Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – A világiak jelene az Egyházban a Szalézi Család szempontjából
Olaszország – A világiak jelene az Egyházban a Szalézi Család szempontjából
2023-01-14 Szombat | #Szalézi világ
A Szalézi Család Lelkiségi Napjainak második napján a legjobban várt program a panelbeszélgetés volt, melyet Antonio Boccia, a szalézi munkatársak világ-szintű koordinátora moderált a világiak jelenlegi pillanatáról és helyzetéről az Egyházban.
A valdoccói színházban jelenlévők egy sor magas színvonalú előadás és felszólítás részesei voltak január 13-án délután, melynek résztvevői: Susanna de Torres, egy szalézi intézet oktatója; Renato Cursi, a Social APS szalézi részlegének elnöke; Pierluigi Dovis, a torinói Egyházmegyei Karitász igazgatója, valamint a piemonti és az Aoszta-völgyi Karitász koordinátora; és Fabio Attard atya, az európai szaléziak és laikusok formációjának vezetője.
„Mindannyian Isten szeretetének jelei és hordozói vagyunk a fiatalok felé” – kezdte Susanna de Torres, aki ezután koncentrikus körökön keresztül szemléltette a fiatalok oktatási folyamatainak és elkísérésének vízióját; és minden szalézi ház hagyományos négy pillérét – az udvart, otthont, iskolát és templomot – újra beállítva a fiatal előadó azonosította a szalézi javaslathoz való ragaszkodás négy szakaszát, és mindenkit arra kért, hogy gondolkodjon el azon, hogyan lehet megfelelő lelkipásztori folyamatokat kialakítani ezen csoportok mindegyike számára.
Renato Cursi szalézi stílusban dolgozta ki a keresztény laikus identitásának témáját. Megtisztította a terepet a kifejezés megértése előtt, amely úgy tűnik, hogy kizárja mindazt, ami transzcendens, és éppen egy olyan vízióra fókuszál, amely a laikusokra a különleges elkötelezettséget és főszerepet, a kulcsszereplő szerepét bízza, még inkább ebben a zsinati egyházi időszakban. Ferenc pápát idézve pedig megújította a „Ki vagyok én?” identitáskérdését a misszió és a szolgálat szempontjából, és felváltotta azt a "Kiért vagyok én?" kérdéssel.
Pierluigi Dovis, a Karitászban szerzett tapasztalatai alapján megerősítette a laikusok szerepét a társadalmi szerepvállalásban, a megszentelt személyek tisztán lelki és vallási szolgálatával való komplementaritás szempontjából. Ezután minden laikus embert felkért, hogy legyen "tudatos lakója" a "profán" térnek (ami a latin etimológiában azt jelenti, hogy "a templomon kívül"), és tegyék ezt "a jelenlét stílusával".
Végül Attard atya a II. Vatikáni Zsinat óta megtett egyházi utazás fényében elemezte a laikusok jelenlegi pillanatát az egyházban, valamint Christifideles Laici (II. János Pál, 1988) és Evangelii Gaudium (Ferenc, 2013) révén, azonosítva az identitás vonásait, a perspektívákat, felelősséget és kihívásokat, amelyeket az Egyház a laikusokra ró.
A panelbeszélgetés által megnyitott hatalmas reflexiós terek további feltárása érdekében a Szent Mihály arkangyal nővérek apostolkodását szemléltető új videó vetítése után az előadók a jelenlévők rendelkezésére álltak, hogy folytathassák a vitát, és kisebb csoportokban megoszthassák a témával kapcsolatos megfontolásaikat és gondolataikat.
ANS-Torino/Szaléziak.HU
