Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Boldoggá avatták Edvige Carbonit, Szardínia misztikusát
Olaszország - Boldoggá avatták Edvige Carbonit, Szardínia misztikusát
2019-06-18 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
2019. május 15-én az olaszországi Szardínia szigetén levő Pozzomaggioréban Angelo Becciu bíboros, a Szenttévatási Kongregáció prefektusa, a Szentatya nevében boldoggá avatta Edvige Carbonit, egy alázatos és erős nőt, aki "Istennel átitatott” életét kézimunkával és szolgálattal töltötte, a családban és sok rászoruló emberrel, akivel találkozott. Élete tele volt kegyelemmel és rendkívüli természetfeletti ajándékokkal
Edvige Carboni 1880. május 3-án született Pozzomaggiore-ban. Szerzetes akart lenni, de anyja mellett kellett maradnia, aki nagyon beteg volt, később a karjaiban hunyt el. Így tehát életét józanul és összeszedetten töltötte otthonában, váltogatva a házimunkát az ima pillanataival. A betegség nem kímélte a családját, így ő több családtagját is ápolta. Ugyanakkor kitűnt ügyes munkáival a hagyományos szövőszéken és mindenekelőtt a hímzésben, ahol nagyon képzett volt. Beiratkozott különböző vallási szövetségekbe: Becsület Gárda, Mária leányai, a ferences harmadrend, a karmelita testvériség…; később, Rómában a Szalézi Munkatársak Egyesületének is tagja lett. Képes volt munkáját imádsággá alakítani és mindig készen állt arra, hogy Isten akaratát teljesítse.
1911. július 14-én megjelentek Jézus szenvedésének jelei a testén. Ezt és más, neki tulajdonított misztikus jelenségeket az 1925-ös kanonikus folyamatban megvizsgálták, aminek ő teljes engedelmességgel alávetette magát.
1929 novemberében nővérével Rómába költözött. Edvige ettől fogva egészen a haláláig (1938-1952) a Tuscolana utcában található Szent Mária Keresztények Segítsége szalézi plébániához tartozott. Ott szinte minden reggel elment a szentmisére és áldozott; általában a Szent Anna kápolnában imádkozott; az eksztázisok és a csodálatos események nagy része ott zajlott.
1941. szeptember 25-én szalézi munkatárs lett. Élen járt a jótékonysági munkában, főként a második világháború idején: segített a szegényeknek, a betegeknek, a munkanélkülieknek, a politikai foglyoknak, annyit adva, amennyit csak tudott. Többször is odaadta a ruháit és a saját szájától vonta meg a falatot, hogy azoknak adhassa, akikről tudta, hogy szükségük van rájuk.
Nagyon nagy szeretettel fordult a Szűzanya felé, aki többször megjelent neki, és sok kegyelmet kapott általa. Számos más szent is megjelent neki, különösen Bosco Szent János és Savio Szent Domonkos. Naplójában Don Bosco 20 megjelenéséről számolt be, gyakran a Segítő Szűz Máriával vagy Savio Szent Domonkossal együtt. Ezekben a jelenésekben Don Bosco javaslatokat tett neki, a Szűzanya iránti odaadásra hívta, bátorította őt a nehézségekben, imákat és áldozatokat kért tőle, megmutatta neki a sok jót, amit a szaléziak tettek és arra kérte, hogy szeresse szalézi nővéreket.
Szinte hirtelen halt meg 1952. február 17-én este Rómában, csendben és alázatosan, ahogy élt.
Ahogy Becciu bíboros mondta a boldoggáavatási szertartás során: "Alázatos és erős, nagylelkű és türelmes, szorgalmas és büszke - Boldog Edvige kora szardíniai nőinek legszebb erényeit képviselte. És mégis, emberi és keresztényi tapasztalataiból adódóan olyan adatokra derült fény, amelyek tanúsága sokkal fontosabb, mint valaha: Edvige érvényes referencia a mai nők minden korosztálya számára az élet minden területén. Egyszerű és mély lelki élménye, melyet korlátlan szeretet, alázatosság és végtelen ima jellemez, még mindig aktuális modell, mert azt mutatja be, hogy még egy egyszerű és hétköznapi életben is meg lehet tapasztalni a szilárd közösséget Istennel és szenvedélyes apostolkodást lehet folytatni a sérült és hátrányos helyzetű emberek javára.”
ANS – Pozzomaggiore/Szaléziak.HU
