Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – A szaléziak kitárják az ajtót az afgán menekültek előtt
Olaszország – A szaléziak kitárják az ajtót az afgán menekültek előtt
2023-01-06 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
"Nagyon szeretem Olaszországot; Maceratában jól érzem magam. Nem akarom, hogy a gyerekeink jövője olyan legyen, mint az enyém. Mindenem, amim volt, eltűnt. Egy pillanat alatt megsemmisült. Nekik békés, örömteli életet kívánok” – mondja Mustafa Alizada, aki mindössze 24 éves, de már nagyon zaklatott múlttal rendelkezik: fiatal afgán menekült Olaszországban, akit családjával együtt a maceratai szaléziak fogadtak be.
Mindig mosolygó és hálával teli, nem sejteni, hogy átélte a poklot: Musztafa sok borzalmat látott már. És a szívének egy darabja Kabulban, az ő Afganisztánjában maradt. A tálibok 2021 augusztusi hatalomátvételével családjával együtt menekülni kényszerült: a hazara (siita) etnikumhoz hasonlóan őket is üldözte a rezsim. A döntés egy pillanat alatt megszületett, az egyetlen remény, hogy meghozza: egy tweet, amely megmentette az életüket, majd elmentek kocsival, éjszaka, mindent letakarva, hogy ne ismerjék fel, egészen Pakisztánig.
Kabulban talált menedéket feleségével, újszülött fiával, másik 4 éves fiával és sógoraival: 21 nap várakozás, majd a repülőgép, amely Olaszországba vitte őket, és új életükbe. Mustafa, az építőiparra szakosodott mérnök 2021 óta van itt, és néhány hete menekültstátuszt kapott, csakúgy, mint családja többi tagja: a Viale Don Bosco-i szaléziaknál üdvözölte barátait, ahol befogadták és ahol él. feleségével, gyermekeivel és sógoraival együtt és talál erőt, hogy elmesélje történetét.
"Amikor a tálibok átvették a hatalmat, tudtuk, hogy veszélyben vagyunk; a lehető leghamarabb el kell hagynunk az országot. Sógornőmön és egy újságírón, az Afganisztáni Női Politikai Részvételi Hálózat aktivistáin keresztül tweetet küldött Mariának Grazia Mazzola Rai újságíró, aki azonnal elköltözött. Második gyermekünk megszületett, azokban a napokban káosz volt, feleségem Kabulban szült, majd Pakisztánba menekültünk. Éjszaka utaztunk, a nőknek csak a szeme nem volt fedve, féltünk. 21 nap után elindultunk Olaszországba, ennek a tweetnek köszönhetően." Most Musztafa a szaléziaknál végzi közszolgálatát, a fiúk tevékenységéről gondoskodik: hamarosan egy építőipari cégnél kezd dolgozni.
Munkásként kezdi, majd ki tudja, olyan magasabb végzettségre vágyik, mint amilyen hazájában volt: képesítések kiegyenlítésében reménykedik, és már online egyetemen is próbálkozik. Mióta itt van, soha nem hagyta abba a tanulást: olasz kurzusokat végzett, hogy megpróbáljon jól kommunikálni. És sikerült is, bár fársziról olaszra nem könnyű.
"Köszönet a szaléziaknak, akik életünk legnehezebb pillanataiban fogták a kezünket, hogy lakhelyet adtak és segítettek a munkában. Számunkra ők testvérek, barátok, a családunk."
"Amikor tavaly, karácsony előtt megérkeztek - mondja Francesco Galante atya, a Macerata mű igazgatója - ez a Gondviselés jele volt számunkra. Képzeld el, hogy egy családdal szembesültünk, ahol egy kicsivel több, mint egy hónapos baba van. Ez arra kötelezett bennünket, hogy konkrét intézkedéseket tegyünk a fogadtatás iránt, minden fáradtság mellett, ami ezzel jár: elmenni orvoshoz, rendőrőrsre, aztán ujjlenyomatot venni, elkísérni a szupermarketbe halat, húst venni, és így tovább... Ugyanakkor tanulságos is volt számunkra: megtanított, hogy ne fojtsuk meg a vendégeket ezer törődést öntve rájuk. Látható, hogy nem gazdasági bevándorlók, kiszakították őket a földjükről. Egyik nap normálisan éltek, másnap pedig szökésben voltak, majd egy olyan országban fogadták, ahol más a kultúra, kénytelen foglalkozni a szolidaritással, vendégségben lenni.
A közszolgálat megkezdése előtt "ha Musztafa meglátna minket dolgozni és véletlenül nem kértük meg, hogy segítsen, megsértődne" - folytatja Galante atya. "Annyira vágyik a munkára, hogy segítőkész legyen. Mindenkivel összebarátkozott itt." Sőt, az önkénteseken kívül Mustafa és családja a mellettük lévő lakásban lakó egyetemistákkal szocializálódott.
A Mazzola által alapított Civil Társadalom Humanitárius Hálózatába a Salesiani per il Sociale Aps mellett Don Ciotti "Gruppo Abele", a Nők Uniója Olaszországban, az Evangélikus Baptista Keresztény Egyházak, az Una Città non basta szövetkezet, " és a "Federico nel cuore" egyesület. A hálózaton keresztül 11 családot fogadtak Olaszországban
Forrás: Il Resto del Carlino
ANS-Macerata/Szaléziak.HU
