Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – A szalézi szentség laikus dimenziója, kezdve Margit mamától
Olaszország – A szalézi szentség laikus dimenziója, kezdve Margit mamától
2023-09-10 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Margit mama • szentség • Olaszország •
Abban az évben, amikor a rendfőnök strennája Don Bosco családjának laikus dimenziójára hívja fel a figyelmet, a szalézi életszentségről való gondolkodás nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a laikusokat, akik hősies szintén élték meg az élet kovászát. Ez az oka annak, hogy a Szalézi Család boldoggá- és szentté avatási ügyeit népszerűsítő III. szeminárium zarándoknapja keretében összehasonlítást végeztek a keresztény élet néhány ilyen modelljével. Különös tekintettel Don Bosco első hitoktatójára, az édesanyjára, Margit mamára. A neki szentelt új múzeum megnyitóját szerencsés véletlenek folytán ugyanezen a napon - szeptember 9-én, szombaton - tartották Capriglióban.
Délelőtt a szalézi szent helyekre, Colle Don Boscóra terveztek látogatást, ahol Don Bosco született és formálódni kezdett a jelleme és a törekvései, délután pedig egy ugrást tehettek a laikus szentség eredetéhez, majd néhány óra alatt eljutottak a szalézi szentség néhány legújabb gyümölcséhez.
Ilyen volt például Akash Bashir, Don Bosco voltnövendék és az első pakisztáni Isten Szolgája, aki még az öngyilkos mészárlások idején is képes volt tanúságot tenni a határok nélküli szeretetről, és szó szerint átölelni egy mészárlásra készülő támadót annak a tudatával, aki azt mondja: "Meghalok, de nem engedlek be a templomba”.
A figyelmes és nagylelkű szolgálat mindennapjaiban folyt az őslakos Bororo Simão élete Meruriban, Brazília belsejében. Kőműves, füvesember és katekéta, az ő szentsége a "szomszédságban élő szentsége" volt, amely mindenki felé tett apró gesztusokból állt, mígnem felemelkedett arra a szintre, hogy életét feláldozta a szalézi misszionárius, Rudolf Lunkenbein atya megsegítésére, akit megtámadtak azok, akik be akartak hatolni a missziós területekre. Ezzel a gesztusával örökre a vérével pecsételte meg a köteléket a szaléziak és a vidék őslakosai között.
Vera Grita szentsége egészen más, már kiskorától kezdve a szegénység, a családi elhidegülés, majd a betegség formálta. Azonban nagylelkű és optimista szellemtől vezérelve élte meg a szalézi karizmát a gyermekek, különösen a "peremre szorultak" iránti nevelői elkötelezettségében; és az Eucharisztikus Jézus iránti mélységes odaadással teli élet után jelenésben az Úrtól kapott megbízást az Élő Tabernákulumok Művének megalakítására - olyan hívek csoportjára, akik életük középpontjába az Eucharisztiát helyezik, magukkal hordozzák és adják a mindennapi életükben.
A legutóbbi tanúságtétel Alexandre Planas, a kevésbé ismert „süket szerzetes” alakjára vonatkozott, aki a spanyolországi Vicenç dels Hortsban élt. Születésétől fogva súlyos testi fogyatékosság jellemezte, 28 éven át gyakorlatilag az egyetlen őrzője volt a városban a szalézi karizmának, aki mindenkinek példát mutatott a szegénységben, imádságban és felebarátai iránti odaadásban eltöltött életre. A polgárháború alatt mártírhalált halt, mert soha nem tagadta meg sem a keresztet, sem "otthona" védelmét. "A közösség nélküli szalézi művek védőszentjének tekinthetjük őt" - mondta a Szalézi Család Titkárságának központi küldötte, Joan Lluís Playá atya, amikor bemutatta őt.
A szalézi világi szentség nyomában tett utazás végül szinte körkörös módon ért véget egy második visszatéréssel a gyökerekhez, Capriglióban, Margit mama szülőhelyén. Ezúttal is egy előadással kezdődött Don Bosco édesanyja alakjáról szóló beszámolóval, amelyet Diego Occhiena, az ügyének előmozdítója, valamint távoli rokona tartott a San Martino templomban - ahol a tiszteletreméltót megkeresztelték. Az előadó három alapvető szempontot emelt ki: az Egyházon belül megélt szentséget - mint az imádság asszonya és gyermekei hitének nevelője; a mindennapi szentséget - a feleség, a munkás és az anya szorgalmas szolgálatán keresztül; a missziós szentséget - amely a fiát Valdoccóba követő anyai, gondoskodó szolgálatában valósult meg.
Ezután a legérzelmesebb tiszteletadás következett, néhány méterrel távolabb, az egykori iskolában, ahová Don Bosco járt. Ott a szertartásos beszédek és az áldás után, amelyet Don Pierluigi Cameroni, a Szalézi Család főposztulátora mondott, Capriglio polgármestere, Tiziana Gaeta a környező települések polgármestereitől körülvéve felavatta a tiszteletreméltónak szentelt új múzeumot: különböző helyiségek és több emeleti terem, amelyben összegyűjtötték a tényeket Margit mamának és az ifjúság szentjének életéről, valamint bemutatják a szentség más környékbeli példáit a környék hagyományait.
ANS - Castelnuovo Don Bosco/Szaléziak.HU
