyében kiadott megbízás
Az ünnepség egy szívből jövő hálaadással zárult, amelyet az egyik misszionárius mondott a távozók nevében, akik hálájukat fejezték ki az Úrnak, a Szalézi Családnak és azoknak, akik imádsággal kísérik és támogatják a missziót.
A mise végén az új SDB és FMA misszionáriusok elöljáróikkal együtt csendben és imádkozva Don Bosco sírjához mentek, hogy rábízzák küldetésüket és atyai áldását kérjék. Ott, elmélkedés és énekek közepette rövid imát mondtak a fiatalokért, akik a világ minden táján várják őket, és minden szalézi misszionáriusért, aki előttük járt. A gesztus egy csoportképpel zárult, amely a közösség és a folytonosság jele volt a missziós történelemben, amely 150 évvel ezelőtt kezdődött ugyanebben a házban.
A Segítő Szűz Mária oltára és Don Bosco sírja előtt Valdocco ismét megújította igenjét a küldetésre: egy olyan megbízatásra, amely 150 éve virágoztatja a világban az evangéliumi reményt és a szaléziak álmát, hogy „Isten fiatalok iránti szeretetének jelei és hordozói” legyenek.
ANS-Torino/Szaléziak.HU
